Pont Jókor

12.rész

-Jó,jó ennyire nem kell türelmetlenkedni.-állt mellém a pultos srác.
-Tessék?-néztem rá értetlenül.
-Annyira doboltál az asztalon a kezeddel,hogy mindenki téged néz.-mondta kedvesen.
-O,óó.Bocsánat.-néztem körbe kínosan,és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.
-Semmi baj,sok lánnyal előfordult már,aki Horváth Patrikkal járt.-mondta eszelősen vigyorogva,én pedig elképedve néztem rá.Nem mondhattam semmit,mert nem akartam Patrik karrierjét porba tiporni egy rossz szóval,úgyhogy erőltetetten bólintottam egyet, és kértem egy pohár vizet.Hihetetlen,hogy mennyire terjed az információ a fiatalok körében,komolyan úgy tekintenek Patrikra,mint egy istenségre,akinek minden tettét csodával követik.Mérgemben ráírtam Patrikra,hogy körbevettek az őrült követői egy kávézóban,és tegye ezt valahogy jóvá.És amúgy egy kicsit sem túloztam,mert ahogy hátrapillantottam,legalább húsz tinilányt láttam magam mögött,akik fotók alapján próbáltak beazonosítani engem.Idegesen pillantgattam a telefonom kijelzőjére,hátha ír Patrik,és próbáltam egyre lejjebb csúszni a széken,eltűnni.És eljött a pillanat,amitől rettegtem,odajött mellém három csillogó szemű lány,és közös képet kértek.
Természetesen nem utasítottam vissza,és nem azért,mert annyira imádok szelfizni,hanem azért,mert ez most nem rólam szólt,hanem Patrikról.És nem ronthatom el azzal a felépített karakterét,hogy most elkezdek bunkózni.A kép után megkérdezték,hogy ez Patrik sapija-e,én pedig kelletlenül bólintottam.Hihetetlen mennyire figyelmesek a legelvetemültebb fanok,el sem tudom képzelni mennyi időt tölthetnek azzal,hogy az idoljukkal kapcsolatban szerezzenek meg infókat.És elindult a lavina,folyamatosan jöttek oda hozzám emberek,és nem csak lányok,meglepően néztem fel az asztaltól,amikor egy idős bácsika kért az unokájának egy autogramot.Egy pillanatra elgondolkoztam azon,hogy a nagypapa hogyan talált ide,illetve hogyan ismert fel,meg ilyenek,de mosolyogva adtam neki egy autogramot.Furán néztem az autogramnak nevezett írásomra,hiszen csak leírtam a nevemet. Érdekes,hogy vannak emberek,akiknek ez a világot jelenti.Kezdett elhatalmasodni rajtam a félelem,mert folyamatosan jöttek be a kis helységbe,és ezt a kiszolgálók,és azok a vendégek,akik nem ismertek,nem nézték valami jó szemmel. Patrik még mindig nem válaszolt,és féltem attól,hogy már ezzel is elrontottam valamit,hogy fotózkodom velük.
Nem ismerem a szabályokat,nem tudom mit szabad,és mit nem.El sem tudom képzelni,hogy milyen felhajtás lehet egy híres ember körül,ha már csak azért,hogy egy képen szerepeltem Patrikkal az instáján,ennyien eljöttek.Sokan csak azért jöttek oda,hogy megnézzék ki vagyok,valószínűleg fogalmuk sem volt rólam,amit teljesen megértek,hiszen én sem teljesen értettem miért kellett ekkora felhajtást csinálniuk az embereknek abból,hogy beültem kávézni.
-Együtt vagytok Patrikkal?-kérdezte egy nyávogó csaj,én pedig kis hezitálás után annyit válaszoltam,hogy ez kicsit bonyolult.Mert akár igent,akár nemet válaszoltam volna neki,az egy biztos válasz lett volna,de így ugyanabban a bizonytalanságban hagytam,mint azelőtt volt. Egyszerre legalább tízen voltak az asztalom körül,és kérdezgettek mindenféléket,de főleg azokat,amiket kommentben is feltettek,és a komment szekcióban természetesen megválaszolatlanok maradtak.Idegesen kapkodtam a fejem,nem akartam semmi hülyeséggel lejáratni Patrikot,úgyhogy mosolyogva néztem rájuk.
-Rohadt ronda vagy.Rondább,mint a képen. -mondta egy lány,és ez szíven ütött.Mert teljesen más kommentben olvasni a sértéseket,és élőben,szemtől szembe hallani.
A kommentben is rettenetesen fájt,de így teljesen megsemmisülve álltam,és vártam,hogy valaki folytassa a kérdezést,mert erre nem tudtam nagyon mit mondani.Persze,nem arról volt szó,hogy olyan tökéletesnek tartottam magam, hogy nem tudtam lenyelni ezt a sértést,hanem arról,hogy elhittem azt,amit mondott,és ezáltal a csöppnyi önértékelésem is összezsugorodott. Kezdtem elveszíteni a kontrollt a beszélgetés felett,elkezdtek záporozni rám a fenyegetések, a túlságosan személyes kérdések,és a sértegetések.Kapkodtam a fejem,azt sem tudtam kire figyeljek,mert tényleg rengetegen elkezdtek beszélni hozzám,és attól féltem,hogy egyhamar nem hagyják abba.Megszólalt a csengőhangom,Patrik neve jelent meg rajta,és utat törve magam előtt bementem a mosdóba,majd felvettem a telefont.
-Mi van Szofi,nem bírod ki nélkülem a mai napot sem? -kérdezte vicces hangon Patrik.
-Kérlek gyere értem.-mondtam annyira remegő hangon,amin én is teljesen meglepődtem.
-Hol vagy?-kérdezte dühösen,és hallottam, becsapta maga mögött az ajtót.Elmondtam melyik kávézóban vagyok,és folyamatosan vonalban maradva nyugtatott. Hallottam,hogy a lányok,vagy ki tudja,lehet fiúk is bejöttek a mosdóba,és a nevemet skandálva kerestek.
Patrik mivel vonalban volt,szitkozódva hallgatta végig,én pedig rettenetesen féltem.
Nem attól,hogy rámtörik a wcajtót,vagy valami,hanem attól,hogy megváltozik az egész életem.Aggódtam,mert én nem ez vagyok.Nem az a lány vagyok aki szelfizget hírességekkel,nem vagyok nyomulós.Nem ilyen vagyok,mégis ez jön le sok embernek.
-Figyelj,kint leszek az épület előtt,elveszem a figyelmüket,te pedig majd menj ki a hátsó ajtón,kérd meg a személyzetet.Ha kiértél dobj egy üzit,és kocsival odamegyek.
-Oké.-mondtam halkan,és vártam.Patrik érkezése hatalmas felkavarodást okozott,sikítozva mentek ki a lányok,mindenki Patrikot akarta látni.Amikor teljes csend lett körülöttem,kimentem óvatosan a mosdóból, majd a személyzet segítségével a kávézóból is.Elnézést kértem tőlük,hogy ekkora botrányt csináltam,ők meg rosszallóan csóválták a fejüket,majd becsukták az ajtót.Én sem örültem volna a helyükbe,ha többszáz tini besétál hozzájuk,zajt csap,majd fogyasztás nélkül elmegy tőlük.Dobtam Patriknak egy üzenetet,és egy percen belül ott volt a személyzeti bejáratnál a kocsijában.Gyorsan bepattantam, és ő meg amilyen gyorsan csak tudott,elindult.
-Sajnálom.-szólaltam meg.
-Mit?Hogy lerohantak a hülyék?Tényleg van ezen mit bocsánatot kérj.-nevetett fel erőltetetten.
-Nekem kell bocsánatot kérjek,miattam indult el a lavina.A franc gondolta volna,hogy mindenhova követnek lesifotósok.
-Milyen lesifotósok?-húztam össze a szemem.
-Bassz... Nem tudtad?Akkor most engem meg fogsz ölni.De nagyon.-nézett rám ijedten Patrik, én pedig értetlenül néztem felé.
-Mesélj csak.-néztem rá komoran,és előre felkészültem arra,hogy az eddig is romokban levő életem még ennél is romosabb lesz.
-Tudod,izé,szerintem nézd meg a neten.-dobta felém a telefonját,ami egy bulvárlapnál volt megnyitva.

Köszönöm szépen,hogy már 450-en olvassátok a könyvemet,egyszerűen hatalmas hála van a szívemben,mert ez szerintem hatalmas szám!
Köszönöm azoknak,akik kommentelnek,csillagoznak,mert azokkal is elképesztően fel tudjátok dobni a napomat!
Remélem eddig tetszik a sztori,nagyon köszönöm,hogy kitartóan olvastok.Ha van valami véleményetek,tanácsotok,ne tartsátok magatokban,nyugodtan írjatok!
❤️