- Jelenleg szünetel, folytatás hamarosan!❤️ -
Miután a tinédzser évei nagy részét a New York-i rendőrség köreiben töltötte, Alice Russell úgy véli, már nem sok minden lepheti őt meg odakint. Látott már vért, hallotta az összes kegyes és kegyetlen ha...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Még két nap haladékot kapnak, de semmi többet – közöltem a mellettem ülő Graysonnal, azonban a tekintetemet még csak egy pillanatra sem emeltem fel az előttem elterülő papírhalomról.
Ilyenkor jöttem rá mindig, hogy rohadt jó lenne valaki, aki elvégzi a papírmunkát helyettünk, de bármennyire is kecsegtető ajánlat volt, nem engedhettük ki a kezünk közül. Ugyanis ha azt mondom néhány lap, vagy éppen rajta lévő információ életeket tehetne tönkre, akkor még csak a legkevésbé sem túlzok.
És azzal együtt a mi életünk sem mehetne tovább olyan gördülékenyen, mint mostanság.
Pont egy hasonlóan nagy jelentőségű aktát tanulmányoztam, ami talán az egyik legproblémásabb ügyfelünkhöz tartozott, így már vártam azt a kibaszott napot, amikor megmondhatjuk neki, hogy keressen mást helyettünk, mert az egyik legpocsékabb partner a munkánk során, noha azt hittem azokon már régen túl vagyunk.
Úgy tűnik, még engem is érhetnek meglepetések.
Hiszen semmit sem gyűlöltem jobban, mint amikor valaki nem tartotta magát a megállapodásunkhoz, és még volt pofája sokszor olyasfajta alkukat ajánlani nekem, hogy legszívesebben azonnal golyót engednék a fejébe és mutatnám meg mennyivel jobb itt a földön, mint a pokolban.
Valamit valamiért.
Mondjuk akármennyire is számtalanszor megfordult a fejemben, hogy lehet tényleg ez lenne a megfelelő módszer, még mindig ott volt bennem az a bizonyos fék, ami megállított abban, hogy jégszívvel öldököljek bárkit, aki keresztbe tesz nekem, vagy éppen pofátlanul tiszteletlen az irányomba, ha üzletről volt szó.
Pont emiatt ritkán ítéltem meg úgy egy-egy esetet, hogy ezért bizony vér fog folyni, mégsem tudom azt állítani, hogy minden múltbéli nézeteltérést sikerült megoldani a humánusabb módon.
Azonban félretéve az elveimet, illetve a józan ítélőképességemet, néha már tényleg az őrületbe tudott kergetni néhány tag, vagy éppen az alvilág, ami még engem is megdöbbentett mennyire sötét is tud lenni valójában. Így mindegy volt mások véleménye a módszereimről, még mindig volt bennem valamiféle megállj, amikor csak arra gondoltam, hogy én is még sötétebbé teszem csak azt a világot, amiben mind élünk, és ami bármennyire sincs ínyünkre sokszor, de már az otthonunk. Az pedig rajtunk állt, hogy a legrosszabbak között a kisebb vagy a nagyobb rosszat képviseljük.
- Legalább az előleget már odaadták – felelte Gray egy vállvonás kíséretében, amivel egy szempillantás alatt kizökkentett az addigi gondolatmenetemből.
- Próbálták volna meg nem ideadni – sziszegtem, ahogy a tíz oldalas dokumentumot vizslattam. – Így is tömérdek pénzzel tartoznak nekünk.
- Tudod, hogy fontos ügy volt, Reed – fordult felém a zöld szemű féltestvérem, akivel talán ezen kívül az ég világon semmi hasonlóság nem volt köztünk, ezt pedig egy napon belül is többször képes volt bizonyítani.
