Pont Jókor

Prológus

-Biztos,hogy nem megyek.-közöltem,és egy határozott mozdulattal becsaptam kettőnk között az ajtót.
-Szofi,kérlek!Anyu csak úgy enged el,ha te is ott leszel.-könyörgött a húgom.
-Blanka,értsd már meg,hogy se kedvem,se türelmem,se időm nincs a te hülyeségeidre.-mondtam unottan.
-Csak egy óra az egész.-küzdött tovább az ajtó másik oldaláról.
-Nem.-feleltem,és megnéztem a telefonomat.Még mindig nem írt...
-Egy hétig megteszek mindent amit szeretnél.-erősködött tovább Blanka.
-Nem-válaszoltam.Vajon fog írni egyáltalán...?
-Soha nem kérlek meg semmire!-adta be az adu ászt.
-Ez hülyeség.-nevettem fel hitetlenkedve.
Végül persze belementem.Hogy is ne mentem volna bele.Mivel a homlokomra van írva,hogy ,,Nyugodtan használd ki Szofit".Ezt tette velem az az ember is,aki a világot jelentette számomra.Sajnos,még most is azt jelenti.Csak már én nem vagyok neki a mindene,és ahogy kiderült,sohasem voltam az.Fél évig voltunk együtt,és elhittem azt,hogy ami köztünk van,az különleges.
Elhittem,hogy tényleg érdeklem,és még így visszatekintve,összevetve azt,hogy nem volt igaz, így is a legszebb fél évemet éltem át vele.Ugyanis Levi a barátaival kötött fogadás miatt jött össze velem.Decemberben.Pontosabban Szilveszterkor.A suliban sohasem tartoztam a menők közé,de valahogy akkor meghívtak abba a buliba,ahova csak a legbefolyásosabb embereket hívtak meg.Persze most már tudom az okát,de akkor elhittem,hogy megváltozik az életem,és egy kicsit számítani fogok valakinek.Abban reménykedtem,hogy a buli után fenekestül megváltozik az életem,az ő társaságukhoz fogok tartozni,a menőkkel fogok együtt járni suliba,és együtt fogunk lógni suli után. Akkora naiv voltam,te jó ég!Végülis,ha úgy nézzük,megváltozott az életem,te olyan irányba,amiről nem is tudtam,hogy létezik.

Fél évvel ezelőtt

-Ezt el tudod hinni?-kérdeztem sikítva a legjobb barátnőmet.
-Hallod Szof,erre nem is tudom mit mondjak!Nagy Levente meghívott a totál privát szilveszeri bulijába?Személyesen?Áááá-sikította Lola a kamerába.
-Hihetetlen!Annyira boldog vagyok.-ugráltam a laptomom előtt.
-És mit fogsz felvenni?-tette fel a költői kérdést,de nem kellett sokat várjon a válaszra.Megmutattam neki a hosszú királykék egyberuhámat.Egy ideig vártam a reakcióját,majd összehúzott szemekkel néztem a képernyőt.Lefagyott.Mielőtt bosszúsan kikapcsoltam volna a videóhívást,Lola végre megmozdult,és vigyorogva bólogatott.
-Ha ebben meglát téged a srác,nem fog bírni magával.-mondta izgatottan.Elvörösödve lesütöttem a szemem.Olyan régóta vártam arra,hogy valaki észrevegyen.Hogy legyek valakinek a valakije.Amióta Lola elköltözött Amerikába,teljesen egyedül maradtam.Rájöttünk,hogy a videochat nem tudja kitölteni a távolságot.Legjobb barátnőként mindig ottvagyunk a másiknak,de a távolság vészesen nagy,amit nem tudunk lerövidíteni.
-Biztos nem túlzás?-kérdeztem,és újra szemügyre vettem a ruhát.
-Szof,biztos.Hidd el,te leszel a leggyönyörűbb lány a buliban.-mondta Lola őszintén,nekem pedig könnyek gyűltek a szemem sarkában.
-Annyira hiányzol.Annyira itt kéne legyél velem.-bukott ki belőlem,és könnyes szemekkel néztem a kamerába.Lola a családjával két éve költözött el,így csak egy évet jártunk egy osztályba,kilencedikben.Az az egy év pont elég volt arra,hogy rátaláljunk egymásra.Egy évig nem lehetett elválasztani minket egymástól.Most pedig rájöttünk arra,hogy nincs olyan,hogy örökké.Hiszen a mi kis örökkénk egy évig tartott.Most már elválaszt minket több ezer kilóméter és egy folyamatosan szakadozó,gyenge wifi-kapcsolat.Lola elmenetelével nem csak ő,hanem a magabiztosságom is elment valahova Amerikába. És akkor így,
11-ben,Szilveszterkor,totál egyedül,félve mentem életem legelső bulijába.A kapun beléve elfogott a gyomorideg,nem volt senki akivel tudtam volna beszélgetni,így amikor beléptem a házba,a sarokba húzódva figyeltem az eseményeket.
Pont amikor elővettem a telefonom,megjelent Levi,és vadul zakatoló szívvel vettem tudomásul,hogy helyesebb,mint valaha.
-Szofi!Csodaszép vagy.-mondta mosolyogva,és akkor tényleg a világ legszebb és legszerencsésebb lányának éreztem magam.
-Öhm.Köszi.Te is.Mármint nem csinos,hanem szép.Úgy értem jól nézel ki.-motyogtam vörösen,Levi pedig egy nevetéssel nyugtázta a bakizásom.
-Gyere bemutatlak a haverjaimnak.-mondta,majd megragadta a kezem,és kéz a kézben vágtunk át a tömegen.A barátai a világ legjobb-fej emberei voltak,vagyis akkor.Hamar beilleszkedtem közéjük.Aznap ittam életemben először.Aznap hánytam életemben először úgy,hogy valaki fogta a hajamat.Aznap tapizott le Levi először,és akkor csókolt meg először.Legalábbis elmondása alapján megcsókolt.És össze is jöttünk.Csak én erre nem emlékeztem a brutális mennyiségű alkohol miatt.Aznap este nem tudtam hazamenni,részegen támolyogtam be egy szobába,majd elvesztve az egyensúlyom,bedőltem az ágyba.Másnap reggel hatalmas fejfájással ébredtem.Anyu legalább ezerszer hívott.Apu meg kétezerszer.Tompa emlékeimben kutakodtam,de azt sem tudtam,hol vagyok.
Felpattantam,feltéptem a szobaajtót,de pár lépés után összerogyva estem a földre.Kiábrándítóan részeg voltam még akkor is.A szüleimnek akkora csalódást okoztam,amit sohasem fogok megbocsájtani magamnak.Egyedül Levi volt ott nekem, vagyis azt hittem.A világ legjobb-fejnek tűnő haverjai mégsem voltak azok,ők fogadtak Levivel,hogy tuti nem bírna ki velem fél évet.De még mennyire kibírta!Milyen jól játszotta a legjobb pasi szerepét!Még én is elhittem,hiszen normális esetben nem gondolkoznak azon az emberek,hogy vajon csak fogadásból vannak-e vele.Azalatt a fél év alatt sok minden megváltozott.A szüleim egyáltalán nem támogatták a kapcsolatomat,természetesen lázadó,szerelmes tiniként nem foglalkoztam ezzel.A húgom kijelentette,hogy a pasim egy szörnyeteg.Ezzel sem kezdtem semmit.Hogy lehetne egy ilyen cuki,figyelmes,helyes fiú egy szörnyeteg?Végül kiderült,hogy simán.Lolával egyre kevesebbet beszéltem,neki elmondtam mindent,ő teljesen meg volt győződve arról,hogy valami bűzlik.Természetesen az ő véleményére is tettem magasról.Szép lassan abbamaradtak a videóhívások,minden időben Levivel voltam.
Titokban szöktem el bulikba,folyamatosan ittam,és tökre elhittem,hogy amit csinálok,az normális.Mindenkit aki szeretett eltaszítottam magamtól,arra hivatkozva,hogy élni akarok.Egy idő után abba is maradtak az aggódó üzenetek anyutól,a reggeli cetlik aputól, a mindennapos beszélgetések Blanival,és Lola már nem is próbálkozott a videóhívással.Egy ideig ez zavart,de Levi azt mondta,Lola biztos csak féltékeny rám,hogy barátom van,ezért nem hív.És elhittem neki.Miért ne hittem volna el neki?Hiszen a pasim volt,és általában a pasik nem akarnak elszakítani bennünket a szeretteinktől,nem akarnak rosszat,nem akarnak átverni,és kihasználni.Ezen a ponton kellet volna rájöjjek arra,hogy Levi nem szeret.Mert szívem mélyén biztos voltam abban,hogy Lola soha nem lenne rám féltékeny.De Levi sikeresen elhomályosította a látásomat annyira,hogy ne vegyem észre,hogy egy zsákutcába kerültem.És nem mondhatom,hogy ezt nem tudhattam,hiszen a villogó figyelmeztetések sem voltak számomra meggyőzőek,így hát fejest ugorva a mélyvízbe,szépen belefulladtam az életbe.