Egészen a csillagokig

{30}

{30.fejezet}

2020.03.23
(Egészen a csillagokig)

Tekintetem elhomályosult a könnyektől,vállaim legörnyedtek és hangosan felsírtam miközben kezemet a fejemre szorítottam és így támaszkodtam az asztalon.A dolgok olyan gyorsan és hiretelen változtak meg körülöttem hogy még feldolgozni sem volt időm az előzőt mert az élet egy másik problémával állított szembe.Még hogy Lucy jelentette meg a cikket.Ez csak valami rossz tréfának hittem,de amint visszapörgettem magamban e 2 hónap eseményeit egyre inkább kezdtem tisztán látni a dolgokat Lucyval kapcsolatban.Lehet megérdemeltem azt amit tőle kaptam ilyen módon,de akkor sem tudtam volna ezt szó nélkül eltűrni.És még engem gyötört a bűntudat az előző beszélgetésünk óta,miközben Lucyt a legkevésbé sem érte újdonság a cikk megjelentével.Mi több,ő maga adatta ki.

-Lucy az iskolában van?-fújtam ki erősen a levegőt majd miután táskámból előhalásztam egy zsebkendőt és kifújtam az orromat,tekintetemet Adamre emeltem,aki még mindig szótlanul állt a helység közepén.

-Ha jól tudom igen.A szerkesztőségen van.Nem csoda hogy simán bele tudta csempészni az iskolaújságba azt a cikket,hiszen ő az egyik szerkesztője.-mondta a fiú félhagosan majd odasétált elém,nyakából leakasztotta a szereksztőség ajtajának kulcsát és letette az asztalra.
-Ne rendezz jelenetet légy szíves.Ne most,a választás napján.-mondta kimérten mire én bólintottam és elvettem a falapról a kulcsot majd a zsebembe csúsztattam és felálltam az asztaltól.

-Köszönöm hogy szóltál.-léptem felé majd egy gyors puszit nyomtam az arcára,mire szája egy halvány mosolyra húzódott én pedig kisétáltam az irodából,egyenesen a szerkesztőség felé.Egyik részem talán egy kicsit örült is ennek,hiszen így logikus volt minden.Az hogy Lucy direkt mondta azt Nathannek hogy én jelentettem meg a cikket csak azért hogy felhajtást keltsek magam körül.Az hogy miért viselkedett olyan érdekesen Lucy velem a hetekben.De egy valamit nem tudtam feldolgozni.Hogy miért is volt ez jó?! Hiszen tudom hogy hazudtam neki,vagyis elhallgattam tőle pár dolgot,de ő is hazudott nekem aztán a végén mindent visszafizetett és ezzel Nathant is elvette tőlem.És tagadhatatlan tény volt az hogy én is ezt csináltam vele,de mégsem teljesen rajtam múlott az hogy Nathan jobban kedvelt engem mint őt.

A barna kopott ajtó elé érve óvatosan lenyomtam a kilincset,de mint az egyébként is megszokott volt,az ajtó zárva volt.Miután egy-kettőt kopogtam és nem nyitott senki ajtót,előhalásztam az Adamtől kapott kulcsot majd a zárba helyezve kinyitottam azt.A kis helységben senki nem tartózkodott.Csak a szoba végében lévő íróasztalon bekapcsolva lévő számítógép jelezte hogy Lucy tényleg bent van még az iskolában.Cipőm talpa halkan kopogott végig a régi parkettán mind addig amíg helyet nem foglaltam az íróasztal mögötti széken és vártam.Nem volt tervem,se előre kreált mondataim hogy majd mit fogok mondani neki.És az igazság az volt hogy meg sem próbáltam egy képzeletbeli párbeszédbe képzelni magamat,mert pontosan tudtam hogy abból úgy sem valósulna meg semmi.Így hát csak ültem a kopott széken és vártam,mind addig amíg a kilincs meg nem mozdult és megpillantottam Lucy fekete kiengedett hosszú hajkoronáját.Szintén fekete olvasószemüveget viselt és észre sem vett mivel a telefonját bújta szüntelenül.Csak akkor nézett fel a készülékből mikor majdnem neki ment már az asztalnak is.Amint megpillantott láttam végigsuhanni arcán a kétségbeesést és a dühöt egyszerre,majd csak annyit vettem észre hogy keresztbefonja kezét a mellkasa előtt.

-Nem kell idejönnöd bocsánatot kérni megint.Nem akarlak látni,menj el!

-Bocsánatot kérni?-nevettem fel a szokottnál egy kicsit gúnyosabban,majd folyattam.
-Hát jó.Bocsánatot kérek azért hogy megtetszett Nathan és hogy kialakult köztünk valami és én erről egy szót sem szóltam.