War of destiny ( Befejezett )

14. fejezet

Merlin, enyhén megérintette gömbölyű hasát. Nem tudta volna sehogy se elrejteni jelenlegi állapotát, nem számít, milyen inget vett fel, mindegyik szűk volt rajta és az elmúlt két hónapban több új bevágást kellett tennie az övén. Felsóhajtott, miközben becsukta szemét, és meglepetten megpördült, amikor hirtelen érezte, hogy Arthur hátulról megragadja és belecsókol a nyakába. - Nem jó ötlet - motyogta. - A varázserőme jelenleg nagyon ingatag.

- Soha nem bántana engem - mondta Arthur, miközben kezét Merlin, hasára tette, és szeretőn meg simogatta. - Jól aludtál?

- Hiányzik, hogy aludni tudok a hasamtól - panaszkodott. - Ez mind a te hibád.

A férje probált komoly lenni, de csak elnevette magát.- A fele a tied, Merlin.

-… még mindig a te hibád.

- Velem jössz a tanácskozásra? Nem voltál egy idej - kérdezte a király, megváltoztatva a témát.

A fiatal mágus, aggódva fordult férje felé - Nem akarom megint ellened fordítani a nemeseket.

Arthur a homlokát ráncolta . - Megtettem a követeléseiket.

Most már, más nemesek is fenyegetést jelentettek nekik. Legalább két fő azzal dicsekedet, hogy rátámadnak Camelotra és lázadást fognak tenni, ha a gyermeket nem ölik meg a születése előtt, és egy harmadik azt akarta, hogy a hazasságukat semmisitség meg, és emelett Merlint száműzetését kérték, mágiája miatt. A király természetesen egyikbe sem egyezett bele, ellenkezőleg, kijelentette, ha mégegyszer ezzel keresik meg, azt gondolkozás nélkül kivégezteti. Végül Arthur fenyegetése hatással volt néhány nemesre, és egyesével a király mellé álltak. De sajnos azok a három urak nem voltak hajlandok meghajolni a király előtt, mert bizony ők voltak, a királyság legnagyobb befolyással bírok, természetesen a király után. És ha ez még nem lett volna elég gond, Arthurnak még azzal a fenyegetéssel is kellett törődnie, hogy az összes lovagját elhurcolják és ő maguk végeznek egyesével velük.

- Azt hittem, hogy ez majd megoldja a problémáidat, de nem így lett.

- Ez nem a te hibád - mondta Arthur. - Most velem jössz a tanácsra, vagy sem? Nem kényszerítlek téged, de szeretném ha ott lennél. Majd te eldöntöd és elmondod az uroknak, hogy mit tegyünk.

Mintha mondhatót volna nemet erre! Merlin sóhajtott, de végül bólintott. - Rendben, jövök.

Arthur karját a dereka köré fonta, és bevezete Merlint a tanácsterembe. A második trón még mindig ott állt, mintha csak a mágusra várt volna. Merlin elfojtott egy újabb sóhajt, és leült, hátradőlt a trónjában, nem törődve azzal, hogy ez nem kodályhoz méltó. Valójában szinte alig fért bele az ülő alkalmatosságban, és erre kapót is néhány elítélő pillantás, ám Arthur csak kuncogott és helyet foglalt saját trónján. Keze kinyúlt, hogy megfogja Merlin-ét, de inkább kissé tovább vezette kezét, mintha nem tudta volna mit csináljon, de végül, ujjhegyei megállapodtak párja gömbölyű hasán.

Őszintén szólva, a tanács Merlint nagyon fárasztotta, még akkor is, amikor kétségbeesetten igyekezett figyelni. A fiatalabb urak, akik talán Arthurral voltak egyidősek, de tőle még akkor is idősebbek voltak, úgy tűntek mintha a legnemesebb nemesek közül lennének, és nagyon igyekeztek eszükkel elnyerni a fiatalabb király elismerését. Három hely feltűnően üres volt, és Arthur folyamatosan az ajtót majd vissza az üres szikekre nézett. A beszélgetés tompa volt, amíg az ajtó kinyílt, és Leon komor arccal be nem lépett.

- Felség, ultimátumot kaptunk Lord William-től, Archebat-tól és Benward-tól. Kérik a gyermek halálát és a házasság megsemmisítését, vagy pedig Camelot ellenségeivel lépnek kapcsolatba, és együtt elpusztitsák a királyságot.