Alakul.

Tényleg?

...Jacksont pillantottam meg. Azonnal visszakaptam tekintetemet magam elé az asztalra, sőt, éreztem, ahogy az arcomat elönti a pír.

-Szia. - suttogta.

-Sz-szia. - nyugi csajszi, ne kezd megint, mint múltkor.

-Jól vagy?

-Igen jól vagyok, k-köszi. - ha nem hagyod abba a dadogást, azt fogja hinni hogy beszédhibás vagy. - Ömm a barátnőm nem tudom mennyit mondott és mennyit nem. Itt ül előttem.

-Jaj igen. Nagyon lelkes. Mondott pár dolgot, de inkább az illetékes szavait szeretném hallani. - mosolygott rám.

-Majd szünetbe megbeszéljük, rendben? - vakartam meg tarkómat, szégyenlősségem miatt.

-Benne vagyok. - majd bejött a tanár és elkezdett magyarázni valamit. Nem igazán figyeltem, hiszen minden évben ugyan azt mondja el. Inkább rajzolgattam a magammal hozott rajzosfüzetembe. El sem hiszem, hogy lesz ebből a szörnyen unalmas órából még 4 darab. Két oldalt is telerajzoltam mire kicsengetett. Kimentem a folyosóra é odajött hozzám Jackson.

-Szia. - köszönt, pedig egész órán mellettem ült és azt figyelte mit rajzolok. - Nagyon ügyesen rajzolsz.

-Köszi, tehát mennyit tudsz?

-Azt mesélte a kis barátnőd, hogy tetszem neked és ma délután ráérnél, hogy elmenjünk fagyizni

-Tehát mindent egyben rádzúdított. Tipikus Zoé. - még mindig zavarban érzem magamat. - Az igaz, hogy ma ráérek, és nem vagy csúnya - kuncogtam el magamat mire a fiú is aranyosan elmosolyodott - Hogy hogy már most odaültél mellém? - nézett rám kérdőn mint egy 5 éves.

-Hát... - vakarta meg tarkóját. - Te is tetszel nekem Rose. Esetleg meghívhatnálak egy kávéra ma délután? - Úr... isten. Tetszem neki? És egy kávé? Mint egy randi????

-Nem rossz ötlet, sőt. - Jackson Wang, akire 3 éve vágyom, elhívott randizni, ráadásul tetszem neki... itt bajok lesznek érzem előre.