Pont Jókor

10.rész

-Merre laksz?-kérdezte Patrik,és aggódva nézett rám.
-Hősök tere felé.-mondtam, és meglepődtem azon, hogy mennyire más a hangom.
-Okés.-nevetett fel Patrik,amit először nem értettem,majd rájöttem, hogy igazából Patrik is a Hősök tere felé lakik,hiszen aligha gyalogoltunk 10 percet onnan a házukig.Amikor a Hősök teréhez értünk,kérdően pillantott rám,én pedig összezavarodva néztem előre.
-Basszus, Patrik nagyon sajnálom.-temettem a kezembe az arcomat,és eszméletlenül kínosan éreztem magam.
-Mit?-kérdezte Patrik zavartan.
-Nem tudom merre lakunk.Mármint tudom milyen a házunk,meg az utcát is felismerem,ha látom,de nem jut eszembe az utca neve.Az irány is megvan kb de nem tudnám elmondani pontosan.Mi a franc van velem?-kérdeztem ijedten,és a fejem teljesen nekitámasztottam az ablaknak.
-Jó,semmi baj.Dobd a telód,felhívom a szüleidet.-mondta Patrik,hangja kicsit ijedt volt,de még így is ő próbált nyugtatgatni engem.
-Ne!-mondtam ijedten.Lezajlott a fejemben az összes lehetséges telefonbeszélgetésés semmilyen jót nem várhatok attól.
-Akkor a húgod snaptérképje?
-Balatonon van...-mondtam unottan,és kezdett visszatérni az eredeti hangom.
-A Balatonon laktok?-kérdezte Patrik kikerekedett szemekkel.
-Nem,dehogy.Blani van ott.-mondtam erőltetve,ezzel felfedve azt,hogy nem is Blani miatt mentem volna haza.Amíg azon gondolkoztam,hogy egyrészt mennyire hülye vagyok,hogy nem tudom hol lakunk,másrészt pedig,hogy mennyire éhes vagyok,Patrik megszólalt mellettem egy kis idő után:
-Blani?Szia Patrik vagyok.Igen,köszi.Te figy,hol laktok pontosan?Nem,nem akarom a nővéredet lekövetni,csak akarok küldeni neki egy bocsánatkérő levelet.Hogy melyik szám? Nagyon köszi Blani,majd talizzunk valamikor,ha hazajöttél a Balcsiról.Hogy honnan tudom? Mindenki ott lóg ilyenkor,csak tippeltem.Na szép álmokat kiscsaj.-rakta le a messenger hívást Patrik.
Tátott szájjal meredtem Patrikra,aki vigyorogva nézett vissza rám.
-Na Szofi,most, hogy mindketten megtudtuk,hogy hol laksz,hazaviszlek,ha nem bánod.-nézett rám visszafojtott nevetéssel,én pedig erőtlenül bólintottam.Ismerős volt a környék amerre mentünk,meg az utcákat is megismertem,de ezt fejből nem tudtam volna elmondani neki.Rettenetesen megijedtem,hogy ez mitől van,de megnyugtattam magam azzal, hogy biztosan a sok sírás,stressz és az éhség okozta a kisebb emlékezet-kiesésemet.Amikor Patrik leparkolt a házunk előtt,hatalmasat sóhajtva kezembe temettem az arcomat.Percekig csak ültünk,a motor zúgása hallatszott csak,illetve néhány mellettünk elsuhanó autó zaja.Végül erőt vettem magamon, és ránéztem Patrikra.
-Köszi.-mondtam hálásan,és azzal a lendülettel nyitottam ki az ajtót.
-Szofi?!-szólt utánam Patrik,én pedig erőltetetten visszafordultam felé.
-Ugye tudod, hogy most Horváth Patrikkal utaztál egy autóban,pontosabban az ő autójában?-kérdezte,én pedig mosolyogva megráztam a fejem.
-Teljes mértékben tisztában vagyok vele. -feleltem,és becsuktam magam mögött az ajtót. Patrik lehúzta az ablakot, és mosolyogva nézett engem.
-Be tudsz menni?-kérdezte komolyan.
-Nem lehet olyan nehéz,tekintve, hogy pontosan a kapu előtt tettél le.-néztem rá.
-Úgyis megvárom amíg bemész.Sőt igazából be is kísérnélek,csak nem tudom mit szólnának a szüleid,ha beállítanál azzal a sráccal,aki miatt romba dőlt az életed a social medián.-mondta Patrik,nekem pedig ismét összeugrott a gyomrom,mert eszembe jutott,miért voltam ma Patriknál.Kómásan bólintottam,kinyitottam a kaput,és integetve elköszöntem Patriktól.
-Vigyázz magadra barátnőm.-mosolygott,lazán kacsintott,majd elindult,így esélyem sem volt visszaszólni neki,hogy amúgy nem vagyok a barátnője.Ahogy beértem a házba,a hatalmas csöndet a hasam korgása törte meg.Bementem a konyhába, és elvettem egy hatalmas almát. Az első falat után megkönnyebbüléssel tudatosult bennem, hogy még élek.A gyomrom azonnal jelezte az agyamnak,hogy végre kapott kaját,és azonnal jobban éreztem magam. Átmentem a nappaliba,hogy köszöntsem apuékat,de a nappaliba nem volt senki. Furcsállva néztem körbe,és megállapodott a szemem a faliórán.Este 11-et mutatott. Elképedve néztem magam elé,és azon gondolkoztam, hogy mennyire elment az egész napom.Apu és anyu már biztos alszik,úgyhogy halkan felmentem a szobámba,és kimerülten eldőltem az ágyamon.Ahogy a telefonom csatlakozott az otthoni wi-fi-hez,azonnal kaptam egy messenger értesítést Patriktól:
,,Hazaért a barátnőm?" Válaszként egy középső ujjal bemutató emojit küldtem.Azonnal látta,és válaszolt egy piros szivecskével válaszolt.Erre már nem tudtam mit reagálni, letettem a telefonomat,és a plafont nézve azon gondolkoztam,hogy holnap fel kell hívjam Lolát, és tisztázzam vele ezt a patrikos-ügyét.
Nagyokat sóhajtva néztem magam elé, és mosolyogva realizáltam,hogy az elmúlt két napban nem voltam egyáltalán magam alatt annyira,mert valamilyen szinten Patrik mindig feldobott,akár tudatosan,akár nem, és ez baromi jól jött ki,mert most itt vagyok,fél éjfélkor az ágyamban,azon gondolkozva,hogy milyen jó volt az elmúlt két nap,úgy mindent összevetve.Mégegyszer csipogott a telefonom, és Patrik üzente,hogy jó éjt. Mosolyogva megráztam a fejem,és visszaírtam,hogy neki is,illetve remélem,így,hogy már küldött nekem jóéjt üzenetet,holnap nem találok semmilyen meglepetést az instámon.Megnyugtatott,hogy nem fogok,és én kavargó érzésekkel merültem az álmok világába.