War of destiny ( Befejezett )

9. fejezet

Majdnem nem jutottak el az ünnepre, és Arthur teljes egészében Merlint hibáztatta. Túlságosan ellenállhatatlan volt, és az ajkai hívogatták, mint egy szirénhívás, amelytől nem tudott ellenállni. Végül kénytelen volt engedni a vágyainak, és Merlinnek muszáj volt felvennie kedvenc vörös sálat. Azt mondta, hogy azért, mert érzelmi jelentőséggel bír, ám Arthur tudta hogy csak azert viseli, hogy elrejtse a a szenvedélyükben a jeleket, amelyeket a nyakán hagyott.

A terem megtelt, amikor beléptek és leültek, Arthur némi megelégedéssel szemlélte lovagjait a helyükön. Leonnak volt egy kisebb fekete folt a szeme alatt, Lancelot a jobb karját simogatta, látszót rajta mennyire fájhat neki és Elyan homlokán volt egy kicsi, de annál jobban látható vágás. Gwen azért jött, hogy segítsen Lancelotnak, amikor csak tudott, mivel úgy tűnt, hogy a férfi küzd a fájdalmaival. Arthur valószínűleg érezhetett volna egy kis bűntudatot, de nem érezet semmit. Tudta, miért csinálták ezt, és bizonyos értelemben nagyon örült, mert nem lett volna képes észrevenni érzéseit nélkülük, ám ennek ellenére abszolút ösztönözte mindaz, amit Merlinnel átvettek. Soha nem fogja elfelejteni a férje arcát, amikor engedte, hogy a bűntudat felemésze őt, és ez folytogatta a szívét. Látta, hogy Merlin hogyan kezelte a lovagokat és hogy megbocsátott nekik a tetteikért. Ez tette még boldogabbá hogy férje ilyen alázatos szívű. Merlin hangja vissza húzta a valóságba.

- Nos, ha az a szemely aki a legjobban sérült az eseményen... megbocsátok nekik, és semmi nem indokolja, hogy te ne, ne büntesd tovább őket!

Ujjait a szék karfájára helyezte, és végül is bólintott. Nem bünteti tovább őket, mivel Merlin nem akarja. Bayard felé fordította a figyelmét, aki szórakozottan figyelt a vendégeket. Nyilvánvalóan magán érezte Arthur tekintetét, mivel levette szemét a tömegről és a király felé fordította a tekintetét.

- Ha nem más, akkor senki sem mondhatja azt, hogy Camelot nem tudja, hogyan kell ünnepségeket megszervezni. Egyszer el kell jönnötök Mercia-ban, hogy vissza adjam a szívességet.

- Igen, egy nap fogunk - felelte Arthur már majd hogy nem unalmasan.

Bayard lassan elmosolyodott. - A király és a párja nem fog esetleg táncolni nekünk? Végül is ez a fogadtatásom ünneplése és egyben a házasságotoké.

Merlin erre felkapta a fejét, ahogy Gaiusszal beszélt. Az esküvői ünnepségen elsősorban azért kerülték el a táncolást, mert nem voltak ott elég hosszú ideig, figyelembe véve az „esküvői éjszaka” szokásos hagyományát. Arthur észre vette Merlin szemében az egyértelmű helyzetet, Bayard viszont várta a választ. Alig tudott nemet mondani ebben a helyzetben, és egy perc múlva bólintott.

Felállt, és kinyújtotta a kezét a férje felé - Megtisztelnél egy táncal?

- Nem - sziszegte halkan Merlin. -Szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyon jól tudod, hogy nem tudok táncolni.

- Majd én vezetlek - mondta, és ujjaival intett, hogy Merlin megfogja a kezét.

- Nos, ha majd idiótáknak fogok ki nézni, az a te hibád.

Arthur a szemét forgatta, de Merlint a terem közepére vezette. A zenekar elcsendesedet, és egy másik dalt kezdek el játszani, és legalább olyant amit Merlin, még ismert is. A zenekar férfi tagjai Bayard emberei voltak, és ő készen állt arra, hogy elkapjon egy dallamot és egy tánclépést, amelyet nem tudott. Talán Uthernek volt igaza, amikor azt mondta, hogy a szövetségese, Bayard ilyen gyerekes.

Annak ellenére, hogy ügyetlen volt a természetéből adandóan, Merlin mindent meglepően jól tudót, és követte a lépéseket. A szemük találkozott, és mosolyogva simult férje karjaiba. Nem érezte magát zavarban, most csak a szerelme és ő volt, semmi több.