Pont Jókor

6.rész

Reggel bucira sírt fejjel keltem ki az ágyból. Megnéztem magam a tükörben,és egy vállrándítással tudomásul vettem,hogy ez csak a szokásos a kinézetem.Kibotorkáltam a konyhába,és kimondottan hálás voltam azért,hogy a családom többi tagja nem volt itthon,mert egyáltalán nem vágytam társaságra.Semmi kedvem nem volt reggelit csinálni,úgyhogy úgy voltam vele,megvagyok kaja nélkül is,és fáradtan leültem a fotelbe.Egészséges életmód,hurrá!Felmentem facebookra,és unottan néztem a hírességek reggeli posztjait.Érdekes módon,ők mindig tökéletesen néznek ki reggelente.Ők nem szokták elaludni a hajukat,mindig sminkben kelnek fel,ami csodával határos módon éjjel nem kenődik el.Ez akkora kamu.Nem merik felvállalni saját magukat,ezért inkább órákig állnak a fürdőben,és olyan valakit kreálnak magukból,akire egyáltalán nem hasonlítanak. Majd eszembe jutott,hogy repülő módban voltam,úgyhogy kikapcsoltam,és legnagyobb meglepetésemre elkezdtek záporozni az értesítések az Instagram-fiókomba.Egy éjszaka alatt tízezren követtek be.Azonnal kiugrott az álmosság a szememből, és végigpörgettem az új ismerőseim névlistáját.Senkit nem ismertem közülük,de legalább ezer üzenetet is kaptam. Majd megakadt a szemem valamin,vagyis valakin.Egy ismerősfelkérést kaptam,természetesen Horváth Patriktól is,még tegnap este.Ignoráltam a felkérését,de kíváncsiságból ránéztem az oldalára.Lehet nem kellett volna.Ugyanis 10 órája feltöltötte azt a szelfit,amit velem csinált.A gyomrom azonnal liftezni kezdett,és remegve néztem a kép alá, előre félve a szövegtől.De semmi hashtag, semmi caption,semmi megmagyarázás.Csak feltöltötte a képünket,és megjelölt rajta.Idegesen beleolvastam a kommentszekcióba,ahol kaptam hideget,meleget:
„Istenem,Patrik de cukik vagytok együtt!"„Ő az a lány,akinek írtad a dalt???"„Jó ronda..."„Komolyan ő a barátnőd?"„Igazán írhattál volna valamit,hogy tudjuk ki ez a csaj",,Mióta vagytok együtt?"„Szerintem csak egy rajongó,olyan kis rémülten áll Patrik mellett."„Miért nincs a lánynak képe az oldalán?"„Neeee, Patrik már nem szingli!!!",,Jó szar ízlésed van Patrik"
A kommentek folyamatosan érkeztek a képünk alá,és fogalmam sem volt róla,hogy most csak álmodom,vagy ez a rémes valóság.Remegő kezekkel hívtam fel Patrikot,és a 2 perccel ezelőtti fáradt,unott énem már sehol sem volt.Teljesen felébredtem,és szikrákat szórt a szemem,amikor Patrik álmosan beleszólt a telefonba:
-Haló?!
-Hova temesselek,miután megöltelek?
-kérdeztem kicsit sem kedvesen.
-Neked szép reggelt Szofi.Szóval te reggelente is ilyen roppant kedves vagy?-kérdezte.
-Na, ide figyelj,ne játszd itt az ártatlant,meg a tudatlant!Azonnal szedd le a képet az oldalaidról,ha jót akarsz magadnak.-mondtam feszülten.
-Bocsi,most nincs időm a hisztirohamoddal foglalkozni,van elég dolgom,amik jóval fontosabbak nálad. -mondta unottan,ugyanúgy, mint amikor én tegnap leráztam.
-Miért csináltad?Az oldalam túlpörgött,mindenki írogat nekem,és rengeteget kommentelnek a képed alá.És nem csak jókat. -kérdeztem halkan.
-Mert megszakítottad a videóhívást.És nem tudtam elköszönni tőled.-felelte Patrik lazán.
-Ezt nem mondhatod komolyan.-hüledeztem. -Te komolyan ennyire gyerekes vagy? Felfogod,hogy mekkora baromságot csináltál? A rajongóid azt hiszik,hogy együtt vagyunk,több mint tízezren bekövettek már! -akadtam ki.
-Tudom,láttam. -válaszolt.
-Mi az,hogy tudod?Csak most keltél,nem? -zavarodtam össze teljesen.
-Tudtam,hogy ez lesz.Amikor este felraktam,miután kedvesen rámcsaptad a telefont,már akkor sokan bekövettek téged.
-mondta és hangján hallottam,hogy mosolyog.
-És ennek te miért örülsz?-kérdeztem idegesen.
-Mert így egál.Én este szenvedtem,te pedig most szenvedsz.-felelte.
-Mi mi van?Figyelj, nem tudnál értelmesen beszélni?-hordtam le.
-Ha fél óra múlva találkozunk, akkor mindent elmondok,nem szeretek telefonon beszélni. -mondta teljesen kiélvezve azt,hogy mennyire tehetetlen vagyok.
-Menj a francba.-feleltem dühösen, és a szám szélét rágva gondolkoztam,hogy mit csináljak. Egy kis idő után megszólaltam:
-30 perc múlva találkozzunk a Hősök terénél. -adtam meg magam.
-Miért pont ott?-kérdezősködött
-Azért,mert ott majd valamelyik szoborral agyon tudlak ütni.-feleltem idegesen,és rácsaptam a telefont. Gyalog 10 perc alatt oda lehet érni a házunktól,a Hősök terére,úgyhogy elkezdtem készülődni.Fekete sort,fekete sportcipő,és egy fekete ujjatlan,a fekete baseball sapimmal kiegészítve.Legalább,ha megölöm,nem kell hazajöjjek gyászruháért.Idegesen léptem ki a kapun,majd menet közben írtam anyunak egy smst,hogy elmentem otthonról.Azonnal vissza is írt: ,,Érezd jól magad.És gyere haza estig."
Nem kérdezte meg,hogy kivel megyek,miért, amit kicsit furának is tartottam,mivel tudja, hogy most mennyire labilis az idegrendszerem, és ha valami baromság kipattan az agyamból, akkor azt megcsinálom. „Nem kérdezed miért megyek?"-írtam vissza gyorsan.
„Nem,mert tudom,hogy tanultál a hibádból" válaszolta,nekem pedig mosolyra húzódott a szám.Boldogan sétáltam a korai órában,és annyira hálás voltam azért,hogy anyu meg tudott bocsátani.Ha még nem is teljesen,de már azon van,és ez boldogsággal töltött el.Amikor megérkeztem a térre,esetlenül megálltam a közepén,és karba tett kézzel várakoztam.Még mindig anyu üzenetén gondolkoztam,amikor megláttam Patrikot közeledni felém,és eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt valójában.Fehér halászgatyában,fehér pólóban,fehér converse-ben és fehér fullcapben jelent meg.Amikor megállt mellettem,teljesen úgy néztünk ki,mintha direkt összebeszétünk volna,hogy ma így jövünk.A ruházatunk többek között azt is tükrözte,hogy mennyire de mennyire egymás ellentétei vagyunk egymásnak.
-Szia Szofi!Megint milyen vidám színekben vagy.-köszönt szórakozottan.
-Ide figyelj,te féleszű!Most azonnal leszeded a képet az oldaladról,és szépen egy live videóban elmondod a rajongóidnak,hogy csak egy rajongód vagyok.-kezdtem köszönés nélkül.
-A rajongóm?Hazudjak nekik?-nevetett fel Patrik hitetlenkedve.
-Van valami más ötleted?-kérdeztem.
-Nincs.De igazából nem is értem miért parázol ennyire ettől a szitutól.Senki sem tudja,hogy ki vagy.Nem tudnak kutakodni utánad,mert semmi infó nincs rólad.Egy idő után lecseng a dolog. -felelte lazán,én pedig átgondoltam a dolgokat.
-Akkor mondd meg őszintén,mi a francért posztoltad azt a képet?-kérdeztem, visszakanyarodva a problémám forrásához.
-Mondtam,mert letetted a telefont.-válaszolt sértődötten.
-És ettől neked jobb lett?Amúgy is,mi az az egetrengetően iszonyatosan nagyon fontos dolog,amit még el akartál mondani?-meredtem rá idegesen.
-Az,hogy:Jó éjt Szofi.-nézett a szemembe.
-Komolyan,emiatt dühödtél be,és töltötted fel a képet?Nem tudtad volna elküldeni üzenetben? -értetlenkedtem.
-Nem.-mondta egyszerűen.-Amúgy, miért zavar,hogy azt hiszik,hogy együtt vagyunk? -kérdezte érdeklődve.
-Talán azért,mert nem vagyunk együtt-feleltem döbbenten.
-Ez nem válasz,ez egy kérdés.De komolyan, miért érdekel az,hogy mit gondolnak rólad,meg rólunk?-kérdezte őszintén.
-Figyelj Patrik,nem tudom,hogy mennyire vagy tisztában vele,de csak bő 12 órája ismerjük egymást.És nem nagyon hiszem,hogy normális, hogy ilyeneket pletykálnak rólunk.-mondtam zavartan,majd elfordultam Patriktól mert egy lány futott felénk,és közben azt kiabálta, hogy:„Úristen,ott van Horváth Patrik!"
Patrik elképedve nézett hol rám,hol a lányra, majd hirtelen megragadta a karom,és futni kezdett az ellenkező irányba.Aligha 2 percet futottunk,de nekem legalább egy maratonnak tűnt.
-Elment?-kérdezte Patrik,és semmi jelét nem mutatta annak,hogy elfáradt volna
-Asszem.-kapkodtam levegő után.
-Edzened kéne -szólt be hanyagul.-Amúgy tudok egy helyet,ahol tuti nem ismernek fel,ott nyugodtan beszélgethetünk.-folytatta a mondanivalóját,mert látta, hogy az ájulás szélén állok,és nem tudok megszólalni.
-Mit kell még megbeszéljünk?Hiszen pár perce tisztáztad,hogy nem törlöd a képet,szóval kénytelen leszek ölbe tett kézzel végig nézni azt,ahogyan darabokra hullik az életem. Megint.-feleltem csalódottan.
-Gyere,már. Ne legyél ennyire antiszociális. Amúgysem lenne semmi programod mára. -nyaggatott.
-Már elnézést.Miből gondolod,hogy nincs programom mára?-kérdeztem felvont szemöldökkel,majd a mellkasomhoz kaptam,mert beszorult a levegő.Majd lehet tényleg el kell kezdjek edzeni.
-Csak tudom.-mondta visszafojtott mosollyal.
-Hova megyünk?-kérdeztem hirtelen,mert rájöttem,hogy ebből a beszélgetésből nem tudtam volna jól kijönni.Tényleg nulla programom volt mára.Kicsit sem gáz.
-Hozzánk.– felelte lazán,miközben megfordult és elindult.
-Nem.-fűztem össze magam előtt a kezemet.
-Szofi,fárasztó vagy.Mondj egy másik olyan helyet,ahol nem támadnak le az őrült rajongóim. -nézett rám Patrik unottan.Patrik szemében elveszve nem tudtam megszólalni.Elvesztem benne,és ez a felismerés sokként ért.