War of destiny ( Befejezett )

6. fejezet

Arthur figyelembe véve a fény és az izmok játékát, a kezét párja karcsú hátán végigfutatta. Merlin még mindig aludt, és ő valójában kételkedett benne, hogy fel fog-e majd birni ülni, a tegnapi éjszaka után, így Arthur úgy döntött, hogy valószínűleg a legjobb módszer az lesz ha ágyban marad a párja. Halvány, lágy nyögés hallatszott, amikor a kezével elért a hátán egy a kicsivel lentebb, ettől úgy érezte, hogy belső ragadozója érdeklődést mutat. Vissza tartotta vágyait. Mert még ma megkell jelenie a tanács előtt, és Merlin sem volt olyan állapotban.

Elmosolyodott, amikor a kezét Merlin hajába tette, a feje úgy fordult, mintha követni kellene a mozgásokat. 

Arthur sóhajtva, mivel valójában nem akart elmenni, felállt, és utoljára kiegyenesítette a kabátját, mielőtt csendesen elhagyta a szobát. Azt akarta, hogy Merlin ott legyen vele azon a napon a kerekasztal ülésén, de úgy tűnik, ez most nem fog össze jönni. Még elég korán volt, és csak a legközelebbi barátai voltak ott, amikor megérkezett.

Hosszú pillantást vetettek egymásra, és ettől Arthur összevonta a szemöldökét. - Miaz?

- A legutóbbi gyülés otta, ki dolgoztattok Merlinnel valamit? - kérdezte Leon reményteljes hangon.

- Mondhatnám - felelte Arthur kurtán.

- Azt is mondhatnád, hogy ha Merlin nő lenne, akkor már terhes lenne? - kérdezte Gwaine szemtelen vigyorral.

Arthur a szemét forgatta, de nem tudta rávenni, hogy mérges legyen a férfira. Gwaine csak ... Gwaine. - Mint mondtam, megértettük ...

- Remélem, hogy jótékony és hasznos - mondta Percival, le ülve.

- Azt én is elvárom.

- Szóval hol van Merlin?

Kicsit köhögött Elyan kérdésére, lágy pirt érezve az arcán. A főajtó kinyílt, de nem fordult meg. - Merlin és én tegnap este... és most egy kicsit… meg viselt.

- Ő.

Arthur a hangra pillantott, és Gaiusra nézett. Miért ül mindig elutasító kifejezés az arcán? Barátaira pillantott, de ők is úgyan úgy kíváncsian fordultak felé mint Gaius.

Gaius nagyot sóhajtott. - Mennyire rossz?

- Most alszik, de nem vagyok biztos benne, hogy fel tud ülni, amikor felkel, legalább még néhány órát.

- Ha itt végeztünk, megyek és meg nézem. Felség, Merlin mindig meggondolatlan volt. Arra számítottam, hogy legalább maga, több tapasztalattal rendelkezik, több értelemben.

Arthur ellenállt a szemöldök felvonásnak és küzdött, hogy visszatartsa a kínos zavarát. - Lehet, hogy több tapasztalattal rendelkezem, és lehet hogy király vagyok , de én is ember vagyok, és nem sokan tudnak visszfogni magukat, ha az általuk szeretett személy, az ölébe mászik és könyörög hogy tegye magáévá. - védte meg magát halkan. Csak azután, jött rá hogy mit mondót, ezúttal pirulva felpattant.

A barátai viszont nem azok volt, akik beleszóltak volna szexuális tevékenységében. Gaius lágyan el mosolygott rá, és amikor megfordult, úgyan olyan örömöt látott a lovagokon. - Örülök, hogy hallottam, hogy boldogságot talált a jelenlegi helyzetében, Felségünk - mondta Gaius udvariasan, de a melegséget hallotta a hangjában.

Sóhajtott és bólintott. - Nem igazán tudom, hogy történt.

- Számít? - Kérdezte Lancelot. - Mindaddig, amíg mindketten boldogok vagytok, csak az számít. Merlin is boldog?

- Úgy gondolom, hogy nagyrészt igen, de vannak olyan esetek, amikor a bűntudat gyötri őt. Még mindig úgy gondolja, hogy a hibái miatt elvette tőlem a boldogsákot. Többször elmondtam neki, hogy elégedett vagyok a megegyezésünk kell, és a tegnapi estével még boldogabbá tett.