Downtown

6 - szürke zóna

- Alice -

* Egy héttel később *

Elbambultam a kávém szürcsölése közben, miután lassan hét napja csak próbáltam megtanulni a Központban használatos protokollt, ez viszont bármennyire is tagadni próbáltam, jócskán csak leszívott az energiáimból. Mondjuk, nem mintha ezen még csak ez pillanatig is meglepődtem volna, miután csaknem háromszoros figyelemre volt szükségem minden egyes magyarázat felfogásánál, nehogy a végén miattam dőljön össze mindaz, amit eddig felépítettek az ottaniak.

Bőven volt még mit tanulnom, főleg azt a sok apróságot, ami az alapvető szabályzaton kívül hozzá tartozott az ottlétemhez. Ilyen volt például, hogyha bármikor felmerült volna az ismerőseim körében, hogy mégis mivel foglalkozom jelenleg, egy biztosítócégi meló lett volna a válaszom, ami bár elsőre nevetségesnek hangzott, majd még inkább, később pedig inkább már gondolni sem akartam arra, ez mégis kinek az ötlete volt. Mondjuk, volt egy sanda gyanúm Chris keze benne lehetett a dologban, miután a többiek elmondása szerint önként vállalta, hogy létrehoz egy weblapot a cégnek, ha pedig bárkit lecsekkolnának, az ott található telefonszámon ez egyszerűen megtehető – ami persze Chris-nél cseng ki. Ő pedig előszeretettel vázolja fel a fantáziájukban élesen élő cég profilját és mindenkit elsöprő kapcsolatrendszerét, amivel azonnal lenyűgözi a vonal túloldalán lévő felet.

Nem mondom, számomra sok helyen sántított ez az egész, de amíg minden ott jelenlévő azt mondogatta, hogy higgyem el, ez nem nagy ügy, nem kellett sok, hogy én is így gondoljam, és rábízzam Chris-re azt részt, hogy mit mondunk majd a hatóságoknak, ha jönnének ellenőrizni minket.

Habár, nem kétlem, hogy Jenkinsék valahogy ennek is mögé tudnának menni, csak úgy, mint bármi másnak.

Jobban belegondolva, talán ez a második hét volt az, ami aztán végképp elérte nálam, hogy rájöjjek mennyi minden újat tudnak még mutatni nekem, még ha azt is hittem eddig, hogy valamennyire azért közöm volt már ehhez a világhoz. Számtalan újdonsággal szembesültem már ezalatt a rövid idő alatt is, itt pedig nem elsősorban a munkáról beszélek, ami bár jelentősen különbözik a rendőrségi melótól, ha csak azt vesszük soron, hogy én is abba a bizonyos gépezetbe csatlakoztam, ahol egy apró félrelépés is hatalmat katasztrófát tud okozni.

Itt inkább az tartott hosszabb ideig, hogy felfogjam: az életem nemhogy 90, vagy éppen 180 fokos fordulatot vett, hanem gyökeresen megváltozott. Miután éveken keresztül még csak nem is vettek körül velem egykorúak, inkább az idősebb korosztály Luke-nak köszönhetően, közel csak felüdülés volt, hogy olyanokkal lehettem nap, mint nap, akik még ha lehet nem is sok mindenben, de valamiben hasonlítottak rám.

Ott volt például Violet, aki megtestesítette mindazt, ami én talán sosem voltam, de mindig is akartam lenni. Értem ezalatt a talpraesettségét, azt a jó fajta földhöz ragadtságot, vagy éppen azt a végtelen nyugalmat, amit általában árasztott magából. És míg nekem néha el kellett számolnom tízig, hogy ne törjön ki belőlem minden indulat, ami beszorult, addig ő a higgadtság mintapéldájaként állt mellettem.

Ugyanakkor megemlíthettem volna Jeremy-t is, aki annak ellenére, hogy az esetek túlságosan is nagy részében a szórakozott seggfejnek tűnik a csapatból, eltakarhatatlanul látszik rajta minden, amiről ő azt hiszi, hogy elrejthető és ezzel az álcájával képes is rá. Azonban elég volt csak elkapni néhány rossz pillanatában, vagy éppen arra is volt példa, hogy engem talált meg egy gyengébb momentumban, és rögtön megmutatkozott milyen ember ő valójában. Vagy éppen milyen barát, miután ő az első perctől kezdve annak tekintett engem, azt meg nem is fogta fel mennyit jelentett, hogy ilyen egyszerűen átalakultam az idegenből valaki fontosabbá.