War of destiny ( Befejezett )

8. fejezet

Csend támadt a szobában, és Merlin szégyenlősen elmozdult, és az asztalra bámult. Arthur annak szélén ült a szobájukban, egyik kezével az asztal szélét markolta, másik kezével a száját takarta. Az arcán nem látszott, hogy mit gondol, de a szemei ​​látszólag lyukakat fúrtak Merlinbe. Gaius szeme lecsukódott, fejét lehajtotta, mintha ezzel meghallotta volna, amit a fiatal varázsló mondott.

Még Lancelot döbbenten nézett rá, és az ajkába harapott. Túl messzire ment? De nem volt más út! Gwen mellette állt, és erkölcsi támogatása megnyugtatta őt. Valószínűleg ez volt az első alkalom, hogy a lány és Arthur együtt voltak ugyanabban a szobában, miotta kapcsolatuk véget ért.

Végül Arthur elmozdult a helyéről. - Merlin, a házasságunk azért történt, mert pletykák voltak a varázserőd felhasználásáról. Ezt nem teheted meg, ha csak más okból akarod ezt tenni.

- De Arthur, te akarsz gyereket, ugye?

- Nem számít. Nem engedem hogy bajod essen...

- Tulajdonképpen…

Merlin pislogott, és mind ő, mind a király Gwaine felé fordult. Az öt lovag mély beszélgetésben volt, mind csoportba csoportosítva. Mikor történt ez? Még csak nem is vette észre, annyira Arthurra összpontosított.

- Mi az, Gwaine? - sürgette Arthur, túl komolyan, ami azt jelentette, hogy sok érzelem kavarog benne.

- Mi ... hazudtunk. Kicsit. Nem hallottunk pletykákat arról, hogy Merlin varázsló. Mi ... próbáltunk összehozni titeket. - Elyan csendben bámulta Gwent, de Percival azt javasolta Gwaine-nak, hogy folytassa. - Ti ketten sokáig szerelmesek voltatok, és nem az, hogy nem szeretjük Gwent, de azt gondoltuk, hogy így vége lesz a szenvedéseteknek.

Arthur kezét ökölbe szorította, de figyelemre méltóan jól uralkodott haragján. Merlin állkapcsa megfeszült. A Szenvedés, és a sok bűntudat… ok nélkül volt? Nem csinált semmi rosszat? Tehát a gondolat, hogy ő kényszerítette erre  Arthurt, nem volt igaz. A lovagok kényszerítették mindkettöjüket ...

- Megpróbáltuk megtalálni a módját, hogy elmondjuk nektek - magyarázta Percival, látszólag kissé összehúzódva a tekintetük miatt -Nem tudtuk kitalálni, hogyan...

A király éppen felállt, és Merlin nem tudta, mi fog történni, nem volt biztos benne, hogy megmenti valamelyiket, ha Arthur gyilkos veszekedésbe kezd, de Gaius mentette meg a helyzetet. - Már nem számít mit tetettek, vagy mit mondtattok.- Pillantásával Merlin felé fordult. - Amit javasolsz, az lehetetlen, Merlin, és nagyon veszélyes. Nem lenne más választás, mint beismerni a mágiádat a királyságnak. Nincs más megalapozott magyarázat arra, hogy egyik pillanatról a másikra el tűnnél, néhány hónapra, és a másikba váratlanul vissza jönnél, egy olyan kisfiúval, aki állításod szerint Arthur saját vére.

- Tudom - mondta. - Őszintén szólva, ha Gwen nem erőltetett engem, akkor senkinek sem mondtam volna el, mert Kilgharrah azt mondta, hogy nem valószínű, hogy működni fog.

Ekkor Arthur a lovagokra való gyilkos pillantását felé forditotta. Merlin félre pillantott, miközben férje hevesen összehúzta a szemöldökét. - Ennyire tartasz még tőlem is?

- Igen - mondta őszintén - mert lehet hogy nem működött volna, és én nem akartam hogy reménykedj.

A csend ismét rájuk szállt. Merlin kissé megremegett, amikor Gwen szorosan megfogta a kézét és megszorította. Arthur megrázta a fejét. - Nem, Merlin. Az ok, amiért megkértem a kezed, nyilvánvalóan hazugság, így nincs okod többé bűntudatot érezned, és ezt a varázslatot végrehajtani.