Pont Jókor

4.rész

-Megvannak a testőreim!-jött felénk Patrik boldogan,majd elkomorodott.
-Te sírtál?-intézte felém a kérdését, én pedig automatikusan eltakartam az arcom.
-Nem, csak allergiás.-védett azonnal Blanka.
-Mégis mire?-kérdezte gyanakodva Patrik.
-Rád. -feleltem a szememet forgatva. -Nos,ha már kellően kihasználtál minket,akkor mennénk. -mondtam,kerülve a témát,és megböktem Blanit,hogy adja vissza neki a telefonját.
-Te a dalomon sírtál!-mondta,teljesen ignorálva a mondandómat, és intett,hogy még nem kéri a telóját.
-Egy,az nem a te dalod,hanem csak elénekeltél egy slágert.Kettő, még ha te maradnál az utolsó ember a Földön,akkor sem mondanám el neked,hogy mi miatt sírok.-oltottam be egy pillanat alatt,de nem láttam jelét annak,hogy megbántottam volna.
-Most azért haragszol rám,mert beszéltem rólad a színpadon? Elérzékenyültél a beszédem miatt?-találgatott,én pedig fáradtan meredtem rá.
-Hidd el,nem hatódtam meg.Miért kéne?- kérdeztem értetlenül.
-Mert egy híresség rólad beszélt.Sok ember előtt.-segített ki.
-Úristen,tényleg.Ezt el is felejtettem.De ha már akkora hírességnek tartod magad,akkor miért nincs személyes asszisztensed,aki vigyáz a telefonodra,amíg te kornyikálsz a színpadon?
-Neked van barátod? -kérdezte hirtelen.
-Nincs, de.De miért is kérdezed?-kérdeztem mérgesen,és haragudtam magamra,amiért ennek az idiótának csak így lazán beszéltem a kapcsolati státuszomról.
-Mert csodálkoztam volna, ha lenne.Szerintem téged senki sem bírna elviselni.Rémes vagy.Az egész világot hibáztatod,azért,mert valami történt veled.-vágta a fejemhez, én pedig nem tudtam mit felelni erre.Igaza volt,tényleg kibírhatatlan vagyok,de a kamu-kapcsolatom előtt egyáltalán nem ilyen voltam.Egy életvidám,pozitív lány voltam,akit egy kapcsolat tönkretett,és megváltoztatott.
-Bocs, nem így gondoltam.-szólalt meg Patrik.
-Semmi, igazad van.-legyintettem.-Hidd el,én sem bírom magamat.-nevettem fel kínosan.
És ezt teljesen komolyan gondoltam.
-Nem úgy értettem.-védekezett azonnal,majd közbeszakítottam.
-Teljesen igazad van.Ezt eddig még senki nem merte így elmondani nekem,de ez így teljesen igaz.-ismertem be kelletlenül.Kínos csönd telepedett ránk.Én azon gondolkoztam,hogy mennyire egyszerűen összefoglalta Patrik,hogy miért vagyok ilyen.Őpedig valószínűleg azon,hogy mennyire megsértett.
-Szofi,nem akarlak felidegesíteni,de hol van a húgod? -kérdezte halkan,mire feleszméltem a bambulásomból,és riadtan néztem körbe.
-Blanka! -kezdtem kiabálni,de esélytelen volt, hogy bárki is meghallja,mert már a soron következő fellépő előadása javában zajlott.
-Elveszettem a húgom.-kiáltottam Patriknak.
-Hívd fel.-sürgetett.
-Nincs telefonja,még csak 12 éves. -feleltem idegesen, és az adrenalinszintem az egekbe ugrott.
-De nála van az enyém.-mondta lazán.
-Mondd a számod,gyorsan! És ne legyél ennyire nyugodt!Lehet valaki elrabolta.-üvöltöttem vele,és remegő kezekkel írtam be a számokat. Két csörgés után felvette Blani, és elmondta, hogy hol van, majd letette a telefont.Értetlenül meredtem a telefonomra, majd ránéztem Patrikra.
-Számított arra,hogy hívom.Nem is kérdeztem tőle semmit,csak elmondta merre van. -mondtam neki összezavarodva.
-Menjünk,keressük meg. A szökőkút nincs messze.-mondta Patrik.
-Honnan tudod, hogy a húgom a szökőkútnál van?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Minden elveszett kisgyerek oda megy.-mondta gyorsan, majd elindult,én meg zavartan követtem.Blani ott állt a szökőkút mellett nyugodtan.Egy pici jelét sem mutatta annak,hogy meg lenne ijedve, vagy valami hasonló.Unottan nyomkodta Patrik telefonját,majd felnézett ránk.
-Halálra ijesztettél.Miért léptél le?-kérdeztem idegesen.
-Mert untam a veszekedéseteket.-felelte.
-De akkor sem csinálhatsz ilyet.-mondtam neki,és kifújtam az eddig bent tartott levegőt.
-Már lepergett előttem az egész életem,elképzeltem,ahogy hazamegyek nélküled,és anyuék megölnek.-tűnődtem, majd Blani felnevetett.
-Ez azért nem annyira vicces.-mondtam elképedve.
-Hidd el Szofi, ez a szitu tényleg vicces. Sőt kínos. De nem nekünk, hanem neked.-mondta vigyorogva Patrik, én pedig teljesen elveszettem a fonalat.
-Emlékszel, hogy körülbelül 2 órája mit mondtál nekem?-kérdezte elfojtva a mosolyát Patrik.
-Elég sok mindent mondtam.Ha minden hülyeséget az eszembe tartanék,egy idő után felmondaná a szolgálatot.-mondtam a szememet forgatva.
-Idézlek:,,Azt te sohasem fogod megkapni" -nézett Patrik mélyen a szemembe mosolyogva.
-Ezzel most sokat segítettél.-néztem fel fáradtan az égre.
-A telefonszámodról beszélgettetek.-szólt közbe vigyorogva Blani.Kellet egy kis idő mire felfogtam, hogy miről beszélnek.
-Te idióta! -ütlegeltem Patrik vállát,aki röhögve tűrte.
-Te komplett idióta! Komolyan kitervelted ezt az egész eltűnés-sztorit, hogy megkapd a számom?-akadtam ki teljesen,aznap nem előszőr.
-Te pedig, te kis tettestárs.Hogy lehettek ennyire gonoszok?Én tényleg azt hittem,hogy eltűntél!-néztem mérgesen Blanira.Mindketten fuldokoltak a nevetéstől,kétrét görnyedve nevettek rajtam.
-Nagyon viccesek vagytok.-mondtam nekik unottan.
-Most ne mondd, hogy nem tetszett!Ez életem legzseniálisabban kitervelt ötlete volt.-mondta a szemét törölgetve Patrik.
-Gyerekesek vagytok.Mondjuk Blani gyerek,de hogy te ennyire lesüllyedj...-intéztem a szavaimat Patrikhoz.
-Megkaptam a számod,vagy nem?-kérdezte költőien.
-Nem megkaptad.Hanem elloptad.-feleltem.
-A lényeg, hogy megvan.-büszkélkedett.
-Gyerekes vagy.-hagytam rá.-Amúgy miért akartad annyira megszerezni a számomat? -kérdeztem fennakadva ezen az apró kis részleten.
-Mert fel akartalak hívni.-mondta egyszerűen.
-Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Hogy,ha valamikor már túlságosan jó kedvem lesz,legyen ki elrontsa.-mondta mosolyogva,én pedig elnevettem magam.
-Beírod a neved a számodhoz?-kérdezte.
-Szerintem te is be tudod írni.Nem nehéz, manapság már a 2 évesek is tudják kezelni a telefonokat,de drukkolok,hogy menjen neked. -feleltem.
-Tudom kezelni a telefonom.-mondta sértetten. -Gondoltam,hogy akkor a vezetékneved is beírod.-magyarázta meg.
-Na lassan a testtel.Megkaptad a telefonszámom,vagyis helyesbítek,a beleegyezésem nélkül elvetted.Örülj ennek,mert már így is túltoltam a napi kedvesség-adagomat.-mondtam elkerekedett szemekkel, majd Patrik nevetve ránézett Blanira.
-Mindig ilyen kedves?
-Igen...De egy hete csak rosszabbodott a helyzet.-utalt a szakításunkra.
-Mi történt egy hete?-nézett rám Patrik.
-Ember,neked nincs magánéleted?Foglalkozz magaddal.-förmedtem rá.-Blanka,mennünk kell.A tervezett egy órából 3 óra lett.-sürgettem a húgom.
-Szia Patrik.-mondta szomorúan Blani.
-Szia kiscsaj.Ha hazafele meg akarna ölni a nővéred,nyugodtan hívj,tudod a számom. -mondta Patrik, és szeménél megjelentek a nevetőráncok.Blani visszaadta Patriknak a telefonját,és szorosan megölelték egymást. Vicces látvány volt, hiszen Patrik majdnem kétszer akkora,mint Blanka.Mikor elengedték egymást,Blani szomorúan odalépett hozzám,indulásra készen.
-És te nem köszönsz el úgy,mint a húgod? -kérdezte tőlem érdeklődve Patrik.
-Szia!Egy öröm volt téged megismerni. -hagytam figyelmen kívül a kérdését,és elindultunk a híd felé.
-Még ma este hívlak.-kiáltotta utánam.
-Még ma este megváltoztatom a telefonszámomat.-kiáltottam vissza szórakozottan.
-Úgysem fogod.-mondta magabiztosan.
-Majd meglátjuk!-nevettem fel,és hangomat elnyelte az autók zaja.