War of destiny ( Befejezett )

4. fejezet

Merlin majdnem úgy döntött, hogy nem lép a tanács elé, amikor visszatérnek Camelotba, de Gaius amolyan pillantást vetett rá, amely azt mondta: - Nem csinálhatod ezt Arturral.- Nem, mintha szándékosan csinálta volna, de csak nem tudta, hogyan kell mindent helyesen kezelni. De ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a probléma megszűnik. Szóval összébb húzta a a vállait, és bicentett a lovagoknak, miközben belépett. Belépője mindenki figyelmét felhívta, annak ellenére, hogy mélyen beszélgettek.

Merlin majdnem úgy döntött, hogy szokás szerint Arthur trónja mögött áll le. De észre vette, hogy egy kicsit kisebb trón helyezkedik el a királyé mellett. Egy kínos percbe telt, amíg rájött, hogy ott kell ülnie. Nagyott nyelve, közeledett férjéhez.

- Merlin - üdvözölte Arthur felállva. Karja Merlin dereka köré csúszott, amikor a mágus elérte a trónt, és ajkaik, abban a pillanatban találkoztak. Egy kicsit csalódott volt hogy a király lágy csók helyett, egy gyorsat adott neki. Ezúttal nem vett részt a nyelvük, amitt hiányolt. Szinte érezte a levegőben Arthur küzdelmét, hogy ne csókolja meg mégegyszer.

De végül Arthur leült, mintha az előbbi mindennapi esemény lenne. Merlin leült mellé a saját trónján, de amint megtehette, kezével enyhén megragadta a mellette üllő ember kezét. A szeme sarkából ránézett, de Arthur arra koncentrált, amit egy tanácsadó mondott. Egy hosszú percig Merlin érezte, a hogy hevesen dobogó szíve mennyire gyorsan dobog, mielőtt lassan lelassult normál ritmusra. Ez normális volt; ez szükségszerű volt. Úgy kellett tűnnie, mintha szerelmesek lettek volna, és nyilvánvalónak kellett lennie, figyelembe véve, azt hogy három héttel ezelőtt még Arthur feleségül akarta venni Gwent, úgyhogy azelőtt, a palotában mindenki látta kapcsolatuk alakulását.

Valahogy 1 óra mulva, a hihetetlenül unalmas beszélgetés közben, amire eddig szolgaként, soha nem fordított nagyobb figyelmet, mint most már királyként, arra lett figyelmes, hogy Arthur hüvelykujja kezd könnyedén előre-hátra mozogni saját keze felett. Úgy tűnik, hogy a másik ,
őszintén nem volt tisztában azzal, hogy mit csinál, mert teljes figyelmét a beszélgetésre összpontosította. Nem tehette meg, hogy csodálja őt, mert Arthur megváltozott a hercegsége óta, és valóban lenyűgöző királyá nőtte ki magát.

- Egy utolsó kérdés, uram - mondta az egyik erőgebb ember.

-Igen?

A szemeivel Merlinre pillantott, majd vissza a királyra. - Szokásos, hogy levelet küldünk, szövetségeseinknek az új… házastárs státuszt illetően. Ez általában tartalmazza a hercegnő nevét, de ebben az esetben jobb, ha nincs név...

- Nem. Tegye oda Merlin nevét. Akivel házas vagyok, és ez nem érinti a szerződéseinket, és ha igen, akkor ez nagyobb aggodalmakat jelent, mint amennyire gondoltam.

- És az örökös kérdése, felség?

Merlin csak pislogni tudott azon, hogy Arthur, hogy tudd ennyire mereven ülni. Mellesleg Arthur szándékosan nem nézett rá, ez nem olyan vita volt, amelyben Merlin jelenlétét akarta. - Azt hittem, világossá tettem, hogy a vitatárgya véget ért.

- Attól tartok, hogy ez nem olyan egyszerű. Ez a ... fiatalember nem adhat neked trónörököst, és ehhez a tervnek készen kell állnia.

Merlin nagyot pislogva figyelt. Erről őszintén eddig nem is gondolt, hogy lesz egyátalán gyermekük? Sokkal jobban aggódott Arthur és Gwen kapcsolata, és a titka miatt... De eddig nem is gondolt arra, hogy Arthurnak örökösre van szüksége. Ez még több bizonyíték volt arra, hogy nem volt a megfelelő választás a király számára, hogy össze házasodjon vele.

- Szükség esetén néhány év múlva kinevezek valakit örökösömnek. Jelenleg ez aligha sürgős kérdés. - Szólalt meg Arthur egy kis idő múlva, miközben meg szorította Merlin kezét