Demolition lovers /FRERARD/

All the angels

Több nap után először kapcsolta be a számítógépet és gondolta, hogy magyarázattal tartozik majd Franknek az eltűnését illetően.

Természetesen egy percre sem felejtette el Frank-et, de az elmúlt két nap igazi hullámvasútként száguldott vele. Érzelmileg túltöltött volt, a nagyanyja iránti féltés mindent elnyomott. Képtelen volt leülni és írni Franknek, akárcsak egy sort is. Remélte, a fiú majd megérti ezt.

A monitoron egyre több és egyre kétségbeesettebb üzenet villant fel, amik az utóbbi két napban érkeztek Franktől.

Gerardra máris rátört a vad szívdobogás.

Gerard, itt vagy?

Gerard, írj!

Ha tudsz, írj!

Történt valami?

Miért nem írsz?

Valami baj van? Válaszolj!

Kezdek aggódni, kérlek, jelentkezz!

Ezek a mondatok, kérdések váltogatták egymást.

Frank, itt vagyok és kérlek, ne neheztelj rám, amiért két napig nem írtam, de komoly oka van az eltűnésemnek. Bocsáss meg. Most már igyekszem a közelben lenni, hogy tudjak írni.

De Frank nem reagált és ez még kedveszegettebbé tette Gerardot. Jól esett volna neki, pár sort váltani a fiúval, tudni szerette volna, hogy jól van e.
Közben apja és öccse megérkeztek a boltból és anyja is elkészítette a vacsorát. Az étkezésen Gerardnak is részt kellett vennie, akármennyire is tiltakozott. Régen érezte ennyire idegesnek magát. Az asztal körül tapintható volt feszültség, mind a négyen némán ültek, csak az evőeszközök tompa hangja hallatszott. Gerard alig várta, hogy vége legyen a vacsorának és a napnak. Miután segített anyjának elmosogatni és elpakolni, vissza is menekült a szobájába. A többiek még a kanapén maradtak és nézték az egyhangú, esti tv műsorokat.   
A számítógép üzenetet jelzett és Gerard szíve nagyot dobbant, ahogy leült az asztalhoz. Félt, hogy magára haragította Frank-et az érthetetlen kámforrá válásával.

Egyáltalán nem haragszom. De jó, már hogy itt vagy. Én is itt vagyok, sőt itt is leszek egész este, írj kérlek.

Olvasta Gerard megkönnyebbülten Frank sorait. Gyorsan válaszolt is.

Köszönöm, hogy megértesz. Emlékszel, hogy nem is olyan régen, az ígéretről és annak megszegéséről kérdeztelek? 

Kérdezte.

Igen, emlékszem.

Írta Frank szinte azonnal.

Akkor a nagymamámra utaltam. Egyik reggel rosszul lett és én orvost akartam hívni, de azt mondta, nem kell, már jobban van. Aztán megígértette velem, hogy nem szólok a szüleimnek sem. És én így tettem, mert nem akartam elszomorítani. Hallgattam, pedig belül úgy éreztem, nem jól cselekszem, de nem mondtam el nekik, hogy mi történt a nagymamával. Aztán ismét elszédült és kórházba is került. Most ott fekszik egy ágyon és eszméletlen.

Gerard szemét elfutották a könnyek.

Istenem, nagyon sajnálom, Gerard. Ez szörnyű lehet. Az orvosok mit mondanak?

Érdeklődött Frank. Gerard megtörölte a szemeit és gyorsan megírta a választ.

Semmit, csak hogy ne legyünk ott egész nap.

Legyetek?

Frank figyelmét megragadta a többesszám.

Igen, az öcsém és a szüleim ide utaztak.