AMARE - Szerelmes novellák ✔️

Az első koncert

Kint álltunk a szórakozóhely előtt. Hatan alkottunk egy kört: a banda négy tagja, Lesley és én. Oliver mellettem állt és átkarolta a vállam. Ő zenekar énekese és nemsokára kezdődik a srácok első koncertje.
Ám mielőtt még beálltak volna, kijöttünk mindannyian, hogy a fiúk elszívjanak egy cigit.
– Öcsém... Kajak színpadon leszünk! – túrt bele Quinn a hajába, arcán levakarhatatlan mosollyal. Ő volt a dobos.
– Ja tesóm megcsináltuk! - ugrott a vállára izgatottan Tyler, a szólógitáros, mire összenevettünk.
– Ebből az ötven emberből, aki itt van, hányat NEM ismertek? – kérdezte Lesley csipkelődve.
– Nem az a lééényeg! – intette le Oliver röhögve. Szinte csak ismerősök jöttek, de nem ez számított egyikőjüknek sem.
– Csak hatan jöttek el az én családomból, de Tyler nagyanyja még az unokatesókat is meghívta – súgta Lesleynek Garrett a basszeros, mire a lány felkuncogott.
– Jók lesztek – mosolyogtam Oliverre.
– Kösz Fiona – viszonozta egy szívdöglesztő mosollyal, amitől feléledtek a pillangók a hasamban.
Oliverrel már néhány hete nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon közel.
Hivatalosan nem vagyunk együtt, még csak randizni se voltunk, vagy csók vagy bármi hasonló nem történt köztünk, de csak erre várok.
Ahogy összeakadt a tekintetünk egy pillanatra megállt az idő. Messzinek hatott a többiek örömteli beszélgetése, csakis Oliver barna szemeit és a boldogságtól ragyogó arcát láttam magam előtt.
Elképzeltem, ahogy közelebb hajol és megcsókol, de nem tette, mert Quinn megszólalt.
– Srácok! Idő van! – és azzal a lendülettel már bent is volt a szórakozóhelyen a többiekkel a nyomában. Oliver és én lemaradtunk.
– Sok sikert! – öleltem át a nyakát és mélyen beszívtam az illatát.
– Nélküled nem ment volna! És köszönöm, hogy itt vagy – motyogta bele a hajamba, amitől libabőrös lettem.
– Na menj! Mutasd meg mit tudsz! – toltam el magamtól és egy kicsit a bejárat felé löktem.
– Meglesz! – kacsintott és el is tűnt a szemem elől. Vettem még egy utolsó mély levegőt, aztán én is bementem megkeresni Lesleyt, hogy az első sorban stipizzünk egy helyet.
Épp csak vettünk italokat és elfoglaltuk a helyünket (én közvetlenül Oliver előtt, Lesley pedig inkább Garrett előtt) és már el is kezdődött a koncert.
Quinn leült a dobok mögé, Tyler és Garrett nyakukba akasztották a gitárjukat és beálltak a helyükre. Miközben Oliver készülődött már el is kezdődött a basszus. Csatlakozott hozzá a dob, aztán a szóló gitár. Oliver felállt a mikrofonhoz és behunyt szemmel kezdett neki az első szám sorainak. Ez volt tőlük a kedvencem és ezt pontosan tudta. Az első szakaszt végig behunyt szemmel énekelte, ez volt a szám felvezető szakasz mielőtt belecsapott a zúzásba. Magam elé tátogtam a szöveget és le sem vettem a tekintetemet Oliverről aki, mintha egy másik világba lépett volna át. Aztán egy pillanatra megállt a dallam, mintha levegőt venne a pörgésre. Olivernek kipattant a szeme és a tekintetünk rögtön összefonódott ezzel egyidejűleg megszólalt a refrén.
Elképesztő volt. Az hangulat, amit az első számmal teremtettek megmaradt az egész koncertre, amíg eljátszották mind a nyolc számot, amijük eddig volt.
Legalábbis azt hittem, hogy nyolc van és az álltalam vélt utolsó szám után kissé csalódottan készültem, hogy visszatapsoljam őket, amikor Oliver megszólalt.
– Az az igazság, hogy van egy új számunk, amit még egyikőtök sem hallott tőlünk – olyan lazán beszélt, mintha csak a színpadra született volna.
– Legalábbis egyikőtöknek se kellett volna – mosolyodott el, mire a tömeg felnevetett.
– Ez a szám egy különleges lánynak szól. Fiona, remélem tetszeni fog – mondta és rám kacsintott. A szám elé kellett tennem a kezem, ugyanis az állam a földön koppant, az arcom pedig a piros összes árnyalatában játszott. Oliver írt nekem egy számot. Oliver... írt nekem... egy számot! Belül visítottam, kívül pedig próbáltam megőrizni a hidegvérem és visszatartani a könnyeimet. Ahogy eljátszották az első néhány hangot már tudtam, hogy ez lesz az új kedvencem. A dal Oliver és az én a kapcsolatomat írta le. Egy szerelmi vallomás volt egy az egyben. Végigpillantottam a zenekaron és láttam, hogy a többiek, Quinn, Tyler és Garrett is mosolyogva figyelik a reakciómat. Mindegyikőjüknek tátogtam egy köszönömöt, majd visszafordítottam a tekintetemet Oliverre és a pillantásunk örökre összrefonódott. Nekem énekelte a számot, nekem egyedül és azt kívántam bárcsak tudnám már ennek is a szövegét, hogy vele együtt énekelhessem.
A dalt hatalmas tapsvihar követte. Garrett odalépett Oliverhez, aki levette a gitárját, hogy odaadja a basszerosnak, majd lepattant a színpadról egyenesen elém. Azonnal a nyakába vetettem magam és el sem akartam többet engedni, mégis eltólt egy picit.
– Fiona... - kezdte kissé nehézkesen, de rányomtam az ajkaimat az övére ezzel megakadályozva. Nem kellett semmit sem mondania, hiszen az előbb énekelte el.
– Igen! – válaszoltam a fel nem tett kérdésre mire elmosolyodott és most ő csókolt meg engem.

Ha tetszett, kövess be instagramon ( carmenwrites_ ) és olvasd el a többi történetemet is!