Downtown

7 - pengeélen táncolni

- Alice -

Mindegy mennyire ismerem már az alvilágot, minél mélyebbre megyünk, ez annál mocskosabb lesz.

Legalábbis, ez a gondolat árnyalta be az elmémet mindvégig, amíg Reed a tárgyalóban található asztalra támaszkodva felvázolta nekünk miként is fog alakulni a ma este további része, egyetemben azzal is, hogy miként nem kellene, hogy alakuljon. Noha azért én sem voltam annyira kétségbeesett, hogy azt higgyem kifog rajtam valami agyafúrt férfi, mégis egy pillanat erejéig meghökkentem, amikor felsorakoztatta a tiltólista tartalmát, egy-egy bevetés kapcsán. Még ha sokat ezek közül már ismertem is korábbról, tekintve, hogy ez volt az első alkalom, amikor immáron én kerültem a főszerepbe a lányok közül, minden információ szükségszerű volt.

Ugyanakkor, még a legapróbb részletekre is éheztem.

Például azokra a jól megtanult leckékre a múltból, már ahogy az itteniek nevezték, hogy mikre nem képesek azok a férfiak, akik meg akarnak kaparintani egy nőt. Márpedig, láttam én már sok csúfos dolgot, de amilyenek foszlányok itt elhagyták az emberek száját sokszor még engem is kizökkentettek a jóérzetemből. Hiszen, köztudott volt, hogy a pénzesek nem csak azért látogatnak el egy kaszinóba, vagy a luxusbárokba, hogy sokszorosítsák a tőkéjüket, hanem a dekoratívabbnál dekoratívabb női egyedekért.

Akiket anélkül, hogy felvágnának a tehetőségükkel, képtelenek lennének összeszedni, noha talán az ott lévő hölgyeknek sem állt szándékukban alább adni ennél a luxusnál.

Így igazából mindkét fél győztesként jött ki belőle.

Csupán azt nem tudta a nők kilencven százaléka, hogy míg a férfiúk mesésen előadott történeteik mögött, miszerint a halott apjuk örökségéből építettek fel egy világmárkát, vagy annyi befektetésük van, hogy nélkülük gazdasági válság alakulna ki, egy sokkal aljasabb háttér rejtőzik.

Amiről talán jobb is, hogy sosem szereznek tudomást.

Azonban akármennyire is tisztában volt azzal minden jelenlévő, legfőképpen Reed Jenkins, hogy kristálytisztán átlátok minden hasonló próbálkozáson, azért szívesen bemutattak minden hiba lehetőséget, amit magában rejtett ez az egyetlen este.

És amiket legjobb tudásom szerint kellett elkerülnöm.

Na nem mintha Violet nem adott volna gyorstalpalót nagyjából azóta folyamatosan, hogy betettem a Központba a lábam, persze mindig hozzátéve, hogy bízik bennem, de azért van egy jó tanácsa.

Mondjuk, Violet javaslatait ezzel kapcsolatban hülye lettem volna nem megfogadni, miután több, mint három éves tapasztalattal rendelkezik, amihez az én néhány hetem igencsak csekély mértékű.

- Előbb mi megyünk be Gray-jel – biccentett a testvére irányába Reed, majd ismét rám emelte a tekintetét – vársz pontosan két percet, ha addig nem jövünk vissza, akkor indulhatsz. Chris pedig észrevétlenül csatlakozik majd hozzád, a teljes védelem érdekében – pillantott ezúttal a fekete hajú férfi felé, aki erre egy határozott bólintással reagált. – Van kérdés? – Vezette végig a szemeit rajtunk, illetve az ugyan csak ott tartózkodó Quinn-en és Jeremy-n, akik mindeddig csak szótlanuk hallgatták a főnökük mondanivalóját.

- Kit is kerestek pontosan? – Húzta fel a szemöldökét a göndör hajú lány.

Chris egy másodperc alatt nyitotta ki az előtte heverő mappát, ezzel előrántva három nyomtatott lapot, és mondhatni minden választ Quinn feltett kérdésére, ahogy a vastagon kiemelt név és a papír tetején elhelyezkedő fotó, plusz megannyi adat már bőven felfedte a keresett férfit.