Demolition lovers /FRERARD/

I never told you what I do for a living

Mikor reggel Gerard felébredt, Ray már nem volt mellette, csak az összegyűrődött takaró emlékeztette a fiút az elmúlt éjszakára. A másnaposságtól hasogató fejfájás és az émelygés rögtön rá is nehezedett. Fázott és pokolian érezte magát. A vodka íze még mindig a szájában volt, nem sok kellett, hogy elhányja magát. Ray hiányától csalódottan ült fel az ágyban. Hallgatózott, de csend honolt a házban, így összeszedte magát és felkelt az ágyból. A lába előtt fehér lap hevert, lehajolt érte és felvette. A jelentkezési nyomtatvány volt, a képregényboltba. Valahogy kieshetett a zsebéből. Szédelegve nézte a gépelt betűket, a személyes adatainak kihagyott üres sorokat és eszébe jutott a tegnapi eseménysor. Ami a nappaliban kezdődött italozással, a konyhában folytatódott közös főzéssel és végül itt ért véget, Ray karjaiban. Gerard nagyon összezavarodott. Számára jó volt a tegnap. Jó volt, hogy Ray nem ment dolgozni és szóba elegyedtek. Jó volt beszélgetni vele és jó volt, hogy meghallgatta őt. Az érintései, a közelsége, a testének melege, az ajka, ahogy a homlokához ért, heves felfűtöttséget keltett életre Gerardban. Még sosem találkozott hasonló érzelmekkel. Gondolataiba merülve hagyta el a szobát, kezében a papírlappal. A ház már üresnek tűnt, csak a konyha asztalon lévő kávéscsészék árulkodtak a szokásos reggeli rohanásról. Gerard megtorpant az asztal előtt és találgatta, vajon Ray melyik csészéből ivott, melyik porcelánhoz ért az ajka. Kirázta a hideg, aztán elpirult és kimondatlanul is zavarba esett ezektől a fantáziálásoktól. Ekkor azonban hangok ütötték meg a fülét és rövidesen ott állt nem messze tőle az öccse.

- Azt hittem, már mindenki elment. - lepődött meg Gerard.

Mikey vállat vont.

- Láthatod, hogy nem. - mondta halkan, ahogy végigmérte Gerardot, aki a zsebébe gyűrte a jelentkezéshez szükséges papírt.

- És minden rendben? - érdeklődött gyanakodva Mikey. Tekintete fürkészően futott át Gerard arcán.

Gerard határozottságot színlelve bólogatott, de hideg izzadtságban úszott mindene és erőtlennek érezte magát. Fél szemmel a bárpult felé nézett, de az italosüveget nem látta, reménykedett hogy Ray pakolta el és nem a szülei, vagy a testvére, akinek a pillantása amúgy is olyan furcsa volt ezen a reggelen.

Mikey mindeközben elkezdett pakolni a táskájába. Gerard figyelte, ahogy hanyagul dobálja be a füzeteit. A fiú nem tűnt nagyon jókedvűnek és mivel Gerard sem volt jól, inkább elindult az alagsor felé. Már a lépcsőknél járt, mikor öccse újból megszólalt.

- Te csináltad tegnap a vacsorát? Csak, mert egész finom volt.

Gerard meglepve fordult hátra.

- Köszönöm, örülök, ha ízlett.

- Emlékeztetett a nagyi főztjére.- toldotta meg még Mikey és egy másodpercre ábrándossá váltak a szemei.

- Tényleg?- Gerardot az öröm járta át Mikey dícséretétől. Ennél szebbet nem is hallhatott volna.

Mikey bólintott.

- Jót tett neked, hogy annyit voltál nála, sok egyéb mellett, legalább tanultál pár receptet. - tette még hozzá.

Gerard is így érezte. Hogy a legjobb volt, ami történhetett vele, a nagymamájánál töltött idő.

- Azt hiszed, nekem nem hiányzik a nagyi?- szegezte neki a kérdést ekkor Mikey.

Szomorúság suhant át vonásain.

Gerard megrázta a fejét.

- Én tudom, hogy neked is rossz nélküle.- jelentette ki. Egy pillanatig sem gondolta azt, hogy Mikey másképp érez.