Csak ő egyedül - új idők szele /BNHA ff./

A teszt - második rész VÉGE #34

A/N: Jó kedvem van, úgyhogy jön ma még egy. Kérem végigolvasni! Köszönöm!

Mondhatják hogy sztárocskák vagyunk. Hogy nagyképűek. Hogy lenézzük a többieket. Hogy feltűnési viszketegségünk van. Hogy nem vagyunk több egy rakás elkényeztetett tinédzsernél. És lehet igazuk is van. De ha nagyképűnek, elkényeztetettnek, lenézőnek, és feltűnési viszketegségben szenvedőnek kell lennem ahhoz, hogy hozzájuk tartozzak, akkor az vagyok. Ez az osztály tele van nagyszerűnél nagyszerűbb emberekkel, akiket ugyan az a cél vezérel: hogy hős lehessen.

Ezt akarhatja valaki a pénzért. Akarhatja egy példakép miatt. Vagy mert családi hagyomány. Esetleg azért mert be akarja bizonyítani, hogy a képessége igenis illik egy hőshöz. Vagy akár azért mert le akar nyűgözni valakit. Nem az ok a fontos. Nem is a cél. Az elszántság. Csak ez számít. És ha valamire elszánod magad, azt mindenképp véghez kell vinned, és véghez is fogod vinni. Ez a felismerés belém az ideiglenes hősengedély megszerzéséért folyó vizsga első feladata közben hasított.

- Satchi! Jól vagy? - hajolt le hozzám aggódva Denki.

- I-igen. - bólintottam. - Nagyon is! - mosolyodtam el teljes szívemből. Ba-bamm. Ba-bamm. Kezdett gyorsulni a szívverésem. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon.

- Satchi! Miért sírsz? - karolt át kissé rémülten. - Rosszat mondtam volna? - gondolkodott el.

- Dehogy. Te csak jót mondtál. - öleltem meg.

- Öh... köszönöm? - válaszolta, de inkább hangzott kérdésnek.

- A U.A.-SEK A VÉGÉRE ÖSSZEGYŰLTEK! - üvöltötte a közvetítő. Számolta visszafelé a helyeket. - Hoppá! Egy Shiketsu-s is továbbjutott! Ez azt jelenti hogy pont két hely maradt. Ééééééééés.... NULLA! - hallattszott ahogy letépi magáról a mikrofont.

- Mindannyian továbbjutottunk! - ugrottam fel vidáman.

- Igeeeen! - ugrált Uraraka is.

- És most a 100 továbbjutót kérném! - hallatszott a hangszóróból. - Nézzék a képernyőket.

Ekkor a pályát össze vissza robbantgatták.

- MI? Miért? - hallottuk egy lány hangját.

- Az utolsó teszt: mentés! - jelentette be a vizsgafelügyelő.

- Mentés. - ismételte utána suttogva Izuku.

________________________________________________________________________________

Mikor megszólalt a kürt mindenki egyszerre indult neki a mentésnek. Mivel nem mondták mi alapján pontoznak az edzéseken tanultakat kell követnünk.

- Shouto! Ez alkalommal össze kell dolgoznunk a többiekkel. - kaptam el bátyám vállát aki készült leválni a csapattól.

- Nem fogok velük menni. - mutatott rá az osztályra.

- Akkor gyere velem! - mondtam neki. - Arra hallottam valamit. - mutattam balra. Ketten elindultunk arrafelé.

Egy nő zokogott a földön térdelve.

- A kislányom! Segítség! - sírdogált.

- Itt vagyunk asszonyom, semmi baj. - segítettem fel magabiztosan. - Mivel nem úgy tűnik mint aki járni tud a társam elviszi az elsősegélyállomásra, én addig megkeresem a lányát. Minden rendben lesz. - villantottam rá egy megnyerő mosolyt. Könnyezve bólintott, majd Shouto felkapta a karjába és elvitte egy segélyhely felé.

- Hahó! - kiáltottam el magam.

- Itt vagyok! - hallottam egy kisgyerek nyöszörgését.

- Folyamatosan beszélj hozzám kérlek! - szóltam le a lánynak aki a törmelékek alá volt szorulva.