Csak ő egyedül - új idők szele /BNHA ff./

Álom #29

A/N: Ezt már többször el akartam mondani. Satchinak azért ilyen erős a képessége mert egy sokadik generációs hibrid. Nehezen hozódik össze, de most sikerült. Jó olvasást!

Egy szobában ülök két kisgyerek társaságában. És mintha én magam is az lennék. Mind a hárman vidámak vagyunk. Az egyikük egy fiú, a másik egy lány. A fiú öt, a lány nyolc körül lehet csak én vagyok nagyon fiatal. A kislány kinyújtja a kezét, és ott terem egy labda. Egy ideig ide-oda gurígatjuk, majd a fiú véletlen elporlasztja. Mindhárman nevetünk, majd a lány készít egy új labdát. Újra labdázni kezdünk. Én csuklok egyet, és mikor lenézek a kezemre kutyamancsokat látok a helyükön. Megint nevetgélünk, aztán a két másik simogatni kezdi a bundámat. Hirtelen megint csuklok, és most folytogatóan száraznak érzem a szobát. Felsírok, mire a másik kettő aggódva néz rám, aztán a lány körémvarázsol egy akváriumot tele vízzel. Egyből jobban leszek, és mikor lábaimra nézek uszonyt látok helyettük. Hirtelen beront egy kék hajú asszony a szobába, kikap a vízből és megcsikizi a hasam, mire visszaváltozom kisbabává. Mond valamit, a másik kettő bólint, aztán felvisz egy másik szobába.

Ott egy szintén kék hajú asszony üldögél és sírdogál. Mikor meglát engem felragyog a szeme, abbahagyja a pityergést és magához szorít. Valamit énekelget. A dallamra szépen elálmosodtam. Hirtelen berohan egy férfi. Fekete haja van és világítóan kék szemei. Egy kés van a kezében amiről vér csöpög. Mond valamit a nőnek, mire az velem együtt lerohan a lépcsőn. Lent van egy ember aki vérben úszva fekszik a földön. Mellette a kislány van elkékült ajakkal, és sírdogál. A fiú mellette guggol, és vigasztalja. A vérző ember egy férfi. Mellette a másik kék hajú asszony guggol és előre-hátra hintázik a talpán. Mikor ránk néz látszik az őrült fény a szemében.

A sminkje le van sírva, fekete könnyek barázdálják egyébként szép arcát. Mond valamit a nőnek aki engem tart, mikor belép egy szintén kék hajú férfi. Kiabál valamit, mire a nő aki engem fog felkapja a kisfiút és a kislányt, majd a fekete hajú férfi és a kék hajú férfi társaságában felrohan az emeletre. Berak minket egy szekrénybe, majd ajkához tartja az ujját. Halljuk ahogy betörik az ajtót valakik, de nem merünk szólalni. A lány könnyekben tör ki de zokogása hangtalan. Mond valamit nagyon halkan a fiúnak, aki ellnkezni próbál, de a lány csak megölel mindkettőnket, majd kilép a szekrényből. Halljuk a sikolyát, majd elcsendesedik a ház. A felnőttek értünk jönnek. Mind könnyeznek, csak én nem. Én nem értek semmit. Odatotyogok a falhoz, rámutatok egy a lányt ábrázoló képre, majd kérdően oldalra döntöm a fejem. A kék hajú asszony aki felvitt a másiknak, könnyek közt a földre rogy, majd elájul, köhög néhányat és nem mozdul többet. A kezén amibe köhögött megcsillan a vére. Mindenki hallgat. Aztán a két férfi felmegy, aztán kis idő múlva bőröndökkel megpakolva jön vissza.

Zihálva riadtam fel. Már ismét emberi alakomban voltam. Felkuporodtam a párnámra, és az álmomon gondolkodtam. Az egyik kék hajú asszony és a fekete hajú férfi egyértelműen a szüleim. Őket láttam múltkor is. Viszont ki volt a két gyerek? A lány és a fiú is rémisztően ismerős volt. A lánynak fehér szemei és fekete haja volt. A fiúnak pedig kék haja és piros szemei... várjunk csak... a kisfiú pont úgy nézett ki mint... nem, az nem lehet. Viszont úgy tűnik itt a nyom amin elindulhatok a családom után. Szeretném tudni hogy az asszony aki úgy nézett ki mint az anyám vajon ki, és hogy a férfi aki anyám és a másik nő hímnemű kiadása volt vajon ki. Túl sok kérdésem volt az álmommal kapcsolatban. És mit csinálok ha kérdéseim vannak? Hát persze hogy lesétálok az ebédlőbe, hátha találok kaját. Mikor leértem feltűnt hogy nem vagyok egyedül. A többiek még mindig ne aludnának...? Kiderült hogy nem erről van szó, csak Denki volt ott. Mikor észrevett, sértett arccal elfordult. Odasétáltam mellé, és levettem a szekrényből a vízforralót, amivel vizet szántam forralni arra a zabkására amit lehoztam magammal. Még mindig sértődötten álldogált mellettem és várta hogy kész legyen amit éppen mikrózott.

- Ha nem mondod el mi a bajod, sose jövök rá. - mondtam rá se nézve.

- Tessék? - nézett rám. - Mi a bajom? Tényleg képes vagy megkérdezni? - fakadt ki.

- Igen. Fogalmam sincs hogy ezúttal mit követtem el ellened. - vontam vállat.

- Fogalmad sincs? Mi van? - meredt rám.

- Nincs. - néztem rá értetlenül. Most komolyan, mi baja?

- Konkrétan vallomást tettem, és te le se szartad! - tárta szét a karját. Én meg fáztam, úgyhogy megöleltem. Hogy őszinte legyek, nem sok mindent fogtam fel abból ami körülöttem történik. Másnap abban sem voltam biztos hogy megtörtént. - Öh... Satchi? - nézett rám zavartan.

- Hmm? Ébren vagyok! - motyogtam félálomban.

- Aha. Látom. - nevette el magát, aztán átkarolt, és a fejemre támasztotta az álllát és úgy nézte tovább ahogy a mikróban forog a tányér.

- Kész a vizem. - ásítottam egy hatalmasat.

- Az én levesem is. - sóhajtott. Hogy hajnali egykor miért eszik valaki levest, azt ne tőlem kérdezzétek.

- Jó éjszakát! - nyomtam egy puszit az arcára, majd felsétáltam a bögrémmel a lépcsőn. Ő teljesen lefagyva ottmaradt a konyhában. Jól van na, tényleg nem voltam magamnál! Leültem az asztalomhoz, ráöntöttem a vizet a porra, beállítottam a telefonon öt percet, aztán a kását kavargatva gondolkodtam tovább. Ha a kisfiú tényleg az akinek elsőre gondoltam... az azt jelentené, hogy... közös a múltam... Tomurával...