Csak ő egyedül - új idők szele /BNHA ff./

Egy hős végzete #26

A férfi aki előlépett a sötét sikátorból és a robbanást okozta, most lassan tapsolt.

- Szép volt, négyes számú hős! Elrántottad a társaidat az utamból. Jó reflexeid vannak, nemde? - mondta lassan. Best Jeanist megpróbálta megtámadni, de a férfi átlőtte a hasát. A négyes számú hős vértócsában feküdt a földön. Belenéztem barátaim érzelmeibe, de előtte becsuktam a szemem hogy ne vegyenek észre.

- Ki ez a fickó? - gondolta Eijirou.

- El kéne menekülnünk, de annyira félek hogy a testem... a testem... nem mozdul! - remegett Izuku.

- Mégis mi a fészkes fene volt ez? - kattogott Shouto. Mind normálisan reagáltak a helyzetre. Én bennem meg elromolhatott valami, mert az esélytelenek nyugalmával vártam a halálomat.

Hirtelen meghallottuk Katsuki hangját, majd sorban a Szövetség néhány tagjáét köztük Himikot és Tomurát.

- Sensei! - szólt reszelős hangján.

- Ismét kudarcot vallottál, Tomura? - kérdezte a megszólított. - Nem baj. Próbáld újra ahányszor csak kell. Hisz ezért vagyok itt. Csakis miattad. - nyújtotta a kezét.

Izuku hirtelen tett egy lépést, de Iida elkapta a karját. Ekkor hasított belém a felismerés hogy nem csak rólam van szó, és végre elkezdtem félni. Belekapaszkodtam Eijirou karjába. "Gondolkozz!" parancsoltam magamra. Nem tudok ennyi embert törött bordával arrébb rakni ráadásul ilyen messzire. Plusz, most hogy végre megvan Katsuki meg kell mentenünk. Szerintem már át sem tudok változni. De akkor hogyan jutunk ki innen?

- Hát itt vagy! - hallottuk a férfi hangját. Megfagyott bennem a vér.

- Visszaveszek tőled mindent, All for One! - hallottuk All Might ordítását. Ezután nem hallottunk semmit az All Might erejéből fakadó szél süvítésétől.

- Srácok! Tudom hogy tudjuk Kacchant megmenteni anélkül hogy harcolnánk! - jelentette ki Izuku.

- Ki vele. - mondta Shouto.

- De Kacchan is kell hozzá. - magyarázta. - Viszont nem fog sikerülni ha én viszem véghez... épp ezért, Kirishima a sikerünk kulcsa. - mutatott a vörös hajú fiúra.

- Avass be kérlek, Midoriya. - tette a kezét a vállára Shouto.

- Jó. Ez lenne a tervem. - kezdte. - Először is, felgyorsítjuk magunkat a képességemmel és Ida-kun Recipro-jával. Kirishima, a te keményedéseddel áttörjük a falat. Amint ez sikerült, Todoroki készít egy jégösvényt, ami a lehető legmagasabbra visz minket. Satchi ránkvilágít hogy még feltűnőbbek legyünk, és üzen a gonosztevőknek is valami baromságot ami elvonja Kacchanról a figyelmüket. Elérhetetlen magasságban szeljük át az eget, aztán Kirishima szól Kacchannak hogy jöjjön. Ha más tenné nem jönne, de a szerelmére biztos hallgat. Ha ez megvan, Todoroki és Satchi ki tudnak menni oldalt.

Minden terv szerint ment, de Izukut nem hiába hívjuk okosnak, nemde? Csak arra nem számított hogy All for One minden gonosztevőt elküld. Én örültem hogy kis barátnőm megmenekült, meg Dabit is egészen megkedveltem, meg persze Tomurához is kötődöm, azt hiszem mindhármukat a barátomnak tartom, így normális hogy megkönnyebbültem mikor megmenekültek.

- Minek örülsz? - kérdezte Shouto félig felvont szemöldökkel.

- Annak hogy sikerült. - mondtam. Persze nem csak Izuku tervére értettem de jobb ha azt hiszi.

- Annak én is. - mosolyodott el.

Ezután kiléptünk a tömegbe ami az evakuálás miatt keletkezett. Kézenfogott hogy semmiképp se veszítsük el egymást, majd felhívta Izukut.

- Midoriya! Minden rendben veletek? - kérdezte.

- Igen. És veletek? Kijutottatok könnyen? - hallottuk a vonal túlsó végéről.

- Igen. Kijutottunk oldalt ahogy tervezted. - válaszolta Shouto. Ekkor kicsusszant a kezéből a telefon, és ha nem kapom el ripityára törik. Aztán mikor megláttam a kivetítőt én is majdnem elejtettem.

All Might úgy állt All for One-nal szemben mintha egy leeresztett lufi lenne. A haja alól folyt a vér, lesoványodott, a két tincs ami fel szokott állni elől lekonyult, és vérzett. Számítottam rá hogy a Mesterrel szemben nehezen fog győzni, de hogy ennyire... Körülnéztem. Az emberek körülöttünk mind lesokkolva bámultak a képernyőre. Kellett valami. Valami ami reményt hoz. Vagy valaki. Megérintettem Shouto karját.

- Számolok, és egyszerre. - mondtam mire bólintott. Szerencsére fél év után már szavak és telepátia nélkül is értjük egymást. - Egy. 

- Kettő. 

- HAJRÁ ALL MIGHT! - üvöltöttük egyszerre. A tömeg elkezdte skandálni: All Might, All Might!

- Zseni vagy. - mondta Shouto.

- Tévedsz. Csak nyugodt. - mosolyodtam el. De valahogy még mindig ugyan az az üresség volt bennem.

- Csodállak hogy még ilyenkor is nyugodt maradsz. - jegyezte meg.

- Ne csodálj. Ez inkább amiatt van mert elvesztettem az érdeklődésemet. Mindenben. - csúszott ki a számon.

- Mi? Miért? - kérdezte elkerekedett szemmel.

- Semmi. Felejtsd el. - ráztam meg a fejem.

- Ha depressziós vagy és nem beszéled meg senkivel a problémáidat abból komoly bajok lehetnek. - fordított maga felé.

- Miért lennék depressziós? - vontam össze a szemöldököm.

- Tudod, azt hívják így amikor valaki elveszíti az érdeklődését az élet iránt. - nézett komolyan a szemembe.

- Mindegy. Ez akkor sem olyan jellegű amiről beszélni lehetne. - hajtottam le a fejem. Depressziós lennék...? Hogy lehetnék valami amiről azt sem tudom mit jelent?

- Terhes vagy? - kérdezte hirtelen, mire meglepetten néztem rá.

- Mi van? Ez honnan jött neked? - bámultam továbbra is tányérnagyságú szemekkel.

- Onnan ahonnan az hogy Midoriya All Might gyereke, Shinsou pedig Aizawáé. - magyarázta.

- Értem. Nem, nem vagyok terhes. - és mint egy megerősítésként felnevettem.

- Erőltetetten nevetsz. - jegyezte meg.

- Lehet. - válaszoltam közömbösen. Szomorúan megrázta a fejét, majd visszafordult a kivetítő felé. All Might ismét nekirontott All for One-nak.

Végre bevitt neki egy erős ütést, de ennek következtében hatalmas forgószél keletkezett, és elment a közvetítés egy kis időre. Mikor visszajött csak egy hatalmas por-forgószelet láttunk. Mikor kitisztult a kép, All Might All for One előtt térdelt aki hanyatt feküdt a törmelékeken. Lassan megemelte kezét, és végül ökölbeszorította. A tömeg üdvrivalgásban tört ki. Laikus szemmel figyelve, ez egy örömteli pillanat volt. Hisz legyőztük a gonoszt, nem? Hah! Persze. De milyen áron. A valódi vesztes nem a halott volt. Hanem az élő, akinek nem maradt ereje hogy véghez vigye céljait. Már egy ideje sejtem, de most már biztos vagyok benne. All Might idejének leáldozott. Izukun a sor. És én támogatni fogom. Bármibe kerüljön is. Mert igenis, szükség van hősökre. Tomura elve nem tökéletes. Stain elve. Az, tökéletes volt. Csak ezt a legtöbb ember nem ismeri fel. És most a csata valódi vesztesét éltetik. Éltessék, amíg tudják. Utána már csak... gyászolni fogják.