AMARE - Szerelmes novellák ✔️

Föld hívja Jane-t! - 3

Az orvosi rendelőben voltunk. Én voltam a következő és Jasonnal már csak arra vártunk, hogy szólítsanak. Rettentően izgatott voltam. Már minden vizsgálaton meg felkészítésen túl voltam. Egy külön orvos még beszélni is elkezdett újra tanítani. Nem tudom, hogy ment, az ő visszajelzése alapján ügyes voltam. Sok emlékem megmaradt gyerekkoromból, ezért viszonylag hamar egész jól belejöttem. Azt mondta, hogy majd csak akkor lesz tökéletes, amikor hallani is fogok, de lehet érteni, amit mondok. Hetek óta erre a pillanatra vártam. Már az implantátumot is beültették, aminek a segítségével fogok tudni hallani. Ma kerül beállításra és ma fogják bekapcsolni.
Amíg vártunk én idegesen tekergettem a csuklómon a kendőt. Talán az utolsót, amit rákötöttem, mert amint hallani fogok, soha többet nem fogom bekötni a kezem. Attól féltem egyedül, hogy mi van ha tényleg nem Jason a lelki társam? Kifizette nekem ezt az egész műtétet és a vizsgálatokat. Most már szinte lehetetlennek tűnik, hogy ne egymásnak legyünk teremtve. Mit fogok tenni ha így van? Annyi mindent tett értem és aztán kiderül, hogy a semmiért?
Egyszer csak a fiú megsimította a karomat, kizökkentve a gondolkodásból és az orvos ajtaja felé biccentett, ahol a dokim mosolyogva figyelt engem. Rögtön felpattantam és Jason kezét szorongatva léptünk be az ajtón.
Leültem a hófehér műanyag székre, Jason pedig mellém. Nem engedtük el egymást. Miközben a doktornő folyamatosan jelelt nekem. Én akkor is csak bólogattam jelezve, hogy értem. Felhívta a figyelmemet, hogy lehet elsőre meg fogok ijedni. Engem természetesen akkor ez érdekelt a legkevésbé.
Aztán eljött a pillanat. A dokim a számítógépe felé fordult én pedig Jason felé. A tekintetünk egybe fonódott és mosolyogva megszorította a kezem, mire én vissza.
Egy csippanást hallotam aztán halk zúgást. A doki bólintott, mire Jason megszólalt.
-Föld hívja Jane-t! - mély, férfias hangja melegséggel árasztott el. A szavai először megdöbbentettek. Könnybe lábadt a szemem és boldogan a nyakába vetettem magam ő pedig nevetve, szorosan átölelt.
-Megismételnéd? - suttogtam kissé halandzsázva, de nagyjából lehetett érteni. Jason megint felnevetett és a fülemhez hajolva halkan megismételte, nehogy az implantátum túl hangosan adja át.
-Föld hívja Jane-t - mondta én pedig nevettem.
-Te vagy az - távolodtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Tudom - felelte szélesen mosolyogva és felhúzta pulóverének az ujját, hogy lássam a csuklóját. "Megismételnéd?"
-Olaszországban is ezt jelelted nekem először - magyarázta. Teljesen sokkos állapotban voltam és legördültek a könnycseppek az arcomon. Levettem a piros kendőt a csuklómról és felényújtottam. Elolvasta "Föld hívja Jane-t!", majd két kezét az arcomra simítva megcsókolt.
Drága doktornő türelmesen és mosolyogva várta, amíg befejezzük az egymásra találást.
Aztán megtöröltem a szemem, vettem néhány mély lélegzetet és felé fordultam.
-Sajnálom, hogy így közbe kell vágnom, de kell még néhány teszt, hogy megbizonyosodjunk róla minden rendben van - magyarázta mosolyogva én pedig bólinottam. Feltett még néhány kérdést, amire alig tudtam figyelni. Egyedül Jason egyetlen mondata járt a fejemben újra és újra.

Ha tetszett, kövess be instagramon ( carmenwrites_ ) és olvasd el a többi történetemet is!