A nagy meleg 18+

1.3K 23 1
                                    

Meleg nyári nap van. Mindenki csak hűtené magát. Én is ezt tenném, viszont kedves Namjoon kisajátította a ventillátorunkat. Nam az apukám újdonsült barátnőjének, Verának a fia, így mostoha "testvérek" lettünk. Apa és Vera elutaztak így nem szólhatok nekik e felől. Ezután gondoltam visszaszerzem a hideg levegőt árasztó, ebben a melegben életmentő tárgyat. Felálltam az ágyamról és elindultam Namjoon szobája felé. Halgatóztam az ajtaján keresztül, de nem hallottam semmit. A fából készült szerkezeten nem szűrődtek át hangok, ezért olyan halkan nyitottam be, amennyire csak lehet. Egyre nagyobb résben nyitottam ki az ajtót, és megpillantottam a férfit a francia ágyán, aki éppen
meztelenül hanyadt feküdt, és simogatta nagy hímvesszőjét. Gyorsan visszacsuktam az ajtót, és vörösödő fejjel a falnak dőlve guggoltam le. Arcomat a kezembe temettem. Hogy is gondoltam, hogy csak úgy benyitok. Ezután kijött Nam az ajtón ekkor már boxert viselve és leguggolt mellém.

-Tökmag mi a baj? Így szokott becézni mivel elég alacsony vagyok hozzá képest.

-Én csak, ne-nem akartam, bocsáss m-meg.- Dadogtam szégyenemben.

-Nem történt semmi baj.

-B-biztos?

-Persze! Na gyere, igyunk egy kis limonádét!- Hívott le a konyhába kedvderítőként.

Nyáron a hűtőnkben mindig szokott lenni kék ételszinezékkel ellátott, jégkockákkal teli limonádé. Elővettem, még az előző eset miatt remegő kézzel két poharat és töltöttem mind a kettőbe ugyanannyit a kék nedűből. Igaz egy kicsit mellé is cseppent a konyhapultra, de Namjoon azonnal feltörölte egy mosogatószivacs segítségével. Az egyik fiókból kivettem két kacskaringós szívószálat, majd beleraktam az átlátszó üvegpoharakba. Bátyám segített átrakni azokat az étkezőasztalra, mert látta, hogy még mindig remegek. odajött hozzám és megölelt.

-Nyugi már Rose, mi lesz ha majd barátod lesz? Minden együttlétetek után hívni kell a mentőt mert elájultál? - viccelődött a kis mocsok, de nem tudtam megállni mosolygás nélkül.

-Hahaha jaj de vicces. - ezután leültünk egymás mellé az asztalnál, ahova mindig is szoktunk, és elkezdtük inni a hűsítő, édes italt.

Alakul.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora