War of destiny ( Befejezett )

3.fejezet

Arthur figyelte, a folyosón át sétáló Merlint. Nem volt különösen gyors, ezért ebben az esetben Arthur adhatott neki egy kis mozgásteret. A fiatalabbik kecsesen, ékszerekkel megrakva, hosszú királykék köpenyt viselve , amit magamögé dobott, sétált a királyfelé, a trónterembe. a köpeny a legdrágább szövetből készült, királyhoz méltoan és olyan hosszú volt hogy csoda hogy nem esett el benne. Magán az esküvőjének a helyszínén kellett átjutnia, ahol a koronázást, az esküvöi ünnepet, majd az esküvő estjét tartották.

Arthurt , őszintén leginkább az este aggasztotta. A csók után az erkélyen, nem volt biztos benne, mit fog csinálni. Az elmúlt két hétben nem volt sok ideje az esküvői tervektől és más napi feladatok közepette való teljesítésére, ezen gondolkodnia. De ez ma változni fog. Attól tartott, ha még egyszer megcsókolja a mágust, hogy még többet fog akarni. Nem beszélték meg egymással, tegnap este az egyik folyosón össze futottak , de nem volt esélyük beszélni is egymással.

Amikor már Geoffrey-t hallgatta, pillantása találkozott Merlinével, és hirtelen, rájött hogy miért is teszi ezt. Szegény barátja peddig úgy nézett ki, mint aki bármely pillanatban rosszul lesz, de azért pillantásával megpróbált ,,minden rendben van,, mutattni. Merlin nem volt hozzászokva a figyelem középpontjához, amit a jelenlegi helyzet csak súlyosbított. Úgy tűnt, hogy Arthur jelenléte kissé megnyugtatja, és a komoly helyzet ellenére egy rövid mosolyt sikerült magára erőltettnie. A király észre sem vette a ránehezedő nyomást annyira figyelte Merlint. Sosem látta még ilyen szépnek a barátját, sőt talán ilyen gyönyörű embert sem látott még.

Arthur le vette az egyik gyűrűjét az újjáról, ami egykor még az anyja kapott Uthertől. Azzal fordult Merlin felé.

- E gyűrű, a te nagyságodat fogja jelképezni.

Arthur az utolsó pillanatban még egy kicsit tétovázott. Nem maga a cselekedet miatt, de amikor a gyűrűre nézett, hirtelen meggondolta magát. Ehelyett, hosszú ideig tanulmányozta anyja gyűrűjét, mielőtt Merlin kezéért nyúlt. Partnerének zihálását még a legközelebb álló lovagók is észre veheték volna. A gyűrű kissé laza volt, de nem elég ahhoz, hogy leesen róla.  Ez a gyűrű, csakmegerősítette azt az alapvető gondolatot, hogy egymásba szerettek, mivel soha nem vette le az anyja gyűrűjét, annál kevésbé adta vólna oda valakinek.

Geoffrey megfordult, miután egy pillanatra a gyűrűk cseréjére bámult, mielőtt megfordult és megemelte a koronát, amelyről azt gondolta, hogy Gwen fejére fogja helyezi. Úgy tűnt, hogy Merlin majdnem meghátrál, de végül előre lépett és letérdelt. Arthur már örült annak, hogy egyesítette az esküvőt és a koronázást, hogy megkönnyítse Merlinnek, aki úgy tűnt, hogy az események alakulása, késsi felzaklatott. Merlin ismét felállt, újdonsult férje segitségével, aki a dereka köré fonta karjait. Amikor Merlin ránézett, a szőke saját ajkait a másik puha ajkaira tapasztotta.

Halk hang hallatszott Merlintől, és úgy érezte, hogy az ünnepi köpenye kissé szűkősé válik. Arthur fejét kicsit megdöntötte, és szorosabban magához huzta a mágust , igy egy kisebb nyögést kiváltva a másikból, ezt kihasználva becsúsztatta nyelvét Merlin akjai közzé, megsimitva nyelvével a másikét. Amikor párja el akart húzodni, ő még szorosabban tartotta magához, nem akarta elengedni a puha ajkakat. Egy pillanatig, nyelve enyhült abban a forró barlangban. a csók szenvedélyes volt, és rajta el uralgodtak az érzései amiket a fiatalabbikért érzett. Egy torok köszörülés zavarta meg hogy még mélyebben csókólja szerelmét, ezzel kizökentve őt eme meghit pillanatból.

Arthur egy ideig úgy gondolta, hogy figyelmen kívül hagyja a lágy utalást, és folytatja, ám elhúzódott, de csak Merlin kedvéért. Merlin annyira… ártatlannak tűnt, és ő nem tudta mennyire messzire mehetett el tapasztalatával. Különben is, csak látszatnak kellett lennie. Nem kellett volna így élveznie, nem kellett volna, hogy többet akarjon .