Egészen a csillagokig

{14}

{14.fejezet}

2020.02.25
(Egészen a csillagokig)

-Na és most hova?-kérdezte Nathan amint Sam házából kilépve megcsapott minket a hűvös levegő és a pulcsit jobban összehúztam magamon.

-Éhes vagyok-mondtam miközben cipőmet a kezemben meglóbáltam,aminek orra már szinte teljesen feketében pompázott a kitaposott poros földtől ami Sam kertjében volt néhány helyen.
-Keressünk egy boltot!-kulcsoltam ujjaimat a fiúéra,ami annyira természetesnek tűnt mintha mindig oda tartozott volna kezem az övébe.

-Oké-csak ennyit mondott de az arckifejezése mindent elárult.Boldog volt és elégedett.Ilyenkor szeme sarkában kis nevető ráncok jelentek meg ami még inkább ellenállhatatlanabbá tette megjelenését.Nemsokára meg is találtuk a nagy kivilágított Super Marketet aminek hófehér csillogó kövén belépdeltünk kézenfogva.
-És mit szeretnél enni?-kérdezte mellőlem a fiú mikor már a polcok között nézelődtünk.Mellettünk egy felmosó autó haladt el és nyikorgó hangon befordult pár sorba.

-Fagyit.-jelentettem ki és kinyitottam a fagylaltokat tartalmazó hűtőt,mire Nathan elhúzta a száját.Arcán végigsuhant valami undorhoz hasonló reakció és még a tekintetét is elkapta az édességről.

-Ne mondd már hogy nem szereted!-hajtottam oldalra a fejemet és teljesen komoly arccal meredtem a fiúra,majd a hatás kedvéért még a kezemet is csípőmre tettem.

-Szeretni szeretem,csak nem eszem.-fogta meg gyengéden a kezem és magához húzott majd egy gyors csókot nyomott a számra.

-Akkor vegyünk valami mást.-mondtam és húzni kezdtem a sorok között.A fiú szenvedve vergődött utánam és tekintetével végigkísérte minden cselekedetem.A kosaramba raktam egy vizet és még egy zacskó sajtos tallért is beledobtam,ami halk zörejjel landolt a kosárban.

-Te mit kérsz?-fontam össze mellkasom előtt a kezeim és sötét íriszeibe néztem.Kezét lazán nadrágja zsebébe süllyesztette és mosolyogva nézett.Pár másodpercbe tellett míg felfogta szavaim jelentését és válaszolt nem is olyan rég elhangzott kérdésemre.

-Én most nem vagyok éhes,majd lopok abból a sajtostallérból.-nevetett fel hangosan és kezemet megragadva közelebb vont maghoz.
-Annyira gyönyörű vagy-csókolt bele nyakhajlatomba és fejét teljesen odafúrta,majd ismét csókokkal kezdte elhalmozni nyakamat.

-Nathan!Hagyd abba!-próbáltam eltolni magamtól ám ő kezét egészen a fenekemig vezette és még közelebb vont magához.

-De túl dögös vagy.-suttogta a fülembe mire lélegzetem felgyorsult és bizsergés járta át a testem.Szájával most ajkaimat kezdte kóstolgatni majd ismét visszatért a nyakamra.

-Egy boltban vagyunk.-motyogtam visszafojtott lélegzettel,miközben kezemet mellkasára raktam és úgy próbáltam eltolni magamtól őt.

-Akkor menjünk el innen.De nagyon gyorsan.

-Nyugi,jó?Hűtsd le magadat!-pillantottam rá majd nevetni kezdtem és kiszabadultam öleléséből.

-Héj!-mondta és száját szomorúan lebiggyesztette.Olyan volt mint egy óriási kisfiú akitől elvették a játékát az oviban.Fején göndörödő fürtjei előre buktak amint ő is egy kicsit előre hajtotta fejét.Kezét összefonta mellkasa előtt és duzzogva kereste a pillantásom.

-Gyere,fizessünk!-nyújtottam neki kezemet és egy barátságos mosolyt küldtem felé,mire várt egy pillanatot majd egy hatalmasat sóhajtott és kezét az enyémbe csúsztatta.A pénztárnál csak pár ember állt előttünk,nem csoda hiszen hajnali 1 óra is elmúlt.Csupán egy idős párt és egy férfit véltem felfedezni akik mind az egyig,komor arckifejezéssel meredtek a pénztárossal veszekedő nőre.