Pont Jókor

7.rész

-Segítek,nincs ilyen hely.-szólalt meg egy kis idő után,én pedig feleszméltem a bambulásból.
-Jó,menjünk.-indultam meg,és amikor Patrik mellé érkeztem,letérdelt előttem,és hálás szemekkel nézett fel rám.
-Köszönöm Szofi.El sem hiszed,hogy ez mekkora megtiszteltetés nekem.
-Állj fel te hülye.-nevettem fel,és közben lekaptam a fejéről a sapiját,és kicseréltem az enyémmel.Patrik kivette a kezemből az én sapkámat,és lazán a fejére rakta.
-Iszonyat jól áll a „girls squad" feliratos sapka. Nem is értem miért nem hordod gyakrabban. -néztem fel rá vigyorogva.
-Hogy gyakrabban tudjam hordani, gyakrabban kellene találkozzunk.-nézett mélyen a szemembe,én pedig fejemet rázva néztem az előttünk levő útra.Amikor egy ismerős utcába kanyarodtunk be,zavartan néztem fel arra a házra,ahol a legjobb barátnőm lakott valaha.
-Minden oké?-kérdezte Patrik.
-Persze.Csak szép ez a ház.-mondtam zavartan.
-Jah,igen.-mondta Patrik furán,majd a mellette levő háznál megálltunk.Belenyúlt a zsebébe,én pedig akkor realizáltam,hogy Patrik és Lola szomszédok voltak.Wow.
-Nem hoztam kulcsot.-szólalt meg hirtelen Patrik.
-Haha.Nem veszem be.Akkor hogyan jöttél ki? -láttam át azonnal a szitán.
-Átmásztam a kapun.Tényleg nem hoztam kulcsot.-nézett rám összevont szemöldökkel,én pedig hitetlenkedve néztem rá.
-És most hogyan akarsz bejutni nagyokos? -akadtam ki.Válasz helyett Patrik csak leguggolt,és bakot tartva rám nézett.
-Na nem.Tuti nem.-kezdtem hátrálni,de Patrik kifejezéstelen arccal csak bámult engem.
-Van kutyátok?-kérdeztem hirtelen.
-Nem,csak medencénk.-felelte,én pedig értetlenül néztem rá.
-Ez most hogy jön...Na mindegy,nem érdekel. -ráztam meg a fejem,majd pillanatokon belül a kapu tetején találtam magam.Nehezen leszenvedtem magam a kapuról,majd mielőtt megkérdezhettem volna tőle,hogy most hogyan tovább,kinyílt a kapu,és Patrik vigyorogva sétált be rajta.
-Halott vagy.-borult el az agyam.
-Nyugi Szofi.-nevetett Patrik.
-Nyugi? Nyugi?Most másztam fel a kerítésetekre,rövidgatyában szerencsétlenkedtem,majdnem leestem a tetejéről,felakadtam a rózsabokron,lehorzsoltam magam,elszakadt a kedvenc pólóm,és te csak lazán besétálsz a kapun.Hidd el,ha akarnék sem tudnék nyugodt lenni ezek után.-mondtam,és csalódottan Patrikra néztem.
-Tényleg szerettem ezt a pólót.-mondtam szomorúan.
-Adok neked egy másikat,gyere.-mondta kedvesen,én pedig megadva magam besétáltam mögötte a házba.Patrikék háza nagyon ízlésesen volt berendezve,a hófehér fal tele volt fényképekkel a boldog családról. Elbambulva nézegettem a képeket,majd Patrik megjelent egy fekete pólóval.
-Köszi.-mondtam vigyorogva,mert örültem, hogy nem kellett színest felvegyek.
-Gondoltam, hogy a nővérem kinőtt ruhájából adok egyet,de az a baj,hogy ő túl vidám hozzád,egy fekete gönce sem volt.-mondta mosolyogva,én pedig szememet forgatva elindultam Patrik pólójával a mosdó felé.Ha tudtam volna,hogy merre van.
-Jobbra második ajtó.-mondta,én pedig mosolyogva bólintottam,és bementem a fürdőbe.
Sokat gondolkoztam azon,hogy egy 17 éves lánynak ciki-e ha nincsen barátja.Mármint persze,nem elvárás,de mégis az a gondolat fogalmazódott meg bennem,hogy ilyen korban kellene eljöjjön az első nagy szerelem.A Levis- sztorim nem nevezhető annak,úgyhogy mondhatjuk azt,hogy nekem még nem volt olyan igazi nagy bumm szerelmem.És szerintem ez ciki.Még Levi előtt annyiszor álmodoztam a tökéletes pasiról.Emlékszem majdnem minden este úgy feküdtem le,hogy egy képzeletbeli sztorit összeraktam az első randimról,minden részletét pontosan kiterveltem,és annyira romantikus volt az egész,és annyira beleéltem magam mindig,hogy az hihetetlen. Amikor megjelent Levi,és elhívott a szilveszteri házibuliba,akkor az én kis titkos romantikus álmom szertefoszlott,és lett belőle egy még ezerszer tökéletesebb valóság.Legalábbis akkor azt gondoltam.
A pólómat átcserélve visszamentem a nappaliba,ahol Patrik elterült a kanapén,én pedig zavartan álltam meg előtte.
-Nagyon kajás vagyok.Rendelünk valamit? -kérdezte,de tekintete nem szakadt le a telefonjáról.
-Köszi,de nem vagyok éhes.-feleltem kínosan. Na igen,ez a másik dolog.Azt tudni kell rólam, hogy egész életemben imádtam enni.De úgy tényleg.Levi viszont a kapcsolatunk alatt többször is utalt finoman arra,hogy elkezdhetnék sportolni,meg kevesebbet enni,de én ezt nem nagyon vettem magamra,mert teljesen meg voltam elégedve a külsőmmel,és büszke is voltam arra,hogy én nem olyan lány vagyok,aki nyavalyog a súlya miatt.Viszont amióta Levi dobott,durván egy hete,valami megváltozott bennem.Na jó, ez kicsit laza megfogalmazás,elég sok minden megváltozott bennem,de ami még engem is megijeszt,az az újonnan kialakuló evési zavarom. Megundorodtam a külsőmtől,és semmit sem eszem.Ez így tömören.Az álomsúlyom kitűzése után rohamosan lecsökkentettem a napi energiabevitelem, és mindenemmel azon vagyok, hogy folyamatosan lejjebb menjen ez az érték.Anyuék természetesen észrevették, hogy alig eszem,de ezt most még csak a szakítás levezetésének tekintik.
-Viszont én akkor rendelek pizzát.Hozom a szórólapot,addig felhívod őket?
-Persze.-mondtam,és elgondolkoztam azon, hogy vajon egyszerre hány pizzát tudnék megenni.Szerintem hármat biztosan.Egy olyan társadalomban élünk,ahol az a tökéletes,ha nincs rajtad fölösleges kiló,és ha teljesen #healthy az étkezésed.És ez hatással van mindenkire.A tudatalattink folyamatosan azt skandálja nekünk,hogy nem vagyunk elég vékonyak,gusztustalanul nézünk ki,és sorolhatnám.
-Itt vagy?-kérdezte Patrik,én pedig feleszmélve a bambulásomból zavartan bólintottam.
-Persze.-mondtam határozottan,és ezt megpróbáltam magammal is elhitetni.
-Csak mert már öt perce bambulsz.Már megrendeltem a kaját. -mondta összehúzott szemekkel.
-Bocsi.-reagáltam le gyorsan,és reméltem,hogy témát váltunk.
-Neked is rendeltem pizzát.-mondta lazán,és levetődött mellém a kanapére.
-Mondtam,hogy nem vagyok éhes.-fontam össze magam előtt a karomat.
-Figyi Szofi,dél van,reggel óta együtt vagyunk,és nem ettünk még semmit.Nem lehetsz nem éhes.-mondta hitetlenkedve.És igaza volt.Eszméletlenül éhes voltam,de a hang a fejemben megtiltotta,hogy egyek.
-Majd eszel dupla adagot.-zártam le a témát, mielőtt belementünk volna a részletekbe.