Alakul.

Bonyodalom

*másnap*

Tegnap tényleg ki volt éhezve Namjoon. Legalább háromszor elértem a csúcsot. Rendesen ki tett magáért, ami miatt most alig bírtam kiszállni az ágyból. Ezért most megcsinálom a kedvenc reggelijét amíg fel nem kel. Palacsintát és gofrit is készítek neki, ez a két kedvence.

*45 perccel később*

-Jó reggelt. - köszöntöttem szexin kócos és álmos Namot. Ő viszont nem mondott semmit, csupán megcsókolt, de olyan áthatóan, amennyire csak lehet. - A kedvencedet csináltam reggelire.

-Ez nem a kedvencem. Te vagy a kedvencem.

-Akkor azt is lehet. - mosolyogtam és az ölébe ültem.

Kapott az alkalmon, s újra csókokkal halmozott el. Beszálltam és viszonoztam ezt a gesztust. Sajnos egy kis idő múlva, levegőhiány miatt el kellett válnom tőle. Ezután raktam a palacsintánkra mindenféle ízesítést, majd Nam neki látott enni. Egy falat az övé volt, a következőt pedig az én számba adta. Mindeközben néha-néha adott egy-egy szájra puszit is.

*A suliban*

-Na??? Mi volt Jacksonnal? - kérdezte lelkesen Zoé.

-Nekem nem biztos, hogy menni fog. - vallottam be magamnak is. Akármennyire vagyok belezúgva, Namjoon mellett ez nem kivitelezhető.

-Miért? Mi a baj? Mesélj már!! - sürgetett kíváncsian.

-Elmentünk kávézni aztán hazakísért. - az már más kérdés mi volt otthon.

-Ennyi? 3 éve erre vártál, megkapod és ennyi???!!?

-Nyugi már Kislány. Én nem érzem úgy, hogy erre szükségem lenne.

-Soha nem foglak tudni megérteni. Jackson tudja már?

-Nem mondtam még neki semmit, majd ma akarom.

-Hát ahogy gondolod, de a helyedben nem hagynám elmenni.

Elindultam megkeresni Jacksont, hogy elmondjam neki mi van. A suli folyosóján beszélgetett Namjoonnal. Milyen jó, hogy ilyen jóban vannak.

-Sziasztok.

-Szia. - köszöntek kórusban.

-Jackson beszélhetnénk? Mármint 4 szem közt. - néztem Namjoonra.

-Persze. - egyezett bele majd elvonultunk. - Nah miújság Baby?

-Nem vagyok Baby, pont erről lenne szó. Nem szeretnélek átverni, vagy kihasználni, így inkább hagyjuk ezt az egészet, ha lehet.

-Mi? Mi történt?

-Semmi különös, csupán gondolkoztam. Nem készültem még fel erre, sajnálom. Az én hibám, nem tehetsz róla. - arckifejezése mérgessé, mégis szomorúvá változott.

-Kiaz? - szorította ökölbe a kezét - Ki az, aki miatt ezt mondod?

-Jackson, én...

-Nem engedlek el, nem tudlak. Rose értsd meg, én szeretlek! - hogy mi??? Ez most komoly?

-De nem lehet, nem, én nem - szemeim megteltek könnyekkel és otthagyva Őt szaladtam Namjoon karjaiba, aki nem tudta mi baj van.

-Naaaa cssssh semmi baj Kicsi. Mi történt?

-Inkább otthon mesélném el, ha nem baj. - szipogtam pólójába.

-Rendben, nyugodj meg. Itt vagyok. Nincs semmi baj. - ölelt magához, viszont most nem csúszott le egy keze sem a fenekemre mint általában. Éreztem, hogy igazi szeretetet áraszt felém.

A nap többi részében nem beszéltem Jacksonnal. Órákon el ültem mellőle, szünetekben sem kerestem a társaságát. Bátyám viszont egész nap próbált segíteni feldobni a kedvemet valami oltári nagy baromsággal és sikerült is neki. Végül eljött az utolsó csengő ideje is, majd elindultunk Nammal hazafelé.