War of destiny ( Befejezett )

5. fejezet

18+

- Merlin?

Merlin pislogott párat és megdörzsölte a szemét, miközben kezdett ébredezni, pár órája már kint volt az erdőben, gyógynövényéket gyűjtött Gaiusnak, de sikerült el aludnia egy fa alatt. Lancelot hajolt fölé, Merlin körülnézett hogy a többi lovag is ott van-e, de csak ketten voltak Lacelottal. A barátja intett neki, és felsegítette álló helyzetbe. Nyilvánvaló, hogy körülbelül két óra is el telthetett, hogy elindult az erdőbe, ezért meg kellett kérdeznie hol van Arthur? De ehelyet mégis mást kerdezett.

- Lancelot.- fordult a lovag felé. - Minden elkészült a napra?

- Igen.- A lovag ránézett, és tovább sétált mellete. - Szóval mi a helyzet Arthurral?

- Azt hiszem, jól vagyunk. Megvannak a… szabályaink, de azon belül meg vagyunk.

- Milyen szabályok?

- Nos, olyannak, amiket nem szeghetek meg, elég nehéz de meg kell tennem.

Lancelot egy percig figyelte őt, mielőtt megkérdezte - És amitt az edzőpályán tetettek? Azt hittem, elöttünk nem kell megjátszani magatokat. De az a jelent, elég hihetőnek tűnt.

Merlin elvörösödött, és beharapta ajkát, de végül úgy döntött, hogy beszél róla. Többször megpróbálta kiengedni a zavarát Gaiusnak, aki mindig hajlandó volt meghallgatni őt, de valahogy a szavak kudarcot vallottak. Túl zavarban volt, hogy ilyen dolgokról beszéljen egy olyan férfival, aki olyan volt, mintha az apja lett volna. Olyan érzés, mintha az anyját kérdezné a szexről. Nem tudta megtenni, nem tudta fel hozni ezt a témát Gaius előtt.

- Egyre rosszabb, Lancelot. Arthur megtagadta, hogy megcsókolhassam, mert azt mondta, hogy nem biztos, hogy képes lenne visszafogni magát, de a nyilvánosság előtt, ez alig jobb. Amint megcsókol, elfelejtem, hogy létezik a világ. Nem kellene ... így éreznem, de ...

- Milyen érzés?

A szeme sarkából rá pillantott, és bár nagyon nagyra becsülte a többi lovagot, de volt valami Lancelot nyugodt, ítélet nélküli természetében, amely lehetővé tette őszinteségét vele. - Azt akarom, hogy még ...

Lancelot nem mutatta, hogy meglepődött vólna. Ehelyett bólintott, mintha egy ideje már gyanította volna. - És Arthur, mit akar?

- Ő nem mondja el hogy, mit akar, de nem hiszem, hogy el is fogja mondani.

A lovag egy pillanatra elgondolkodva fordította felé a fejét, és így szólt - Szeretnéd tudni, mit gondolok? Tudom, hogy ez nem az én dolgom, de ha még egy kicsit is tudok segíteni...

- Ne kérlek, ne.... Nem könnyítene, semmit se a helyzetünkön.

- Egyébként azt vettem észre, hogy inkább Arthur tart téged, amikor meg csókoljátok egymást, és hogy a szemével mindenhol, akár hol is vagytok, téged néz, azt hiszem, ő akarja, de azt hiszi, hogy ő kényszerített téged a házasságra, és attól fél, hogy te azt fogod gondolni róla hogy ő csak kihasználja a helyzetett, meg ezért se mondja, el hogy akar téged.- Lancelot a kezét Merlin vállára helyezte.- Fennáll annak a lehetősége, hogy tévednék, de egyértelműen tudom, hogy ő soha nem fogja megtenni az első lépést ebben az ügyben, így ha ilyen kapcsolatot szeretnél létrehozni vele, akkor rajtad múlik, hogy el mondd neki, amitt érzel iránta.- A lovag lágyan rá mosolygott, és Merlin arra gondolt, hogy „ bár ilyen könnyű lenne Arthurral…”

- Arthur még mindig úgy hiszi, hogy amikor megkért, hogy menjek hozzá, azt nem szerelemért tettem, peddig ez nem igaz.

- Én… - Lancelot először habozott, és az ujjait kezdte el tördelni.