Alakul.

Fura álom

*Rose pozíció*

-Mi történt itt? - segített felkaparni Namjoon a földről engem. - ez nem mehet így tovább, meg kell nyugodnod. Ne félj együtt megoldunk mindent. - nyugtatott egy kicsit. - Péntek van, jön a hétvége, nem lesz semmi baj.

*Fél órával később*

Lejöttünk az ebédlőbe, és Nam csinált forró csokikat. Most a kanapén ülve beszélgetünk.

-Jobban vagy? -kérdezte.

-Jól vagyok. Köszönöm, de tényleg.

-Nincs mit.

-De, Namjoon, van mit. Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem, és hogy tényleg szeretsz engem. Végre megértettem , miért néz téged mindenki a bátyámnak, mert mindig vigyázol rám, már a kapcsolatunk előtt is, kb mióta ismerjük egymást. Tudom, hogy a fiúknak ez a dolguk,  hogy vigyázzanak a lányokra, de ez több, és köszönöm, nagyon szeretlek Namjoon. - odabújtam hozzá, s egy boldogság könny szaladt végig az arcomon. A legszerencsésebb embernek érzem magamat ha vele vagyok.

-Szeretnél beszélni róla?

-Szerinted jót tenne?

-Lehet. Jó kibeszélni néha magát az embernek, és én itt vagyok neked, bármikor jöhetsz.

-Köszönöm. Lehet, hogy beszélgetni kéne, tudom, egy kapcsolat alapja a kommunikáció és az őszinteség, így ha most nem beszélünk akkor ez elvész és nem lesz mire építkeznünk.

-Rendben van, szerintem is ezt kéne tennünk.

-Jackson szerelmes belém.

-Oh.

-Ó bizony. Ne légy mérges, de egyszer, vagy néhányszor csak úgy kedve támadt engem megcsókolni. - nem lett ideges, de ugye ki nem húzná fel magát azon, ha a legjobb barátja csak úgy csókolgatja a párját.

-Hányszor??

-Hmm... Próbáltam minél hamarabb elfelejteni őket, mióta együtt vagyunk azt hiszem kétszer.

-Tegnap is?

-Igen.. - csak néztem a padlót.

-Miért nem szóltál? Tudom mikre is lenne képes Jackson, mi van ha..

-Bántani sosem bántott, inkább csak magát. A keze egyszer tiszta vér volt, és nekem kellett levinni az orvosiba leápolni.

így folytattuk a beszélgetést, töviről-hegyire átbeszéltünk mindent.

-Nem tudom mi tévő legyek. - folytattam.

-Hát te egyenes voltál vele, nem kell, hogy bűntudatod legyen olyan miatt, amiről nem tehetsz.

-Csak rossz érzés.

-Olyan aranyos vagy, nagyon együttérző.

-Pontosan tudom mit érez, ez a baj.

-De már vége nem? Az övének is az lesz előbb vagy utóbb.

-Igazad van. - annyira közelbújtam hozzá amennyire csak lehet.

-Egy alvás most valakinek jót tenne igaz? - jegyezte meg miután egy óriásit ásítottam.

-Gyere te is. - mondtam, mikor is félig már aludtam.

-Jó, persze Tökmag.

*Namjoon pozíció*

Ahogy hívott engem is, azzal a lendülettel el is aludt a kanapén. Felvittem a szobájába az ágyába én pedig lefeküdtem mellé.