Pont Jókor

2.rész

A hely szokás szerint zsúfolt volt, minden fiatal itt töltötte a szabadidejét. A nyár épphogy elkezdődött, de már mindenki a haverjaival lógott. Akármennyire próbáltam elítélni őket, nem tudtam, hiszen ez a normális. Attól, hogy nekem ez a nyár szarul indult, nem szabadna mindenkit és mindent utáljak Levi helyett. Blani sikítva húzott oda egy hatalmas tömeghez, és ijedtemben azt sem tudtam, hogy mi a baja. Természetesen meglátta az idolját, amiatt zsongott be. Koncert előtt autógrammokat osztogatott, és szelfizett a rajongóival. Kicsit megilletődve álltam a sorban, nem tudtam hogy tényleg ennyien szeretik. A srácot még nem láttam, mert a legelvetemültebb rajongói körbevisongták. Blani teljesen bepörgött, beálltunk a sorba, ami valószínűleg egyszer csak majd feloszlik, mert lassan kezdődik a fellépés. A tűző napon állás sem tántorította el a rajongókat, kitartóan várakoztak a helyükön, a világért sem álltak volna ki az árnyékba, inkább elájultak a napon. Lassan vánszorogva haladtunk egyre előrébb, és most jöttem rá, hogy hülye ötlet volt csupa feketébe jönni,a fekete fullcap miatt felfőtt a fejem,de semmi pénzert nem vettem volna le magamról,mert úgy éreztem jól magam,minél kevesebb látszik belőlem.Mikor az előttünk levő lánycsapat került sorra, megláttam a zenész srácot.Kb. 190 cm magas, szőkésbarna szembelógó haj, fehér sima póló, fekete sort,és azonnal az jutott eszembe, hogy ilyen fiúkkal még a suliban is találkozok. Semmi extra,semmi művészi megjelenés,csak egy srác a sokból.Aki látszólag sokat hisz magáról.Nagyon sokat.És ez nevezi magát híres énekesnek. Megáll az eszem, hogy a húgom egy bájgúnár koncertjére hozott. Teljesen elképedve hallgattam az előttünk levő csapattal folytatott diskurzusát:
,,Szívesen aláírom máshol is."
,,De cukiii!"
,,Ti vagytok azok csajok!"
,,Itt a telefonszámom a melltartómban, de sajnos tele a kezem, és nem tudom odaadni neked. Kiveszed?"
-Na jó, Blani nem megyünk oda hozzá. Ez nem normális. Ez nem neked való. Hallod? Hallod? Hahó? -borultam ki teljesen, de a húgomat beszippantotta a srác látványa.
-Hova szeretnétek aláírást? -kérdezte egy hang, majd rájöttem, hogy a lányok elmentek előlünk, és szerencsére lemaradtam a melltartós-incidens végéről.
-Én sehova. És ajánlom, hogy a húgomtól meg ne kérdezd, a papírra kéri, sehova máshova. -mondtam,és még mindig a sokk hatása alatt álltam.
-Hohó nyugi van. Rossz kedved van? -kérdezte vigyorogva, én pedig unottan néztem rá.
-Nincs sok közöd hozzá. -mondtam mérgesen, és ránéztem a húgomra aki lefagyott a sráctól.
-Blanka! Add már oda azt a papírt! Nem azért álltam fél órát a tűző napon, hogy csak így állj itt. -förmedtem rá a húgomra.
-Mindig ilyen bunkó a nővéred? -kérdezte a húgomat.
-Igen. -szólalt meg Blanka végre, nekem pedig felszaladt a szemöldököm.
-Csak szólok, hogy a mindig bunkó nővéred hozott el arra a koncertre, amire egy fikarcnyi kedve se volt jönni. -feleltem higgadtan.
-Nem szerettél volna jönni? Miért? -kérdezte a srác engem fürkészve, én pedig értetlenül néztem rá.
-Mert nem ismerlek, és általában ismeretlenekért nem szoktam rajongani. -mondtam őszintén, és úgy látom sikerült meglepnem.
-Pedig mintha Levivel pont az ellenkezője történt volna. -mondta a húgom szemrehányóan, és éreztem, hogy kezdem elveszteni a kontrollt.
-Ehhez semmi közöd, főleg nem kell elmondanod mindent egy vadidegennek- mondtam, utalva a zenész-srácra, aki érdeklődve hallgatott minket.
-Levi a barátod? -kérdezte.
-Na jó, ebből elég. Gondolod, hogy a magánéletemet kiteregetem neked? Blanka, megyünk.-mondtam zaklatottan.
-De az aláírás, meg a kép... -nézett rám riadtan.
-Hidd el, megleszel az aláírása nélkül, és összephotoshoppolom a képeteket, csak kérlek menjünk. Nekem ehhez nincs kedvem. -feleltem fáradtan.
-Nem, Szofi, megígérted. -toporzékolt.
-Szóval Szofinak hívnak. -mosolygott a srác.
-Igen, az ismerőseim, de te sehogy. -feleltem kicsit sem kedvesen.
-Engem Patriknak,és te nyugodtan hívhatsz Patriknak. -mosolygott eszelősen.
-Rendben Patrik, akkor mondom mi a helyzet. A húgom valamiért rajong érted, és nekem ezt tolerálnom kell. Nem hallottam rólad soha sehol, ezért nem gondolom, hogy ekkora arcod kellene hogy legyen. Annyit kérek, hogy írd alá azt a nyomorult lapot, csinálj vele egy szelfit, és akkor elmehetek végre, valahova, hogy ne itt legyek. -vázoltam fel gyorsan a dolgokat.
-Szofi, ne szemétkedj. -szólt a húgom, félve Patrik reakciójától.
-Nyugi, semmi baj. Add a lapod, és gyere, csináljunk képet. – mosolygott, és úgy tett, mintha nem is hallotta volna a sértésemet.
Kiálltam a sorból, és türelmetlenül vártam amíg beszélgetnek, majd Patrik elővette a telefonját, és rám nézett vigyorogva.
-Most mi bajod van? -kérdeztem értetlenül.
-Add meg a számod. -mondta vigyorogva.
-Azt se sohasem fogod megkapni. -kontráztam.
-Akkor csináljunk egy képet. -felelte lazán.
-Velem? Nem akarok veled képet! -mondtam idegesen.
-De én akarok veled. Ritkán találkozom olyan emberrel a koncertemen,aki ennyire utál.Ezt muszáj megörökítem. -nevetett fel kínosan, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
-Rendben. -adtam meg magam, majd odaálltam mellé, és félig átkarolta a vállamat,amitől akaratlanul is Levi jutott eszembe.
-Öhm, a kezed levennéda vállamról?-kértem meg feszülten.
-Ja, persze. Bocs. -felelte Patrik zavartan, majd elkészítette a képet.
-Megnézhetem? -kérdeztem.
-Aha. -adta kezembe Patrik a telefonját.
Mikor megláttam a képet, meglepődve vettem észre, hogy mennyire zavart vagyok rajta. Mosolygok, de mégis lehet látni, hogy mennyire erőltetem a mosolyomat. Patrik viszont vigyorogva pózolt mellettem, mint egy modell.
-Elmegy. -legyintettem lemondóan, és elhatároztam, hogy otthon kell gyakoroljak szelfizni. Neemm gáz, dehogy.
-Kösz. Feldobtad a napom. -nevetett, én pedig visszagondoltam az elmúlt percekre, és elmosolyodtam.
-Én köszönöm a lehetőséget. Jól esett már így kiosztani valakit. Hiányzott.–feleltem őszintén.
-Nem nagyon akarom félbeszakítani a beszélgetéseteket, de szerintem neked a színpadon kellene lenned. -mutatott Patrikra Blani,én pedig elkerekedett szemekkel néztem a színpad irányába, ahol a hatalmas tömeg állt, nézve az üres színpadot.
-Jézusom! -nevettem fel őszintén. -Menj már!-sürgettem Patrikot, de alig tudtam megszólalni a nevetéstől.
-Azta, te tudsz nevetni? Ezen meglepődtem – tettette meglepettségét, én pedig a fejemet ingatva néztem rá.
-Menj, várnak a rajongóid. -mondtam komolyan.
-Megyek,viszont a telóm be fogja zavarni a hangosítást.Tudtok vigyázni rá? -kérdezte, Blanka pedig csillogóm szemekkel nézett rám.
-Ugye vigyázhatok rá? -kérdezte tőlem, én pedig mérlegelve a helyzetet, bólintottam.
Patrik gyorsan Blani kezébe nyomta a telefonját,akinek képzeletbeli szívek lebegtek a szeme előtt.
-Fél nyolckor, színpad mögött tali.-mondta Patrik köszönésképpen, én pedig mire válaszolni tudtam volna, eltűnt a közönség soraiban.