|Örökké Veled, Nathaniel Blake|

Második

ᴅᴀɴɪᴇʟʟᴀ

A diplomaosztás számomra egy felejthetetlen élmény volt. A sok pad, a mikrofon, és a csúnya, de mégis szép kalapok, egy olyan pillanattal ajándékoztak meg, amit soha sem fogok elfelejteni. Ott voltak a virágok, a plüssmacik, okos szemüvegben, a sok - sok színes lufi, és a családtagok. Még mindig hallom a zenét, látom a kék égboltot, és a nap finoman cirógató sugarait. Látom a galambokat és a madarakat, amik néha elrepültek az ünnepély felett.

Még mindig emlékszek arra, hogy Nathaniel kezét fogom, miközben megható beszédet mondanak a részünkre. Összemosolyogtunk, és csókot nyomott a kézfejemre. Eközben hiába kaptam irigylő pillantásokat, hiába tőrtem össze sok lány szívét. Ő az enyém.

Emlékszek arra, amikor az egész végzős évfolyam a magasba dobja a kalapját, így több száz fekete kalap repült az ég felé, és tehetséges kezekbe esett vissza. Emlékszek arra, amikor vakuk világították meg az arcunkat, amikor minden kép készítésnél vigyorogtunk, amikor a barátainkkal ölelkezünk a századik képen is.

Emlékszek, Nathaniel hófehér mosolyára, ahogy a derekam köré kulcsolja a karját, és ahogy a fülembe súgja a közös jövőnk szavait, ami arra bíztattak engem, hogy fogadjam el az őszinte szerelmét amit irántam érez.

Hivatalosan is mérnőkök lettünk, ami nem takar túl sok dolgot maga mögött. Lett egy végzetségünk. Ez tény. Márcsak az itt a kérdés, hogy hol helyezkedjünk el. Na ez a kérdés már több dolgot takar maga mögött.

Nem igazán gondolkoztam rajta, hiszen számomra egyértelmű volt a válasz. Nathaniel - el szeretnék együtt dolgozni, ezért úgy terveztem, hogy beadom az önnéletrajzomat ahoz a kicsi céghez, ahol ő most gyakornokként dolgozik.

Sokszor mondtam már neki azt, hogy egy nagyobb cégnél is kaphatna munkát, hiszen az édesapja egy sikeres, multi milliárdos vállalkozó. Ezért az ő nevét, és a családját rengetegen ismerik.

De Nathaniel válasza az volt, hogy nem, mert ő közel szeretne lenni hozzám. Neki egyébként is jó ez a "fapados" cég. Neki nem kell egy luxus, mini szökőkútakkal ellátott felhőkarcolós épületben dolgoznia.

A diplomaosztás után, este elmentünk együtt bulizni, ami tökéletesen telt.

Az elegáns club egyik sarkában található bőrfotelben ültünk, miközben Nathaniel átkarolta a nyakamat, és beleivott a koktéljába. Az orromat a nyakához érintettem, miközben a barátainkkal beszélgetett.

- És ti mit terveztek a nyárra? - pillantott ránk Marco, a szemöldökét aranyosan felvonta, a fekete ingjét a nyakánál elegánsan kigombolta. A fekete haját hátra lakkozta, melette Líz ült, egy rózsaszín koktélruhában.

- Hát, mi ketten azt tervezzük, hogy kiutazunk egy hónapra Dominikára! - Nathaniel a kezemet cirógatta, miközben mosolyogva pillantottam az ajka szép formájára. Ez így is volt. Már az időponot is kitűztük.

- Ejha! Valakinek van pénze! Erre inni kell! - emelre fel a poharát Líz, és középre tartotta. - Igyunk a barátokra, és arra, hogy a mai napon hivatalosan is mérnőkök lettünk! - mondta boldogan, majd koccintottunk és beleittam a koktélomba, amit Nathaniel pohara mellé tettem. A poharam széléről levettem a fél karika marancsot, majd beleharaptam, a többit pedig Nathaniel kérte, ezért a szájába adtam.

- És ti mit csináltok a nyáron? - kérdeztem Líz - től, aki a fekete hosszú haját csavargatta az ujjai közt.

- Úgy beszéltük meg, hogy egy hónap London, utána pedig megpróbálkozunk egy Balatonal is! - vigyorogva mondta ki a szavakat, én pedig Nathaniel - re pillantottam, aki egy kis idő után felhúzta a szemöldökét, és meg nyalta a száját.