Egészen a csillagokig

{24}

{24.fejezet}

2020.03.16
(Egészen a csillagokig)

Hatkor már ott toporzékoltam a bejárati ajtó előtt és vártam hogy a házunk előtt megjelenjen Nathanék autója,ami be is következett jó pár perccel a megbeszélt időpont után.Félve nyitottam ki az ajtót,majd becsukva magam után,az autóhoz futottam.

-Sziasztok,jó napot!-nyitottam ki az egyik hátsó ajtaját a kisbusznak,majd beültem az egyik szabad ülésre.Pillanatokkal később mertem csak körültekinteni az autóban és először a mellette ülő sötét hajú barátnőmre kaptam a tekintetemet,aki telefonját nyomkodva támaszkodott az ablaküvegnek.Szépen lassan,feltűnésmentesen magam mögé néztem és hamar ki is szúrtam a kisbusz leghátsó sorában üldögélő fiút aki szintén engem nézett.Mind a ketten halványan elmosolyodtunk,majd Nathan még kacsintott is egyet,így teljesen őrületbe kergetve engem.Végül aztán mégis csak elkaptam róla a tekintetemet,mert féltem hogy a mellettem ülő lánynak feltűnik ez a kis összenézés és még túlgondolja.Bár lett volna mit túlgondolnia.Az út végig síri csendben telt.Senki nem akart megszólalni,így hát én is inkább gondolataimba feledkezve bámultam ki az ablakon.Miután a kisbusz leparkolt a repülőtér épülete előtt,mindannyian kiszálltunk és szó nélkül besétáltunk a bejáraton.Orlandó forgalmas reptére,most is zsúfolásig meg volt telve emberekkel és míg Nathan szülei elindultak becsekkolni addig mi hármasban álltunk egymás mellett.Idegességemben a mellettünk elhaladó embereket kezdtem tanulmányozni és néha-néha tekintetemet Nathanre kaptam aki szintén ezt az elfoglaltságot választotta mint én.Ötletem sem volt miről beszélhetnék ilyen helyzetben,ilyen emberekkel körülvéve,így hát segítségkérően Nathanre néztem.Mikor aztán összeakadt a tekintetünk és én próbáltam utalni a tanácstalanságomra,ő csak megvonta a vállát,majd Lucy felé fordult.

-Köszönöm hogy kijöttetek a reptérre!

Hát ennél valami jobbat is kitalálhatott volna...

-Ugyan.-legyintett Lucy és egy barátságos mosolyt küldött fel,majd közelebb szökkent  fiúhoz és fejét a fiú vállára hajtotta.Fusztráltan beharaptam az alsóajkamat és nem győztem fogadni a Nathantől érkező tehetetlen pillantásokat és ellenszenvét Lucy cselekedétev szemben.Én csak olyan "ugyan,mindegy" alapon összepaszíroztam az ajkaimat és alig észrevehetően megvontam a vállamat.
-Majd ha odaértek mindenképpen írj!-fordult sötét hajú barárnőm a fiúhoz és kezét a vállára helyezte.

-Jól van-bólintott Nathan én pedig ebben a pillanatban döntöttem úgy hogy inkább a szüleivel vagyok egy helyen minthogy velük.Még az is kevésbé lett volna kínos mint itt állni egyhelyben és végignézni amint ők ketten búcsúzkodnak.Így hát hátat fordítva nekik megindultam Nathan szülei irányába akik a csomagjaikat adták föl éppen.

-Jó napot!-léptem oda a fiú anyukájához és kezet nyújtottam neki.
-Kasie Matthews vagyok,elnézést hogy még nem mutatkoztam be.-eresztettem meg egy barátságos mosolyt mire a nőnek is felfelé görbültek az ajkai.Világosbarna haját fonott kontyba helyezte a feje búbjára és drága ruháiról és táskájáról üvöltött hogy gazdag.Ajkai pont annyira teltek és formásak voltak mint Nathané és az orruk is nagyon hasonlított.Szemei barnák voltak,kis sárga pontokkal a közepén és le sem tagadhatta volna hogy a tőlem tíz méterre álló fiú az ő gyereke.

-Elisabeth vagyok-rázta meg a kezemet miután frissen manikűrözött kezét az enyémbe csúsztatta.
-Nathan mesélt rólad valamelyik nap.-tolta le fekete napszemüvegét a szeme elé és a táskájából egy szalmakalapot is a fejére tuszkolt.Nem értettem ezt a hirtelen öltözködést,de amint megfordultam azonnal tudatosult bennem hogy mi idézte elő.Nathant körülállta egy csapat fiatal tinilány és hangosan nevetgélve csinált mindenkivel képet,ám a bajt itt nem is a csajok jelentették hanem a felénk tartó fotósok.Csupán hárman voltak mégis egyfolytában kattogtatták a fényképezőgépüket,rengeteg fotó készítve rólam és Mrs.Madsonról.
-Hát ezt nagyon elszúrtam-sóhajtott fel drámaian a mellettem toporzékoló nő és idegesen lemelte az előbb álcaként használt napszemüveget,majd fejéről a kalapot is levette.Kissé megigazította a haját,majd arcára bűbájos mosolyt öltött és a fotósokhoz fordult.
-Mosolyogj!-hallottam meg szavát amit hozzám intézet,majd én is a paparazzikhoz fordultam és halványan elmosolyodtam.