War of destiny ( Befejezett )

13.fejezet

- Miért nem mondtad el nekem?! - kérdezte Merlin egy pillantással.

Arthur felsóhajtott, és az asztalára dobta tollát. - Mert boldog voltál, Merlin. Nem akartalak fel idegesíteni, vagy azt hogy bűnösnek érezd magad.

Merlin kinyitotta a száját, hogy folytassa a vitát, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ő is évekig ezt tett Arthurral, és nem mondta el neki, hogy varázsló, hogy ne kerülhessen bele egy szorult helyzetbe. Tényleg rá ordíthat Arthurra, hogy ugyanezt tette?

- Szóval mennyire rossz? - kérdezte inkább.

A király ránézett, egyértelműen nem akarta neki elmondani. - Nem szörnyű - felelte, de Merlin hosszú pillantást vetett rá, és ő peddig vállat vont erre. - Őszinte leszek. Az idősebb nemesek a probléma, és nyilvánvalóan én is túl sokat dobtam a helyzetre. Úgy gondolják túl korai a terhességed.

- Túl korai?! Mennyi időt akartak?

- Nem tudom. Az elmúlt két hétben az urak többsége, különösen a fiatalabbak, végre megértették a helyzetet, de a többiek… Bizonyos engedményeket akarnak, amelyeket nem vagyok hajlandó megadni.

Az, ahogyan Arthur mondta az „engedményeket”, úgy tűnt, mint egy átok szó. - Mit akarnak?

- Azt mondtam nekik, hogy nem állítom vissza a mágia elleni tilalmat, azt akarják, hogy korlátozzam annak használatát, különösen a tiédet. Azt is akarják, hogy küldjelek el egy kis időre egy vidéki birtokra. Még nem tettek konkrét kérelmet a babánkkal kapcsolatban, de biztos vagyok benne, hogy ezt várhassuk.

Merlin figyelte, ahogy Arthur keze szorosan ökölbe szorul, és állkapcsa dühösen megfeszül. - Mit mondtál nekik?

- Valamit, ami utólag nézve kissé zsarnoknak hangzott.

Merlin odament Arthur székéhez, és az ölébe ült, miközben a király dörzsölte a szemét, ő probálta a feszültséget elűzni belőle. - Mit mondtál, Arthur?

- Azt mondtam nekik, hogy nincs joguk kérni engedményeket tőlem, mert én vagyok a király, és ha ezek valamelyikét újra felvetik, habozás nélkül megszabadítom őket nemeségüktől.- Az egyik kezét enyhén nyugtatta Merlin csípőjén, miközben szemük találkoztak -Bűnösnek kellene éreznem magam, hogy ezt mondtam, de én… nem érzem magam annak. Nem veszíthetek el téged, Merlin, és az, ahogy bánnak veled, megbocsáthatatlan. Lehet késni fog egy hétig az általunk tervezett ünnepség...

- Nos, az ünnepség ma este van, tehát ne aggódj emiatt. - Merlin őszintén nem tudta, mit kellene éreznie, ahogy hallgatta Arthurt. Nagyon nagyra értékelte tetét, de zavarta és felháborította, hogy ő késztette arra, hogy ilyen dolgokat tegyen.

A király hirtelen megérintette őt, és ő halkan felnyögött az érintésre. - Bármin is gondolkodsz, hagyd abba - parancsolta Arthur. - Ez nem a te hibád.

- Gondolod, hogy felkelést kezdenek?

- Egy részem azt akarja mondani, hogy hagyjam, csinálják ha akarják, de biztos vagyok benne, hogy mindig lesznek másként gondolkodók, és nem akarom, hogy azoknak, akik támogatnak, háborút kelljen át élniük.

- Szóval mit tervezel?

- Nem tudom. Nem vagyok hajlandó megtenni a veled szemben támasztott követeléseiket, de attól tartok, hogy a béke megőrzése érdekében arra fognak kényszeríteni, hogy engedjek más kéréseiknek, amelyeket nem akarok.

Merlin ellenállt a bocsánatkérésnek, ehelyett megpróbált egy megoldást kitalálni Arthurnak. Valójában nem volt túl jó ezekben a politikai problémákban.