Csak ő egyedül - új idők szele /BNHA ff./

A vizsga #19

A vizsgára való felkészülés szorgosan telt. Én, néha bátyám segítségével, a többieket korrepetáltam. Azon kívül nagyon sokat edzettünk Izukuval és Shoutoval. Egyik nap lementünk a partra úszni, és egy apróbb említésre méltóan vicces jelenet játszódott le.

- Satchi! - szólt Izuku.

- Igen? - néztem rá.

- Miért vannak durvább kockák a hasadon mint nekem? - nézett csalódottan felváltva saját majd az én hasamra. Ez hülye, gondoltam, és kitört belőlem a röhögés.

- Így jobb? - kérdeztem, és átalakultam hogy dagi legyek.

- Aztaaa! Elfelejtettem hogy ilyet is tudsz. Amúgy nem baj, csak fura volt. - vonta meg a vállát, aztán bement a vízbe ahol Shouto már javában rótta a hosszokat. Én egy ideig meglepetten néztem utána, aztán ismét kitört belőlem a röhögés. Basszus, hihetetlen ez a gyerek! Sajnos már nem tudom olyan könnyen kiröhögni, mert túlnőtt, de így is megteszem a magamét. A másik amiért nem tudok már úgy nevetni a barátaim társaságában, az... az a Gonoszok Szövetsége. Szeretem csinálni, mert izgi meg minden, de nem tudok miatta a barátaim szemébe nézni. És újra és újra eszembe jutnak Stain szavai. "Azért remélem végül hős leszel!" Miért mondta? Miért ő? Miért akkor? Talán így kellett lennie.

A korrepeken kívül sokat látogattam Katsukit és Eijirout - őket is ebből az okból - viszont mivel a robbantgatós nem volt hajlandó eljönni korrepre, ezért Ei se jött, és külön kellett mennem hozzájuk. Mikor először mondták hogy kéne, mielőtt igent mondtam volna mindkettőnek lekevertem egy hatalmasat. Mit képzelnek, valami csicska vagyok akit ugráltathatnak?

Összeségében: jól telt a felkészülésem. Csak kétszer hívott be Tomura, és egyik alkalommal se voltam lebukás-közelben. Mindkettő ilyen piti szarság volt, az egyik alkalommal elhagytak egy EMBERT, a másik alkalommal meg egy Noumut kellett megfékezni. Ezek a retkek meg semmit se tudnak megcsinálni a nők nélkül. Ja igen! Himiko éppen valahol Koreában dolgozott, Sasuka pedig a saját akcióit folytatta. Szóval minden szuper volt. Aztán eljött a vizsga napja.

Az írásbelik nem voltak nehezek - osztályelsőként vicces lenne ha nehéznek találtam volna - aztán jött a gyakorlat. Ettől mindenki jobban félt. Aztán az egyik B-s lány azt mondta hogy a felsősök azt mondták robotokkal fogunk harcolni. Erre mindenki megnyugodott, hiszen velük már találkoztunk. Mindenki felvette a ruháját. Én váltottam a fekete, kissé feltűnőbbre. Amilyen szerencsés vagyok Mineta persze jól "ellenőrizte hogy mindenhol jól rajtam van-e" mire csak arrébb rúgtam. Fél év alatt a lányokkal megtanultuk kezelni a srácot. Hiába durván 100 centi magas, pont olyan perverz amilyen alacsony.

Aha, robotok. Egy fenét. Párokba raktak minket - én Shoutoval kerültem össze - és a TANÁROK ELLEN kellett harcolnunk. Mi Shoutoval elmentünk stratégiát kidolgozni Aizawa ellen.

- Figyelnünk kell a képességére, a szalagjaira, a fizikai erejére... - sorolta fel bátyám - ez kurva nehéz lesz.

- Az. De meg tudjuk oldani. Kell egy kendő. - mondtam. - Azzal én gyorsan bekötöm a szemét ahogy tudom. Aztán te lefagyasztod a lábát. És kész vagyunk! Ta-damm! - illusztráltam a levegőben mutogatva szavaimat.

- Persze. - röhögött. - Csak azzal is számolni kéne hogy visszatámad. - túrt idegesen a hajába.

- Mit szólsz ha imprózunk? - kacsintottam rá.

- Úgy érted x-sok időig fent akarsz tartani egy telepatikus csatornát kettőnk között? Ez túl sok erődet elvenné, és nem nagyon tudnál mást csinálni. - rázta a fejét.

- Megoldom. - somolyogtam. Tomura komoly kiképzést adott arról hogy a multiverzális képességemnek hogy tartsam fent több stádiumát egyszerre. Úgyhogy már tudok madárként is teleportálni például. Tök jó, nem? *ironikusan nevet*

- Te tudod. Akkor viszont menjünk lassan vissza. - bólintott. Így hát mentünk az irányítóba a többieket nézni.
______________________________________

Pont Asuyi és Tokoyami jöttek. Az ő ellenfelük Ectoplasma volt. Recovery Girl elmagyarázta miért ez a felállás, utána csak csendben néztük a küzdelmet. Épp átjutottak egy csomó klónon, mikor megláttak a kijáratot. Azonban a sensei létrehozott egy óriásklónt, ami Asuyinak támadt. Tokoyami a sötét árnyát küldte a sensei ellen. Aztán valami fura dolgot csinált a békalány, és a tanár lábára került a bilincsük.

Ezután Iida és Oijiro is átmentek. Ez úgy történt hogy Iida konkrétan kirúgta a kapun Oijirot. Aztán mi jöttünk.

Egy város kialakítású pályánk volt.

- Satchi. Kezdj el átalakulgatni alig észrevehetően. Ha már nem tudsz, onnan fogjuk tudni hogy Aizawa közel van. - utasított Shouto.

- Oké. - bólintottam, majd nekiálltam a hajam hosszúságát váltogatni.

- Ha észrevettük én maghoz csalom, te elrohansz. Oké? - kérdezte.

- Ez így nem túl konkrét terv. - mosolyodtam el.

- Jesszusom, vedd már komolyan! - mondta.

- Mit? Ki tudnám teleportálni magunkat. Ha Aizawa nem vett volna már észre minket. - vontam vállat.

- Szóval tudja hol vagyunk. - értette meg.

- Pontosan. - bólintottam.

Mikor megláttuk az előttünk leérkező tanárt Shouto rámüvöltött hogy fussak. Én elindultam, aztán befordultam egy sarkon. Láttam ahogy Aizawa felköti a bátyámat a csuklójánál, majd kis hegyes fémtárgyakat dob alá.

- Nem lesz ez így jó! Még jó hogy kitaláltam egy alternatívát erre az esetre. Megvártam míg Aizawa pislog, aztán a háta mögé teleportáltam, és megpróbáltam rárakni a bilincset, de villámgyorsan elugrott előlem. Gyorsan átugrottam egy ház mögé. Hogy vehetett észre? Ez nem létezik! Még jó hogy nem ez volt a konkrét terv, mert felsültünk volna.

Aizawa utánam jött, mire Shoutohoz repültem, elkaptam, és átrepültem egy távolabbi ház mögé. A sensei szerencsére nem látott meg.

- Hülye vagy. - mondtam bátyámnak miközben eloldoztam a kezeit.

- Köszi, én is szeretlek. - nézett rám idegesen.

- Ha figyeltél volna már kint lennénk. Szóval. Annyit kéne tenned, hogy eldobsz Aizawa felé. Arra fog számítani hogy a képességeinkkel támadunk, ergo anélkül fogunk. De csak látszólag. Az utolsó pillanatban egy kombót kéne ráküldened, így elvonod a figyelmét, én meg mögé tudok teleportálni, és bam. - magyaráztam.

- Jó. Mehet? - nézett a közeledő Aizawára.

- Igen, de előbb vedd ezt föl. - nyújtottam neki egy csuklyát.

- Okos. - vigyorodott el, majd megfogott, és a kezemnél pörgetve eldobott.

Minden terv szerint ment. A végén Shouto megköszönte hogy helyette is volt eszem, aztán kisétáltunk az arénából, és néztük tovább a meccseket.

Mina és Denki meccsére értem vissza. Shouto úgy döntött őt most nem érdekli, úgyhogy visszament az öltözőbe.

Megpróbáltak futni, de az igi ellen tehetetlenek voltak. Vesztettek is. Úgy ahogy azt kell. Nagyon. Ezután Jirouék jöttek. A lánynak kicsit vérzett a füle a túl nagy erősségű hangtól, de alapvetően könnyen kijutottak. Aztán Hagakuréék jöttek. Szinte túl jól sikerült a Láthatatlan Lány terve. Egyszerűen zseniális ez a képesség. Aztán Mineta és Sero jött. Midnight Serot azonnal elaltatta, Mineta pedig el tudott futni. De folyamatosan hisztizett. Vagyis azt hittük. Igazából elcsalta Midnightot a kaputól, hogy aztán odaragassza, aztán kivonszolta Serot a kapun, és így átmentek. Ezután Izuku és Katsuki meccse jött...