-Jó, akkor kezdjük az elejéről. Úgy lesz a legegyszerűbb - mondtam és idegesen remegő kézzel csaptam fel a töri könyvet a felvilágosodásnál. Kicsit elvonta a figyelmemet az, hogy Luke gyakorlatilag felperzselt a pillantásával. Ezt persze próbáltam figyelmen hagyni.
Soha nem voltam jók a fiúkkal. Luke pedig már évek óta tetszett nekem, de csak barátok voltunk. Csak barátok.
Nem mertem egyáltalán oldalra fordítani a fejemet, mert tudtam, hogy elkapná a tekintetemet az ő kékjével és akkor megint elkezdek dadogni.
-Oké, vegyél elő egy papírt, mert ahogy néztem hiányos a jegyzeted - nagyjából egy oldalt írt csupán a két hónapos anyagból, ami valljuk be nem volt túl sok.
Szó nélkül előrehajolt a táskájához és kivett belőle egy lapot.
-Kész vagyok - jelentette ki egy félmosollyal az arcán, én pedig óvatlanul, mélyen belenéztem kék szemibe.
Onnan pedig már nem volt menekvés. Rabul ejtett a tekintete és szinte kézzel fogható volt a köztünk húzódó feszültség. Ennek hatására mindketten megdermedtünk egy pillanatra. Valami mágneses húzás jött létre köztünk. Végül én törtem meg a pillanatot. Elkaptam a szemem és zavartan felnevettem.
-Szóval... - tanakodtam, hogy hol is kezdjem a dolgokat, kicsit kizökkentett a koncentrációból ez az előbbi másodperc. Kinyitottam a füzetemet a felvilágosodásról szóló jegyzeteimnél. Vettem egy mély levegőt, részben azért, hogy megnyugodjak, részben pedig azért, hogy felkészüljek a magyarázásra. Megpróbáltam mindent összeszedni, amit fontosnak véltem a témakörről. Majd elkezdtem mondani a magamét a srác pedig buzgón jegyzetelt.
Húszpercnyi magyarázás után kezdett kiszáradni a szám. Sajnos erre nem gondoltam még a korrepetálás előtt és nem készítettem ki kaját vagy italt.
-Ömm... kérsz vizet? - álltam fel a kanapéról és onnan néztem le a fiúra.
-Aha! Légyszi! - bólintott és egy olyan szívdöglesztő mosolyt küldött felém, hogy a egész testem beleremegett. Csupán bólintani tudtam és kimentem a konyhába. Kivettem két poharat a szekrényből és megnyitottam a csapot. Amíg vártam, hogy megtöltődjön a két pohár, addig nekidőltem a konyhapultnak. Aztán lépéseket hallottam és megjelent Luke az ajtóban. Csupán egy pillanatra állt csak meg ott, majd elém lépett.
-Nagyon jól magyarázol - gyengéden kezébe vette a jobbomat és összekulcsolta ujjainkat, amitől elakadt a lélegzetem. Már biztos túl csordult a pohárból a víz.
Aztán valami olyan történt, amire nem számítottam. A tekintetünk megint megtalálta egymást és újra ugyanazt a vonzást éreztem, mint előtte. A különbség annyi volt, hogy most kihasználtuk ezt a vonzást és egymás felé hajoltunk. Középen találkoztak ajkaink. Elektromosság szaladt végig a testemen és néhány pillanatig levegőt se kaptam. Mikor abbahagytuk a csókot egymásénak támasztottuk homlokunkat.
-Ez már kellett - mondta egy félmosollyal az arcán, mire felkuncogtam és egy újabb csókér hajoltam.Ha tetszett, kövess be instagramon ( carmenwrites_ ) és olvasd el a többi történetemet is!
Szép napot!
YOU ARE READING
AMARE - Szerelmes novellák ✔️
RomanceSzereted a rövid történeteket és a romantikát? Ebben a könyvben ezt találsz. Különböző emberek, párok és pillanatok. Lehet éppen most jönnek össze, vagy már rég együtt vannak, esetleg békülnek? Mindegy mi legyen az, itt megtalálod. Meghitt, szerelm...