War of destiny ( Befejezett )

11. fejezet

8 Hónappal később...

- Merlin... !

Merlin megremeget, miközben megfogta az alatta lévő asztal oldalát, ahogy lassan magához tért az orgazmus magas pontjából. Arthur súlya a hátára nehezedet, és ha nem engedik el egymást hamar, a többiek bejönnek, és így találják meg őket. - Ez spontán volt - motyogta.

- Panaszkodsz?

Borzongás ment végig a gerincén, míg Arthur belecsókolt a nyakába. - Nem ... de tudom, ha nem húzod ki, akkor újra kezded.

Majdnem érezte a vigyort a nyakába. - Nem akarom kihúzni .

- Nézd, van még egy megbeszélésed a tanácstagokkal, és rám meg, szüksége van Gaiusnak.

Végül Arthur felemelkedet róla, és lassan kicsusszant belőle. Merlin gyorsan felhúzta a nadrágját, és amikor megfordult, Arthur már javába rögzítette magán a köpenyét. - A mai nap, nem egy újabb vizsga?

Merlin egy kicsit elvigyorodott, ahogy férje emlékeztette. Nyolc hónap telt el a gyógynövények szedése óta, és az első öt után Kilgharrah azt mondta, hogy ez reménytelen lehet ennyi után, de Merlint semmi se tudta akadájozni, hisz túl makacs volt ahhoz. Nem akart megállni. Nem tett úgy, mintha nem lenne sok lehetőség; kezeik egésznap és éjjel egymás mellett helyezkedtek el. - Igen. Utoljára két hónappal ezelőtt voltam Kilgharrah-nál.

egy pillanatnyi csend után, Arthur az ujjait Merlin hajába vezete, és mélyen a szemébe nézett. - Merlin, tudom, hogy nem akarod ezt hallani, de ha nem történik meg az év végére, akkor álljunk le.

- Arthur...

- Ígérd meg, Merlin. Ha az év végére semmi sem történik, akkor abbahagyjuk a gyógynövény próbálkozást. 

Felkiáltott mérgében, de Arthur igazán jól ismerte. Nem tudott semmivel egyetérteni, de ezt mégis megteszi, mert ez egy ígéret, nem fogja megszegni, mert ő nem fogja meg bántani azt az embert, akit drágán szeretett, és ő csak ... nem tudta megtenni. Akkor három hónap. Ennyi volt, hogy befejezze ezt a munkát. - A tanács...

- Ne gondold úgy, hogy ez a te hibád, ha nem történik semmi. Nem tagadom, hogy kellemes, több mint kellemes lett volna, ha gyermekem születik tőled, de ugyanolyan boldog vagyok nélküle is, mindaddig, amíg te itt vagy velem.

Merlin könnyedén megölelte és elhúzódott, amikor az ajtó kinyílt. elengedte a királyt, amikor egy szolgáló belépet szobájukba, hogy le kísérje a királyt a tanácsterembe. A kastélyban tartózkodó, bölcs szolgák, elfelejtették már Arthur beszédét, és már nem gyanúval néztek a mágusra, és emiatt megköszönte Gwennek és a lovagoknak ezt, de szinte ezzel szemben a nemesi születésűek és a tanácstagok inkább utálták őt, hogy pótolják a szolgák gyűlöletét. Hogy varázsló volt, hogy férfi, hogy Arthur a férje és nem volt képes örököst adni neki ... Ezt meg értette. De Merlin nem tudta, hogy ezt miért érdemelte ki, azt hogy ez szerencse vagy más, azt nem tudta.

Gaius felnézett, amikor Merlin belépett lakrészébe. - Ó, Merlin. Hogy érzed magad ma?

- Azt hiszem, mint mindig, - mondta vállat vonva és le ült az asztalhoz, amikor Gaius intett neki.

- Akkor mi zavar téged?- kérdezte az orvos, szemöldök ráncolva, mindig észre vette, ha a fiatal fiúval valami nincs rendben, és ezt Merlin sose értette.

Honnan tudja mindig? - Arthur azt mondta, hogy ha ez nem működik, ha nem esek terherbe az év végére, akkor meg állítja a próbálkozásokat.

- Gondolom, te bele egyeztél.

- Megtiltotta, hogy folytassam anélkül, hogy szoltam volna neki.