Alakul.

Ne aggódj

*Rose pozíció*

Arra ébredtem, hogy Apáék hazaértek. Felkeltem, összekaptam magamat, majd mentem le hozzájuk. Nem sokkal később Namjoon is csatlakozott hozzánk.

-Sziasztok. - köszöntöttem őket.

-Sziasztok. - köszöntek vissza.

-Milyen volt az első hét a suliban? - kérdezte Vera, ekkor végigszaladtak a hét eseményei az agyamon.

-Teljesen jó volt. - válaszolt Namjoon.

-Neked is Rose? - kérdezte Apa.

-Hmm igen, mondhatjuk. Nem szeretek suliba járni. - és ez igaz, sose szerettem.

-Legalább ott van Zoé. - vidított Vera.

-Ő az egyetlen aki miatt még nem vagyok magántanuló.

-Az embereknek kell a társaság. Na, de gyertek reggelizzetek. - hívott Apa az asztalhoz.

-Mi a reggeli? - vártam éhesen a választ.

-Tükörtojás. - nyamii.

*Délután*

-Rose, mi lenne ha elmennék a parkba? - kérdezett Namjoon.

-Jó ötlet. Menjünk.

*Namjoon pozíció*

Felvette a cipőjét és már indultunk is. Odafelé egyikőnk sem szólalt meg, csak  hallgattuk a madarakat, a folyó hangját, és élveztük a friss levegőt. Végül  megtörtem a csöndet.

-Jól vagy?

-Igen. Nem szabad mindenki problémáját a saját vállamra vennem ha nem akarok teljesen begolyózni.

-Egyetértek. - közben megérkeztünk a parkba. - szeretnél fagyizni? - jó dolgokra kell terelnem a figyelmét.

-Persze! Nyami. - és már meg is indult a fagyis felé.

*~*

Neki egy Nutellásat, magamnak pedig csokit vettem, majd leültünk egy padra.

-Köszönöm a fagyit. - mondta fagyival teli szájjal.

-Nincs mit. - ott volt egy csepp fagyi a szája szélén, nem tudtam megállni, hogy ne nyaljam le onnan. Miután lenyaltam ő csak megszeppenve nézett rám. - Mi az? - kérdeztem.

-Egy, nem csináltál még sosem ilyet publikusan. Kettő, amíg te itt nyalakodtál, a saját fagyidat rányomtad a dzsekimre. - mutatott a nagy csokifoltra, rögtön a mellkasán.

-Sajnálom. - mosolyodtam el.

-Nem vicces. - durcizott.

-Akarod, hogy lenyaljam onnan is?

-Neeem Nam. - kezdett mosolyogni a dolgon Ő is.

-Jólvan na. - majd együtt nevettünk.

Tarkójánál fogva húztam magamhoz közelebb hogy megcsókoljam. Csókolóztunk, de egy, kettő, majd egyre több vízcseppet éreztünk magunkon. Eleredt az eső, és hirtelen zuhogni kezdett. Rose felállt a padról és elindult valami tetőt keresni fölénk, de csuklójánál fogva visszahúztam, hogy ajkaink összeérjenek. Bőrig ázva csókolóztunk, nyelveink egy percre nem akarták elhagyni egymást. Kezeimmel tartottam felfelé arcát, Ő pedig a nyakamat ölelte. Lassan elváltunk egymástól, és szaladni kezdtünk hazáig.