1. fejezet

1K 32 0
                                    

Gaius meglepetten bámulta a csoszogó lovagokat. Ujjai a tinktúra készítésének közepén megálltak. - Mit szeretnétek?

Eleinte egyikük se volt hajlandó válaszólni, Elyan Gwaine-ra pillantott. A lovag nem értette a célzást ézért csak úgy meredt Elyan-ra aki egy kicsit előre is lökte. Gaius intenzív pillantást vetett a fiatalemberre. Nagyon jól tudta, milyen kényelmetlen lehet ha az ember nem akar megszolalni. Ő pont ezért soha nem végeztetne semmi féle fontos vagy nem fontos feladatokat Gwaine-nel. Öreg volt már, de azért az esze még meg volt.

- El halasztják az esküvőt.

- Arthur és Gwen-nét? Miért?

Ezúttal Lancelot válaszolt. -Mindenkinek egyértelmű, hogy Arthur és Merlin szerelmesek egymásba, csak ő maguk nem akarnak tudomást venni róla. Lancelot lehajtotta a fejét, szemei tisztességesen tiszta volt, ahogy azt mondta. -Ennek semmi köze sincs a Gwen iránti érzéseimhez. Ez lesz a legjobb Arthur és Merlin-nek, sőt még maga Gwen számára is.

Gaius az egyik lovagról a másikra nézett, miközben hevesen tiltakozott. -Az esküvő három hét múlva lesz, hogyan állíthatják le pont most? Remélem, rájötettek, hogy ha csak mondjátok nekik, vegyék már észre hogy öket még az isten is egymásnak teremtett, hogy az nem lesz jó?

- Tehát te tudodtad? - kérdezte Percival óvatosan.

- Természetesen hogy tudtam - gúnyolodott Gaius, és közben letette a palackokat, amelyeket még mindig a kezeiben tartott. -Merlin rettenetesen hazudik és rejt el dolgokat .Látom mindkettőjük pillantását ahogy egymásra néznek. Azt is tudom, hogy ők azt hiszik hogy senki sem veszi észre ezt, és természetesen azonnal letagadják, ha valaki fel hozza a témát. Ezért is van szükségük a segítségünkre ...

- És mit gondolsz, tehetünk bármit is? - szakította félbe Leon. -Nagyon kevés időnk van megállítani az esküvőt. Függetlenül attól, hogy valóban hogyan érznek egymás iránt, Gwen lelkesen tervezgeti az esküvöt. Remélem, semmi olyant nem fogunk tenni hogy Gwen meg utálja Arthurt és hogy össze törjön a szive.

- Nem! Tiltakozott Elyan. -Nem , ezt nem tehessük vele.

Gaius a lovagra pillantott. - Elyan? Gwen a húgod. Nem érdemel meg egy esélyet egy boldog életre, egy szerető férjel aki csak őt szereti? Inkább most törjön össze a szive, mint később.

- Nem erről van szó, Gaius. Szeretem Gwent, de nincs elég erőm ahhoz, hogy lásam azt ahogy boldogtalan királynő lesz. Merlin és Arthur érzései nem fognak megváltozni, még öt vagy hét év múlva se. Arthur király és kell mellé egy királynő de Merlin akkor is a szerelme marad, Merlin túl önfeláldozó, ézért képes osztozkodni Arthuron, Gwen látni fogja mindezt, és ráfog jönni, hogy soha nem volt helye Arthur szívében. Nem akarom, hogy szégyenkezzen emiatt.

- Valóban sokat gondolkodtál ezzen. Szolalt meg Gaius. -Gondolod, hogy Merlin képes lesz ezzel élnie? Tudja majd kezelnie ezt a helyzetett?

- Nem, csak úgy fog tenni mintha nem érdekelné - mondta Gwaine öszintén. - Nem fog törődni vele, továbbra is játszani fogja a tökéletesen tökéletlen szolgát. Csak folytatja a feladataid és mindent megtesz amit a legjobbnak tart ...és őszintén szólva Arthurnak szüksége van rá. Nagyon stresszes helyzetben van királyként, és Merlin minél inkább közelebb van hozza annál jobban végzi a királyság dolgait. Merlin Gwenhez hasonlóan aggódik Arthur-ért.

Gaius lassan lehajolt, és leült egy székre. A lovagok kisé elgondolkoztatták . Természetesen Merlin kedvéért egyetértet a lovagokkal, bármit meg tenne, hogy boldoggá tehese a fiút. - Attól tartok, nem tudom, mit mondhatnék nektek fiúk. Tudjátok, mennyire makacsok, Arthur és Merlin inkább elfelejtennék egymást mint hogy meg bátsák Gwent. Nem csak azért, mert fájdalmat okoznának neki, hanem azért is, mert már megkézdték az esküvői tervezkedést is. Kínos lenne nekik. Hacsak nem tőrténe valami szörnyűség, amivel Arthur megmenthetné Merlin vagy Gwen életét, nem hiszem, hogy lenne bármiféle dolog amitöl Arthur meggondolná magát.

War of destiny ( Befejezett )Where stories live. Discover now