Demolition lovers /FRERARD/

Sleep

Frank hajnalban vitte haza Gerardot. A Newarkba vezető autóúton mindketten csendesek voltak, és kicsit talán álmosak is, mert éjjel alig aludtak. Gerard szinte egy órát sem pihent. Csak feküdt és Frank-et nézte, újra meg újra belefeledkezve a szépségébe, hallgatva a lélegzetét és érezve a hajának illatát. Örökké így tudott volna vele maradni, gondolatok nélkül, figyelve és őrizve az álmát. De az éjszaka eltelt és a pirkadat véget vetett a kettejük közös pillanatainak. A meghitt momentumokat felváltották a Gerard számára sem ismeretlen, hétköznap reggeli mozdulatok, öltözködés, pakolás, a kávé illata, ahogy Frank álomittasan ült a csésze felett, a cigaretta füstje, az autó motorjának zaja, a város feltűnő fényei.
Az utca elején vettek búcsút egymástól és elhangzottak az éjszaka először kimondott szavak. Gerard megvárta, míg Frank autója elhajt, aztán ráérős léptekkel ballagott haza. A ház még teljes nyugalommal fogadta, ahogy óvatosan benyitott, a fogasra rakta a kabátját, majd a nappaliba lépett. Az ott ketyegő óra hajnali hatot mutatott. A szülei és öccse szobájának ajtaja zárva volt. Nem akart lármát csapni, amilyen halkan csak tudott, úgy nyitott slisszolt be a fürdőszobába. A villanykapcsolóhoz nyúlt, felkattintotta. A vízcsap felett üzemelő fali lámpa durván világított a szemeibe. Levette magáról a pulóverét, amin érezni lehetett a cigarettafüstöt, beletemette az arcát és elsodorták az emlékek. Ennél jobban már csak akkor ragadta el múltidézés, mikor a pulóvert a szennyes tartó kosárba rakva, a tükör felé pillantva, észrevette a nyakán lévő kisméretű, haragoslila foltot. Zavar és szívdobogás fogta el, ahogy a tükörben csodálkozva pislogott a foltra, amiből még egyet talált, valamivel lejjebb, a kulcscsontján. A látvány teljesen meglepte Gerardot, egyáltalán nem érzékelte, hogy Frank erősebben megharapta volna, de persze nem is emlékezett pontosan mindenre, a lángoló izgatottsága miatt. Ami most is életre kelt a testében, ahogy a foltokat felfedezte és eszébe juttatta Frank érintését, csókját, ölelését.
- Frank...- nyomta a homlokát a jéghideg csempének, a sóhaja visszhangozott a fürdőszobában és kimerülten lecsukódtak a szemei. Ám ekkor zörgéseket vélt felfedezni kintről, a napi rutin kezdetét, ajtók nyitódását, beszélgetéseket, a konyhai csap csobogását, kávéscsészék csörrenését, ahogy az asztalra kerülnek. És nyílt a fürdőszoba ajtaja is, ahol Mikey állt az éjszaka viselt pólójában és csíkos pizsamanadrágjában, rendezetlen hajjal.
- Hello. Te itt? És ez az, aminek látom? – vigyorgott, ahogy szemeit nyílegyenesen Gerard nyakára szegezte.
- Szia Mikey.- Gerard csak ennyit tudott mondani és elvörösödött, egyik kezét akaratlanul is a nyakára csúsztatva.
- Már fel is keltél, Gerard?- jelent meg Donna is, még hálóingben és köntösben.
- Szerintem le sem feküdt. Legalábbis itthon biztosan nem. – nevetgélt Mikey.
- Nahát, ez igaz, kisfiam? – Donna nem tudta eltitkolni örömteli, huncut mosolyát, Gerard válaszadás helyett, gyorsan kisietett mellettük a fürdőszobából és egyenesen a kávéillat felhőjében úszó nappaliba ment. A kanapén talált egy kockás inget, amit magára kapott, mert úgy érezte, a fehér bőrén rikító sötét színű pecsét csak újabb ok lehet a családja kínos faggatózására. És ő mindenáron az alagsorba akart menekülni ez elől. A szíve vadul rohant, a víz is kiverte, a szája kiszáradt és kezdett rajta eluralkodni a pánik.
- Gerard, várj egy percet! - Donald, kezében egy bögre gőzölgő kávéval, somolyogva közelített felé. Gerard így kénytelen volt megtorpanni. Megdöbbent, mert évek óta nem tapasztalta, hogy a férfi ilyen arckifejezésekkel nézett rá. Ha apjáról volt szó, Gerardnak az egyet jelentett a megvetéssel, csalódással és elégedetlenséggel, amit a férfi iránta táplált és ki is fejezett. Ez a mostani, mondhatni, baráti ábrázat teljesen új volt.
- Beavathatnál minket, ki is az a rejtélyes lány?- érdeklődött nyájasan, miközben lassan kavargatta a kávéját egy kiskanállal.
- Ne haragudj, de nem tudtam titkolni apád és Mikey előtt. Annyira boldog vagyok! – magyarázta kissé pironkodva az anyja. Gerard gondolhatta volna, hogy édesanyja a történtek feletti örömében nem fogja betartani az ígéretét. Nem neheztelt rá, valahol meg is értette, Donna úgy hitte, most olyan dolgok részese lesz, amik más fiatalokkal is megesnek és egyszer az életben nem kell szembesülnie a fia furcsaságával, nem kell szégyenkeznie és lehajtott fejjel járnia.
- Szóval...- apja kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
Most már mindhárman ott voltak a közelében, fürkészően, fejleményekre várva. Tulajdonképpen örülnie kellett volna, hogy törődnek vele és biztos így is érzett volna, ha az igazat mondhatja. Egy Frank nevű, barna hajú, csillogó, barna szemű, törékeny, alacsony, húsz éves belleville-i fiúról, aki az egyik helyi kórházban dolgozik, mint segédápoló, mellette érettségire készül levelező kurzuson. És van egy gitárja, amit testvéreként szeret. És van számos izgalmas tetoválása. A szülei elváltak, az édesapja pedig jelenleg beteg. Gerard úgy vélte hosszú perceken keresztül tudott volna beszélni Frank-ről. De csak róla. Egy hamis kép váratlan összerakása a fejében már nehezebb volt, rosszul tudott valótlant állítani, mert ritkán csinálta. Elena azt tanította neki mindig, hogy az igazat mondja.
- Mit szeretnétek tudni? – kérdezte bizonytalan hangon.
- Természetesen mindent!- felelte öccse, de anyja konkrét kérdéssel jött elő.
- Hogy hívják a barátnődet?
Gerardban megfagyott a levegő és leblokkolt. Úgy érezte magát, mint egy kivégző osztag előtt. Nem akarta látni a tekintetüket, mert gyűlölte magát, hogy hazudozni kényszerült nekik.
- Lisa. – ejtette végül ki az első eszébe jutó női keresztnevet.
Apja és anyja sokat sejtetően összenéztek.
- Oh, nagyon szép neve van. És hol találkoztatok?- érkezett az újabb kérdés ismételten az édesanyjától.
- A plázában. – vágta rá remegő hangon Gerard és elborította az izzadtság. Nem tudta eldönteni, a családtagjai elhiszik e, amit mondott. Mikey-ban már most nem volt bizonyos, a fiún látszott némi hitetlenkedés. De anyját talán meggyőzte, mert Donna rendkívül akarta, hogy legyen végre egy barátnője. És az apja is hitt abban, amit hallott.
- Ott dolgozik? – kérdezte a férfi.
Gerard vett egy nagy levegőt.
- A képregény üzletben vásárolt. Én segítettem neki, elkezdtünk beszélgetni és megadta a számát.
A szavak, mondatok idegennek hatottak, ahogy gépiesen sorolta, mintha betanulta volna, miközben a szíve a torkában dobogott és eléggé szédült is. Csak el akart bújni az alagsorba, a rá záporozó kérdések elől.
- Nahát, milyen aranyos! – Donna kislányosan kuncogott.
- Szóval megadta a számát, te felhívtad és így kezdődött?- hörpintette ki az utolsó korty kávéját az apja.
Gerard rezzenéstelenül helyeselt.
- Igen, így volt.
- Meg kell mondjam, az elején nem tetszett, hogy a plázában kaptál munkát, mikor sokkal jobb helyeken is lehetnél. De most már nem tartom olyan mihaszna dolognak ezt a képregény boltot, hiszen itt találtál rá a barátnődre. Nem sietted el, de jobb későn, mint soha. Csak így tovább!- Donald megveregette Gerard vállát és visszaballagott a konyhába, hogy elolvassa a reggeli újságját. Anyja arca is sugárzott.
- Sok boldogságot és ne feledd, itt bármikor szívesen látjuk Lisa-t! – lelkendezett és a hálószobába vonult elkészülni az aznapi munkára.
Mikey azonban még ott maradt és zavaróan mustrálgatta Gerardot.
- Ha valaki egy hónapja azt mondja, lesz egy barátnőd, biztos nem hiszem el. És tessék, megtörtént. Gratulálok...
Gerardnak fájt a tüdeje, mert szinte fuldoklott a hazug állításaitól, a szánalmas, kitalált meséjéről, amit mindenkivel igyekezett elhitetni. Aljasnak érezte magát.
- Köszönöm. - tompán biccentett és legszívesebben elrohant volna, Mikey kétértelmű megjegyzései elől, az alagsor sötét nyugalmába.
- De miért hagytad, hogy szétharapja a nyakadat? Én nem engedtem, mikor Alicia ezt akarta velem tenni. Ez olyan, mintha megjelölne, hogy a kizárólagos tulajdona vagy. – csóválta a fejét Mikey.
Gerard nem tudott erre mit reagálni. Fogalma sem volt, mikor kerültek a foltok rá, de ha tudomása is lett volna róla, biztos nem kéri meg Frank-et, hogy ne csinálja. Már attól is reszketni kezdett és nagyon izgatott lett, ha arra gondolt, Frank ajka hogyan tapadt szomjasan a nyakára és hogyan harapta meg olyan erővel, hogy ezek a sötétlila, zúzódásszerű jelek maradjanak utána.
- Már lefeküdtetek egymással, ugye? – érdeklődött Mikey.
Gerard torkából halk nyögés tört elő, öccse feltételezésétől.
- Nem! – tiltakozott elgyengülten és piros arccal.
- Helyes, a lányok nem szeretnek ajtóstól a házba rontani és azt sem díjazzák, ha a fiú akar rögtön szexet. Higgy nekem.
- Értem.- Gerard nem akarta, hogy így legyen, de mintha az arcára lett volna neonbetűkkel írva, hogy megvezeti a szeretteit. Mindenesetre, nem akart már többet megszólalni, mert félt, a végén félretéve mindent, zokogva öleli át testvérét és árulja el a titkát. Talán ezt kellett volna tennie. Csakhogy ehhez nem volt elég ereje.
- Előbb ismerjétek meg egymást, vidd el a parkba és tudd meg mit szeret, vegyél neki ajándékokat.
Gerard mélán hallgatta öccse párkapcsolati tanácsait, amik alapján arra a megállapításra jutott, hogy Mikey figyelmes és udvarias volt Alicia-val. Gerard nem is tudta, miért szakítottak.
Mikey sosem mesélte el, ő pedig félt faggatni erről.
- Te is ilyen jó voltál Alicia-hoz? – kérdezte és látta testvére arcán a fájó emlékezés fellegeit.
Mikey flegmán megvonta a vállát.
- Szerintem ez nem jóság. Ez az alap. A férfiak hajlamosak csak potenciális szexpartnert látni a nőben, sokszor tisztelet nélkül.
Gerard a homlokát ráncolta és elámult Mikey érettségén a témát illetően.
- Akkor mi történt?
Mikey felsóhajtott.
- Alicia-nak éppen nem erre volt szüksége és talált magának mást, aki szórakoztatóbb. Bob szerint azért, mert egy felszínes tyúk.
- Sajnálom!- mondta Gerard szomorúan.
Mikey-ra ráfért volna a boldogság, főleg hogy látszott rajta, még korán sincs túl ezen a szakításon. A keserédes mosolya ezt hűen tükrözte.
- Ez van. Azért remélem neked több szerencséd lesz. Most megyek, megcsinálom a leckémet, amit tegnap elfelejtettem. – váltott gyorsan témát Mikey és szemében ellentmondásos, könnyekre hasonlító csillanásokkal, lépkedett a szobájába. Ott hagyva Gerardot, aki kitalált története vádló tömege alatt sétált le az alagsor lépcsőin. Nem is kapcsolta fel a villanyt, nem volt szüksége világosságra, csak levette a cipőjét és lefeküdt az ágyába. De a csend, ami közrefogta a szobát, nem tartott sokáig.
- Biztos, hogy most jól döntöttél?
Hallotta meg ekkor nagymamáját, ami mindig boldoggá tette, de most szívet tépően bánatosan csengett.
- Nagymama! Annyiszor szerettem volna, hogy velem legyél, de az elmúlt napokban nem jöttél! – nézett fel örömmel Gerard. Vékony fényoszlop suhant át a szobán és Elena ült az ágy végében, a fejét ingatva.