Egészen a csillagokig

{7}

{7.fejezet}

2020.02.08
(Egészen a csillagokig)

-Gyere!-tártam ki az ajtót és elengedtem a kezét,majd az íróasztalomhoz mentem és ledobtam táskámat a földre.

-Ez te vagy?-hallottam meg Nathan hangját a hátam mögül,mire azonnal megfordultam hogy lássam hogy mit csinál,de csak a képekkel díszített falfelületnél álldogált és a fotókat nézegette.

-Igen,kilencedikben.-vettem szemügyre a képet,majd egy halvány mosoly kúszott fel ajkaimra.

-Aranyos voltál.-mondta majd és tovább leste a képeket.

-Jössz?-kérdeztem miközben ölembe vettem a laptopomat és az ágyra ültem,majd megpaskoltam a mellettem lévő helyet.Nathanak sem kellett kétszer mondani azonnal  odafeküdt mellém és szétterült az ágyamon.

Hát soha a büdös életben nem lesz egy ilyen srác az ágyamba,az biztos.

-És írónő,van már ötleted hogy miről szóljon?-tette keresztbe a lábát és fekve nézett fel rám.

-Nem igazán.De ha elkezdenénk biztosan eszembe jutna valami.És remélem neked is-mosolyodtam el és fél szemmel a fiúra pillantottam.

-Na kezdjük!-tornászta fel magát ülőhelyzetbe és szorosan mellém préselődött hogy jól lássa a képernyőt.

Pár órával később már egész hosszú szöveget sikerült összehoznunk,nem is olyan nehéz munkával és a történet nagyját is kitaláltuk.

-Elfáradtam-nyafogott ma már harmadszorra a fiú és elfeküdt a hófehér lepedőn,majd hogy elég drámai legyen a hatása még egy sóhajtás is kiszaladt ajkai közül.
-Szerintem ma már eleget írtunk.Írtál-javította ki magát és egy huncut mosolyt villantott felém,mire megforgattam a szemeimet.

-Fejezzük be mára.Egyébként azt hittem még ennyit sem fogsz segíteni mint most.-zártam le a laptopom tetejét,de azért szemem sarkából Nathanre pillantottam.
-Egész jó ötleteid voltak.-bólintottam párat,majd felkeltem az ágyról és kiindultam a  szobámból.Még egy pillanatra visszanéztem a fiúra majd végleg eltűntem a emeletről.

-Van kedved megnézni egy filmet?-kiáltottam fel az emeletre miközben megálltam a lépcső aljánál, mire csak a parketta reccsenését és Nathan hangját hallottam meg.Erősen kifújtam a levegőt és próbáltam sokkal inkább közömbösen állni a fiúhoz,ám akármikor csak megszólalt vagy kiült arcára a jól ismert huncut mosolya nekem összeszorult a gyomrom és mint egy idióta mosolyogni kezdtem.

-Na ná!

-És mit nézzünk?-kérdezte miközben én a pendriveot a televízióba dugtam és  keresgélni kezdtem a filmek közt.Szám csücskét beharaptam és úgy lapoztam a filmek tömkelege között.

-Láttad már a Nagyfiúkat?-néztem hátra a vállam felett és a fiúra pillantottam aki levetődött a kanapéra és lábait keresztbe téve helyezkedett el kényelmesen.

-Nem.

-Nemár,most komolyan?-néztem megrökönyödve rá és szemöldököm összevontam,mintha Nathan valami hatalmas bűnt követett volna el ezzel.

-Halál komolyan.

-És a Randigurut?

-Azt sem.

-Októberi égbolt?

-Azt sem.

-Akkor mindent be kell pótolnod-bólintottam párat és komoly arckifejezéssel sötét szemeibe néztem,majd mind a ketten egyszerre felnevettünk.