Pont Jókor

8.rész

Patrik észrevehette rajtam,hogy kicsit feszült vagyok,így megpróbálta oldani a köztünk kialakuló zavartságot:
-Amúgy tegnap találkoztunk először, és már a házunkba vagy.Nem haladunk egy kicsit gyorsan?Eddig egyik barátnőmmel sem volt ilyen a tempó,de bevallom ez így jobban tetszik.
-Volt már barátnőd?-kérdeztem hirtelen.A kérdés Patrikot is meglepte,úgy ahogyan engem is.Miért érdekel,hogy van-e barátnője,vagy volt-e?
-Persze.-nevetett feszülten,és most éreztem,hogy én irányítom a beszélgetést.
-Azzal a csajjal végül összejöttél,akinek írtad a dalt?-kérdeztem.
-Nem.De te erről honnan tudsz?-kérdezte meglepődve.
-Internet.21. század.Heló. -mondtam értetlenkedve.
-Te kutakodtál utánam.-vigyorgott.
-Nem.-vágtam rá túlságosan gyorsan. Elszóltam magam.
-Mondjuk várható volt,hogy a barátnőm minél többet meg akar tudni rólam.–mondta mosolyogva.
-Nem vagyok a barátnőd.-reagáltam le.
-Szerintük az vagy.-mutatta meg az insta-kommenteket, én pedig reménytelenül néztem a plafon irányába.
-Ezt nem kellett volna felrakd,de tényleg. -Fölösleges problémát generálsz.-mondtam,és tényleg így is gondoltam.
-Szerintem 19 évesen azt rakok fel,amit szeretnék.Különben is,nem írtam alá semmit,ergo én nem mondtam el,hogy ki vagy. Az,hogy sokak szerint összeillünk,az már nem az én saram.-mondta Patrik egyszerűen. Mielőtt bármint is válaszolhattam volna, csipogott a telefonja,a pizzafutár írt SMS-t, hogy itt van a kapuban.A telefonját az asztalon hagyta, és valaki írt neki messengeren.
-Lola? -tettem fel túlságosan döbbenten a kérdést,ugyanis Lola volt Patrik záróképernyőjén.
-Ki?Te kiről beszélsz?-kérdezte Patrik miközben vette a cipőjét, hogy kimenjen a futárhoz.Újra megnyomtam a gombot,megint megjelent a képernyő,meg akartam bizonyosodni róla,hogy tényleg Lola-e az,vagy pedig megzakkantam.A képen tényleg Lola volt,a facebook-os profilképén.
-Te ismered Lolát?-kérdeztem felé mutatva a telefonját.Lolával mindent tudtunk a másikról,soha nem voltak egymás előtt titkaink,ezer százalékig megbíztunk a másikban.Amikor összejöttem Levivel,nem nagyon beszélünk,mondhatni totálisan eltávolodtam tőle,de biztos nem azóta ismerte meg Patrikot,hiszen Lola jelenleg Amerikába van.
-Lolát?Te is ismered?-kérdezte legalább annyira döbbenten,mint én.
-A legjobb barátnőm.Vagyis volt.A legjobb barátnőm volt.-mondtam szomorúan,és mérhetetlenül mérges voltam magamra,hogy Levi miatt Lolát száműztem az életemből.
-Miért ő a háttered? Izé,ti együtt vagytok? -kérdeztem,és a sírás kerülgetett.És nem azért,mert Patrik akkor nem szingli,hanem azért,mert akkor Lola hatalmasat hazudott nekem.
-Nem.-komorodott el Patrik.Felvont szemöldökkel vártam a választ,mert nehezen tudok elképzelni más okot,hiszen nem nagyon szoktak fiúk csak úgy beállítani lányokat hátterüknek.Csak akkor, ha a barátnőjük.
-Neki írtam a dalt.-mondta Patrik hirtelen,én pedig mereven néztem rá.
-Nem jöttünk soha össze mert Amerikába költöztek.De neki írtam.Mert tetszett.Vagyis tetszik.A francba.-mondta idegesen.
Zavartan néztem magam elé,és próbáltam összerakni a dolgokat.Akárhonnan néztem,Lola hazudott nekem.Na jó,ha szépíteni akarom a dolgokat,akkor titkolózott előttem.Igazából mindegy,hiszen erről sohasem beszélt.De az nem lehet...Ő olyan őszinte volt velem mindig.
-És ő tudott erről?-kérdeztem Patriktól,aki közben letelepedett mellém a pizzákkal.
-Nemtudom.Vagyis igen,de ha úgy vesszük, akkor nem.-nevetett fel kínosan.
-A szomszédunkban lakik.Vagyis lakott, amióta az eszemet tudom.És megtetszett.Bumm, Horváth Patrik szerelmes lett.Néha egy időben jöttünk haza a suliból,és csak néztem,hogy hogyan lehet valaki ennyire gyönyörű.Ekkor még nem beszéltünk,csak mosolyogva egymásra néztünk.Minden este kiült az ablakába,ami az enyémmel van szembe,és elemlámpával olvasott.Ha tél volt,ha esett az eső,ha pedig hőség volt,akkor is.Egyik este elhatároztam,hogy én is kiülök az ablakba,és mikor észrevett,nevetve rázta a fejét.Felmutattam a telefonom,jelezve,hogy örülnék ha számot cserélnénk.Amikor megláttam,hogy elkezdte bepötyögni a saját telefonjába,én voltam a világ legboldogabb sráca.Egésze éjjel beszélgettünk,az utcán is néha beszélgettünk,ha véletlenül összefutottunk.Egyszer mondtam neki,hogy írok neki egy dalt.Teljesen meglepődött,majd annyit kérdezett, hogy miért tenném.Elmondtam neki,hogy tetszik,és hogy elég erős érzéseket ébreszt bennem.Erre nem nagyon tudott reagálni.Féltem,hogy hatalmas marhaság lesz amit csinálok.És persze megírtam a dalt. Viszont ahelyett,hogy neki küldtem volna el,hirtelen felindulásból posztoltam YouTube-ra.Ezzel azt akartam kifejezni, hogy én nem vicceltem,tényleg szeretem.Persze a nevét nem írtam le sehova, annyira nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni őt.És kb ennyi.