Pont Jókor

5.rész

-Kiss Szofia és Kiss Blanka!-fogadott apu a bejárati ajtóban,szemei szikrát szórtak.Az sohasem jelent jót,ha teljes nevünkön szólít.Behúzott nyakkal somfordáltunk be az ajtón,felkészülve a veszekedésre.Anyu idegesen ült a kanapén,és mikor bementünk a nappaliba,nagyot sóhajtva biccentett a fejével a fotel irányába.Vettük az adást,most következik a kioktatás.Arról, hogy milyen felelőtlen vagyok,arról,hogy soha többet nem bízzák rám a húgomat,arról hogy mindig le van halkítva a telefonom,és soha nem veszem fel.
-Mit képzeltek magatokról?!Éjszaka kóricáltok a városban,felnőtt felügyelete nélkül?Ugye nem vitted el a húgodat kocsmázni?-kérdezte apu dühösen.
-Tessék?Dehogy vittem! -védekeztem,és az utolsó kérdésével sikerült a lelkembe tipornia.Valóban,az elmúlt félévben kocsmából kocsmába,házibulikból házibulikba jártam.Volt amikor egész nap nem tudtak semmit rólam a szüleim.A Húsvétot Levivel töltöttem,és a barátaival.Beismerem,egy dög voltam.Visszatekintve nem is ismerek magamra.Inkább egy irányított Marionett-bábúra hasonlítottam.Mindig azt csináltam,amit Levi kért.Ezzel próbáltam kifejezni a hálámat,és örömömet,azért mert együtt van velem.Az elején annyira fura volt,hogy egy olyan csávó,mint ő,mit akarhat egy olyan lánytól mint én.Idővel hozzászoktam a helyzethez,de valamiért úgy éreztem,hogy nekem kötelességem mindenhova mennem, ahova ő is megy,ahova szeretné,hogy én is menjek.Ugyanis féltem attól,hogy kidob,ha nem teljesítem amit akar, és úgy gondoltam,hogy a szakításunkat nem élném túl.
-Mit csináltatok 4 órán keresztül?A koncert tudtommal egy órás volt.-húzta össze mérgesen a szemeit anyu.
-Sétáltunk a Margit-szigeten.Beszélgettünk, ilyenek. Szofi meghívott egy fagyira,és teljesen jól éreztük magunkat.Szofi teljesen kikapcsolódott,csak velem foglalkozott,és baromi jólesett.Végre nem a depizése volt a nap fénypontja,hanem az,hogy visszakaptam a nővéremet egy kis időre.Remélem hamar túlvészeli ezt a mélypontot,mert nekem már hiányzott a régi Szofi.-szólalt meg Blani,engem pedig elkezdett mardosni a bűntudat.
-Ennek nagyon örülünk.-szólalt meg elérzékenyülve anyu.-Szofim,el sem hiszed mennyire.-pislogott apu nagyokat.
-Oké,le lehet nyugodni.Nem elvonóról jöttem ki,hanem csak elvittem a húgomat egy koncertre.-szakítottam félbe a beszélgetésüket,mielőtt szentté avattak volna.
-Csak tudod, nagyon sok ideje nem volt Blani ilyen boldog, mert ugye régebben sokat mentetek együtt mindenfele,de az utóbbi időkben ez rendesen kimaradt az életetekből.
-utalt anyu finoman arra,hogy a kapcsolatom miatt mindenkit elhanyagoltam.
-Tudom,és sajnálom.Megpróbálok túllendülni ezen a dolgon,csak tudjátok,rohadt nehéz. -fakadtam ki szomorúan.
-El tudjuk képzelni.-bólogatott együttérzően apu,és láttam,hogy még mindig magát hibáztatja azért,hogy nem figyelmeztetett elégszer,hogy rossz irányba haladok.
Pedig ez nem így van,én nem figyeltem rájuk. Halványan elmosolyodtam, és elköszöntem tőlük,bementem a szobámba,és elterülve az ágyamon percekig néztem a plafont.Hogy lehet az,hogy kihasználtak,eldobtak mint egy használt ruhát,és még mindig szeretem azt,aki ezt tette velem?Tudom,hogy nem kellene,de az érzéseimet nem én irányítom,és ezáltal teljesen megszakadt a kapcsolat az agyam és a szívem között.Mindketten totál különböző utakon szeretnének járni,csak azt nem tudják,hogy egy testben vannak,és én nem tudok szétszakadni a kedvükért.A gondolatmenetem a telefonom csipogása zavarta meg,nekem pedig automatikusan összeugrott a gyomrom.Ez biztosan Levi lesz.Más nem lehet,hiszen senkivel nem vagyok annyira jóban,hogy nyáriszünetben unalmukban megkeressenek, dumáljanak velem.A szakításunkkal nem csak Levit vesztettem el,hanem a barátaimat is. Vagyis azokat az embereket,akikről azt hittem, hogy a barátaim.Levi haverjai szakításunk után töröltek az ismerőseik közül. Talán erre a lépésükre nem voltam felkészülve, mert reméltem, hogy majd ők összekaparnak a földről, és nem hagynak egyedül. Zaklatottan néztem a telefonom kijelzőjére, majd csalódottan és mérgesen eldobtam a szobám másik felébe.Persze,hogy nem Levi volt az. Mégis mit gondoltam?Hogy egyszer csak felhív,
és bevallja,hogy bunkóság volt amit velem tett, de rájött,hogy tényleg szeret?Hagyjuk már... Amúgy az értesítésem Horváth Patriktól jött,aki bejelölt Facebookon.Franc kíváncsi rá.Abban a pillanatban nem tudtam,hogy kit utálok jobban. Levit,Patrikot,vagy Blanit,mivel biztos voltam benne,hogy valahogy Blani juttatta el Patriknak a vezetéknevemet,sőt még lehet azelőtt beírta a telefonjába,mielőtt Patrik megkérdezte volna tőlem.Idegesen berontottam a húgom szobájába,aki éppen egy Horváth Patrik interjút nézett a laptopján.
-Na ide figyelj!Nem tudom,hogy mit nem értettél meg azon,hogy nem mondom el neki a teljes nevemet,de ez aljas húzás volt!-hadartam.
-Miről beszélsz?-kérdezte,és közben kivette a fülest a füléből.
-Arról,hogy elmondtad Patriknak,vagy valahogy eljuttattad neki a teljes nevem,így most zaklat. -túloztam el el egy kicsit.
-Figyelj,Szof,ha azt hiszed,hogy ennyire bunkó vagyok,akkor sajnálom,de az a te asztalod.Én, ha valamire megkérnek, azt megcsinálom.És mivel kifejezetten kérted,hogy ne jelölgessen be sehol,nem mondtam el neki a neved.-felelte sértetten.
-Jó,de akkor honnan tudja a nevem? -kérdeztem,de inkább már csak magamtól.
-Passz,lehet kutakodott.Felhívhatod,és megkérdezheted tőle.-kacsintott mosolyogva Blani,én pedig elképedve néztem rá.
-Nem akarok vele beszélni,nem akarom visszajelölni,és a legkevésbé sem akarok találkozni vele.Blani, nem akarok ettől a sráctól semmit,kiráz a hideg,ha vele vagyok.Arrogáns, azt hiszi mindenkinél jobb,és okosabb.Nem akarom ismerni,elég nekem a magam baja,nem akarok még egy öntelt énekessel is foglalkozni. -csattantam fel,és otthagytam a Horváth Patrik-imádat közepén Blanit,és fújtatva visszamentem a szobámba.Felvettem a telefonom a földről,és töröltem az ismerősfelkérést.Abban a pillanatban kaptam megint egy felkérést tőle.Összehúzott szemekkel néztem a kijelzőre,és megint töröltem.És megint bejelölt.
-Ezt nem hiszem el!-fogtam a fejem,és megadtam neki az engedélyt,és azonnal kaptam Messengeren egy üzenetet:
,,Szia Szofi,instán is bejelöltelek,kérlek igazold vissza!"
Értetlenkedve néztem a kijelzőt,majd fáradtan leraktam magam mellé a telefont.Kellet nekem elmennem arra a hülye fellépésre,kellett nekem bunkózzak vele,kellett nekem vigyáznom a hülye telefonjára,és kellett nekem beszéljek vele.Most aztán gondolkozhatok azon,hogy hogyan vakarjam le magamról.Nem esett le neki,hogy azért töröltem többször a kérést,mert nem akartam az ismerőse lenni?Neki nem tűnik fel,hogy valószínűleg nem vagyok kíváncsi rá,és ignorálom?Úgy látszik nem.Aztán egy kis idő után hirtelen feloldottam a telóm,és visszaírtam neki:,,Úristen Horváth Patrik bejelölt!Honnan ismersz?Te jó ég,majd küldök magamról képeket!"-írtam,és reméltem,hogy beválik a tervem.Ugyanis Facebookon semmi kép nincs rólam,teljesen privát a profilom,profilképem sincsen.Reméltem, hogy összezavarodik, és azt hiszi, hogy egy ,,rossz Szofinak" írt.A tervem korántsem jött be,pillanatokon belül ezt válaszolta:,,Eszes lány vagy,de nálam azért nem vagy okosabb.Egy órája minden Szofi nevű profilt csekkoltam,de a profilképjük alapján nem te voltál,mindegyik mosolygott a képen,úgyhogy meg sem nyitottam azokat a profilokat.Találtam négy olyan Szofit,aki profilkép nélküli,de abból kettő kedvelte az oldalamat,úgyhogy ők is kiestek.Maradt kettő profil,és akire ráírtam, azt írta vissza,hogy van férje,de benne van egy titkos randiban.Itt elgondolkodtam,mert felvetődött bennem,hogy mi van,hogyha te írtad,hogy lerázz,úgyhogy felhívtam vidoóhívásban,és a férje mérgesen nézett rám a kamerán keresztül,úgyhogy megbizonyosodtam,hogy nem te vagy."
Elképedve olvastam végig az üzenetet, és alig tudtam visszafojtani a nevetésemet,elkezdtem gépelni,de akkor megjelent,hogy Horváth Patrik videóhívást kezdeményez.Fejemet ingatva vettem fel a hívást,és már előre fel voltam készülve Patrik önelégült fejére.Amikor megjelent az arca,nem okozott csalódást, vigyorogva nézett a kamerába,én pedig unottan bámultam rá.
-Ugye milyen okos vagyok?-kérdezte ünnepélyesen.
-Inkább hülye.Komolyan egy idegen házaspárral videochateltél?-kérdeztem nevetve.
-Nyugi Szofi,nem volt nagy gáz.Végül kiderült,hogy a lányuk nagy rajongóm,így vele beszélgettem,és apuka teljesen lenyugodott.De a biztonság kedvéért letiltottam,nem akarok több ilyen kínos szitut.-húzta el a száját.
-Amúgy, miért privát a fiókod? -kérdezte.
-Megpróbálom magam kivédeni az olyan pszichopaták elől,mint például amilyen te is vagy.-mondtam komolyan.
-Pszichopatának tartasz?-kérdezte,és közelebb hajolt a kamerához.
-Azok után,amit leműveltél,és ahogyan kutakodtál utánam,nem nagyon tudok másra gondolni,csak arra,hogy titokban az vagy. -feleltem szórakozottan.
-Van benne ráció.-nevette el magát.-De komolyan,miért nincs semmi fent rólad? -kérdezte,és úgy tűnt,mintha tényleg érdekelné.
-Mert nem akarom,hogy legyen.-feleltem egyszerűen.
-Nem vagy egy könnyű eset.-nézett rám nevetve.
-Tudom.-bólintottam.
-Biztos van rólad fent kép valahol a világhálón,az lehetetlen,hogy nincs. -gondolkozott hangosan.
-Voltak,de most már nincsen egy se,és nem is tervezek felrakni magamról képet egy darabig. -válaszoltam.
-Értem.
Beállt a kínos csend közöttünk,és akkor jöttem rá,hogy igazából én egy vadidegen sráccal beszélgetek videón.
-Mennem kell.-mondtam zavartan.
-Hova?Aludni?-kérdezte,és hallottam,hogy gúnyolódik.
-Nem.Csak tudod,vannak ezerszer fontosabb dolgaim annál,hogy veled beszélgessek. -mondtam unottan.
-Azt kétlem.-felelte mosolyogva.
-Pedig hidd csak el.Kikapcsolom a videót,és el is felejtem azt,hogy valaha beszéltem veled.
-vigyorogtam,és meg sem várva a válaszát,kiléptem a hívásból.Repülőgép módba tettem a telefonom,és bekapcsoltam azt a zenét,amire eddig nem így néztem a mai napig. Mert eddig csak egy zene volt a sok közül,de amikor Patrik elénekelte a színpadon,olyan érzéseket váltott ki belőlem,amelyek létezéséről eddig nem is tudtam.A fülemben üvöltött a Youngblood,én pedig ezen a héten nem először, álomba sírtam magam.
,, Lately our conversations end like it's the last goodbye.
Then one of us gets too drunk and calls about a hundred times,
So who you been calling baby? Nobody could take my place.
When you're looking at those strangers, hope to God you see my face."