Leszervezve

368 11 2
                                    

*2 nappal később*

Ma kezdődik a suli. Már elkészültem és megcsináltam a reggeliket, amik csak arra várnak, hogy megreggelizzünk Namjoonnal.

-Jó reggelt. - cammogott ki össze-vissza álló szőke tincseivel Nam.

-Jó reggelt neked is. Itt a reggelid, jó étvágyat.

-Köszönöm. - megborzolta a hajamat, majd leült a szokásos székére mellém.

-Szerencsére ma még nem fogunk tanulni.

-Hát ajánlom is, mert ez az első nap. Igaz van néhány dilis tanár aki ezt nem bírja felfogni.

-Azokat annyira nem tudom megérteni mi játszódhat le a fejükben. Na mindegy. - 10 perc alatt megreggeliztünk, és már indultunk is együtt a suliba.

~

-Roseeeeeeeeeeeee. - ugrott a nyakamba barátnőm beérve a suli udvarra.

-Szia Zoé. Két napja találkoztunk, nyugi csajszi.

-Csak örülök, hogy látlak.

-Szia Tae. - vettem észre barátját mögötte.

-Szia Rose. -köszönt vissza. Ekkor elengedett barátnőm, majd barátját kezdte el ölelgetni. - Jó látni, hogy ilyen jól elvagytok.

-Tudtam én, hogy akarsz pasit! - rögtön pattant Zoé.

-Zoéé... ezt már megbeszéltük.

-Jó, de látszik, hogy szeretnél! Kivételes látásom van ehhez. - ha te mondod... - Előre is gondolkoztam, és elmondtam Jacksonnak, hogy tetszik neked. Nem kell megköszönni.

-ZOÉÉÉ!!! HOGY MI A FASZT CSINÁLTÁL?

-Beleegyezett egy taliba. Ma délután el is mentek fagyizni. Már le is van szervezve. - csak álltam vele szemben ijedt és ideges arccal végiggondolva az egészet. Bár nem hangzott rosszul, de akkor is. Ledermednék, ha meglátnám a fiút, és mit mondanék Namjoonnak. Várjunk csak. Miért érdekel engem hogy Namjoon mit gondol?

-Köszi, vagy mi. - lesütöttem tekintetemet a suli udvar betonjára, ekkor becsengettek, majd elindultunk a termünk felé.

-Csak segíteni akartam. Meglátod jó lesz.

-Affelől kétségem sincs, de máskor kérdezz meg.

-Rendben, bocsánat.

-Semmi baj kislány. Csak ez így furán fog kijönni.

Beértünk a terembe, és leültem egy egyedül lévő székre barátnõm és Taehyung mögé. Ekkor valaki leült mellém. Pedig mindig egyedül szoktam ülni és nem is akartam senkit magam mellett tudni. Az a táskám helye, pont. De mikor megláttam ki is ül mellettem

Alakul.Where stories live. Discover now