Demolition lovers /FRERARD/

My way home is through You

Gerard felnézett, ahogy mozgást észlelt az ágya felől. Mikey nyitogatta a szemeit és első pillanatban fogalma sem volt, hogy hol van.
- Mi a franc...- motyogott, amikor körbenézett és tudatosult benne, hogy az alagsorban ébredt.
- Szia Mikey. Hogy vagy? – köszöntötte Gerard, de testvére, érthetően nem volt éppen vidám hangulatban.
- Megmaradok. Mennyi az idő? – kérdezte, ahogy felvette az éjjeliszekrényen lévő szemüvegét, majd felült az ágyon.
- Hét óra. – felelte Gerard, aztán ismét a rajzlap irányába tekintett. Legalább másfél órája tervezgetett a tompa fénynél, ceruzákkal körbevéve. A számítógép monitorán egy fotó volt látható, ami a bolygókat ábrázolta, pont úgy, mint a planetáriumban. Gerard nem tudott aludni és persze Frank-en járt az esze, majd egy ötlet született meg az álmatlanságából. Frank azt mondta, gyerekkorában vágyott egy nagy képre, amin az univerzum szerepel. Epekedéssel az arcán mesélte neki ezt, így Gerard azt gondolta, talán készíthet egy hasonló rajzot Frank számára. Ahogy ez a gondolat szöget ütött a fejében, máris felkelt az ágyból és munkához látott. De idáig valahogy nem sokat haladt. Szerette volna minél élethűbbre megrajzolni az ábrákat.
- Te jó ég, el fogok késni az iskolából.- morgott Mikey és kezeibe temette a fejét.
Gerard elmosolyodott. Szegény kistestvére nagyon másnapos és dekoncentrált, pedig sokkal jobban bírja az alkoholt, mint ő.
- Vasárnap nincs iskola. – mondta, mire Mikey kicsit fellélegzett. Kiült az ágy szélére és küzdött a hányingerrel, szédüléssel.
- Kaphatok a kávédból? – mutatott az asztalon lévő bögrére.
- Neked hoztam. De valószínűleg már kihűlt. – nyújtotta oda neki készségesen az italt Gerard.
- Nem baj, jó lesz. - Mikey idegenkedve szemezett a kávéval, azt mérlegelve, jó e neki, ha megissza. Végül lehajtotta egyszerre az egészet.
- Nagyszerű, ez rémes volt. – állapította meg néhányat köhögve. Az asztalhoz botorkált és lerakta a kiürült bögrét. Akkor pillantotta meg a rajzot.
- Ez mi? – érdeklődött.
- A naprendszer. – felelte Gerard és próbált ismét a vázlatba mélyedni.
Mikey nem nagyon értette.
- Mostanában csak rózsákat meg Somerdale utcáit rajzoltad vég nélkül. Azt hittem, sosem fogod megunni.
- Most sem untam meg. – vágott a szavába Gerard.
- Igen, tudom. Somerdale örök. Viszont ez a rajz tényleg egész jó. – állapította meg Mikey.
- Köszönöm, de még csak most kezdtem hozzá. – mondta Gerard.
- Valaki megkért, hogy ilyet csinálj? –tudakolózott Mikey. Gerard persze nem mondhatta el, hogy mi célból készül a rajz, így piruló arccal tiltakozott.
- Nem, senki.
- A munkahelyeden lehet, hogy értékelnék, oda pont illene. – jegyezte meg Mikey, ahogy felfelé indult az alagsor lépcsőin. Gerard elmélázva bólintott.
- Meglehet.
De annál sokkal nagyratörőbb szerepet szánt a rajznak.
*****
Gerard hamar rájött, hogy nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint gondolta és hogy a Frank-nek szánt rajz elkészítése sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt képzelte. Persze nem akarta feladni és amikor csak ideje engedte, javítgatott a munkáján, de még mindig inkább egy vázlatos firkálmánynak látszott, mintsem egy rajznak. 
Közben Mr. Evans egyre többet hívta be a boltba, ami Gerardnak mindenképpen jól esett. A férfi a jelek szerint, meg volt vele elégedve. Annyira, hogy órákra, fél napokra is egyedül hagyta az üzletben és csak zárásra jött vissza. Aztán egy nap bejelentette, hogy családi okok miatt nem tud megérkezni zárásra, így az Gerard feladata lesz. A fiú rögtön izgulni kezdett, még sohasem zárta egyedül a boltot, ráadásul aznapra beszéltek meg egy újabb találkozót Frank és ő. Nem szerette volna megváratni Frank-et, de a főnökének sem akart csalódást okozni. Mindent kétszer ellenőrzött inkább, és ezért elszaladt az idő. Idegessé vált, tudta, hogy késésben van és hogy Frank vélhetően már a parkolóban vár rá. Ezért nem is hitt a szemének, mikor meglátta a fiút a bevásárlóközpont folyosóján felé közeledni. Ő pont akkor zárta be az üzlet ajtaját és eresztette le a rácsot. Hitetlenkedve pillantott Frank irányába és szíve vad dobogásán túl, egy kis üdvözlő mosoly is játszott az arcán. Frank egy sötétszürke pulóverben volt, kabátja hanyagul nyílt szét a mellkasán, a kapucni a fején, ami alól, mint mindig előbukkantak a hajtincsei. És ő is mosolygott, mikor közel ért Gerardhoz. A fiú érezte, mennyire megizzadt, már Frank látványától is.