Csak ő egyedül - új idők szele /BNHA ff./

Mik ki nem derülnek! #28

A/N: Előtte egy gyors kis közlemény! Kaptam néhány visszajelzést arról, hogy "milyen fantáziátlan má' hogy ennyire ragaszkodok az anime részleteihez" és hasonlók. Szeretném tisztázni. Egy. Az animében az anime történéseiről van a legtöbb szó. (Ez jó hülye mondat volt. Na mindegy.) Kettő. Satchi és Izuku közötti viszony a történet végére értelmet fog nyerni. Semmi románc vagy hasonló boszorkányság nem lesz benne, de nem óhajtom lespoilerezni. Három. Ez ihletett, ergo erről fogok írni. Jó olvasást bonbonok! <3

A fiúk egy ideig ellenkeztek, de aztán kénytelenek voltak. Izuku szobája tele volt All Mighttal, Tokoyami egy nagyon boszorkányos, de kényelmesnek kinéző helyiségecskét rittyentett, Aoyama szobájában majd' megvakultunk. Telerakta tükrökkel és flitteres dolgokkal az egészet. Minetához kissé féltünk bemenni, aztán a harmadik emelet jött.

Oijirou szobája felért az átlagos túlzásba vett jelentésével, Iida szobája tele volt könyvekkel, és szemüvegekkel... pfft... SZEMÜVEGEKKEL! Denki szobája tiszta szín volt, olyan... Denkis, kifejezte a fiút. Koudánál volt egy nyúl amit a többiek elkezdtek babusgatni, én meg csak az ajtóból néztem őket. Milyen boldogok egy nyúltól... Shouto szobája volt a lehógutolsó. Az övé az általam már megszokott egyszerű japános szoba volt. Rajtam kívül mindenki teljesen le volt döbbenve.

- Egy nap alatt hogy burkoltad le a padlót? - nézett rá óriási szemekkel Denki.

- Satchi segített. - válaszolta. A többiek még így sem értették, de inkább túlléptek rajta.

- A helyes fiúk mindent máshogy csinálnak igaz? - ujjongott Mina. Én csak egy komoly pillantást vetettem rá mire lehalgatott.

A lányok közül Jirou szobájával kezdtünk. Ahogy vártam tele volt hangszerekkel, ás olyan tipikus rocker szoba volt. Utána Hagakurénak és Minának is egy-egy tiszta rózsaszín szobája volt. Uraraka szobája egy normális szoba volt, aztán én jöttem. Nem igazán érdekelt a többiek véleménye, így inkább hátraléptem, és hagytam hogy mindent megnézzenek. A sportcuccaim, így az úszó és a balettcuccom a szekrény nyitott részében volt. A szobám másik felében ott volt egy billentyűsor és mellette egy elektromos dobszerelés. Az elektronikus rajztáblám a laptopom mellett hevert az íróasztalon. Ezen kívül ugyan úgy nézett ki mint Shoutoé. És hiába ütöttek volna el stílusukban a holmiaim, mert valahogy minden tökéletesen passzolt a többihez.

- Nahát! Látszik hogy együtt éltek Shoutoval. - sóhajtott fel Hagakure.

- Pontosan. Mit szóltok ha a Felelsz vagy Merszet máskorra halasztjuk? - ásított Uraraka.

- Dehogy! Az fáradtan a legjobb! - vigyorgott Mineta. A fiúk többségükben egyet értettek vele, így kimentünk a társalgóba és körbeültünk a kanapékon.

- Ti öten! - mutatott a "Bakugou-protect squad"-ra Uraraka. - Lenne előtte egy percetek?

Követtük ki az udvarra, ahol ott várt minket... Tsuyu.

- Én mindig elmondom ha bánt valami. - kezdte a békalány. - Emlékeztek mit mondtam a kórházban? - kérdezte kissé sírós hangon. "Ha megszegitek a szabályokat nem vagytok jobbak a gonosztevőknél" idéztem fel magamban a lány szavait. - Én gyávának érzem amiatt magam, és nem tudtam volna a szemetekbe nézni ha ezt nem mondom el. - fakadt sírva.

- Nem csak te érzel így Tsuyu-chan. - simogatta meg Uraraka. - Mind ezt érezzük, de együtt kell dolgoznunk azért hogy együtt nevethessünk!

- Sajnálom Tsuyu! - ölelte meg a lányt Eijirou. Iida és Izuku is nemsokára csatlakoztak.

- Sajnálom Asui. - néztem a lány szemébe. Éreztem hogy lefolyik egy könnycsepp az arcomon, de nem voltam különösebben szomorú. Üresség. Ürességet éreztem.