Csak ő egyedül - új idők szele /BNHA ff./

A Bakugou-protect squad #24

Pár perc folyamatos fagyasztás és rugdosódás után meghallottuk Izukut.

- Kacchan! Todoroki! Valaki csináljon fényt! - üvöltött Shouji hátáról. És ekkor megláttuk mögöttük Tokoyami elszabadult sötét árnyát. Mindent válogatás nélkül szétkapott maga körül.

- Bakugou! - szólt neki Shouto.

- Várj még! - válaszolt. Megvárta míg az Árnyék harcképtelenné teszi a gonosztevőt, aztán Shoutoval egyszerre robbantottak illetve fellángoltak.

- Huh! - fújtam ki az addig megrökönyödésemben visszatartott levegőt.

- Bocsássatok meg. Shouji, Midoriya... sajnálom. - mondta halkan Tokoyami.

- Nincs idő sajnálkozni. - utasította rendre Shouji. - Midoriya? - fordult Izukuhoz.

- Oké. Szóval ez a terv. - kezdte. - Mivel a mezőn még a Pussycats-szel harcol két gonosztevő arra nem mehetünk, plusz időt veszítenénk. Át kell vágnunk erre. - rajzolta fel a proba az erdő miniatűr térképét.

- De arra felé is összefuthatunk bárkivel. - mondtam.

- Igen, de Todoroki jege jó védekezni, Shouji tud megfigyelni, Tokoyami sötét árnya mindenre jó ha kordában van tarvta, neked meg igaz hogy három bordád eltört, de így is erősebb vagy legtöbbünknél. Meg tudjuk csinálni! - szorította ökölbe a kezét, majd fájdalmában felszisszent és inkább leengedte.

- Várjunk... HOL VAN KOUTA? - néztem rá rémülten.

- Aizawánál. - nyugtatott meg.

- HAGYNÁTOK HOGY BELESZÓLJAK? - üvöltötte Katsuki.

- Te úgy is beleszólsz ha nagyon akarsz. - vont vállat Shouto, mire az csak tikkelő szemmel meredt rá.

- Ne maradj le. - szóltam hátra a vállam fölött a méregzsáknak, majd lassan elindultunk az erdőben.

Pár perce haladtunk mikor megláttuk Urarakát aki... Himiko hátán ült. Himiko éppen a vérét szívta egy kis géppel.

- Uraraka-chan! - kiáltott fel Izuku. Ekkor Himiko felpattant, és elindult előlünk. Egy pillanatra megállt és visszanézett.

- Többen vagytok, és nem akarom hogy megöljetek. Úgyhogy... viszlát. - mondta szomorkás arccal. Mikor Izukura tévedt a tekintete, aki történetesen úgy össze volt verve hogy nagyon, felcsillant a szeme.

- Eszedbe se jusson. - mosolyodtam el. Ő alig észrevehetően rámkacsintott, majd eltűnt az erdőben.

- Megállj! - indult volna utána Uraraka, de Tsuyu, akit közben leszedtünk a fáról ahova felakadt, elkapta a karját.

- Várj Uraraka! Nem tudjuk mi a képessége, így nem harcolhatunk ellene! - mondta Izuku. Bizony-bizony. Ti nem tudjátok. De én igen. De nem árulhatom el magam.

- A véredet kezdte kiszívni, jól láttam ugye? - fordultam Urarakához. Ő csak bólintott. - Akkor ne hagyjátok hogy a véretekhez jusson. Az kellhet neki valamire. - mondtam.

- Amúgy... hol van Bakugou? - nézett hátra Shouto. Én hirtelen megéreztem egy fuvallatot balról, úgyhogy felnéztem az ott levő fára. Egy sárga kabátos maszkos ember.

- Én kaptam el a fiút. Az elszántsága miatt van neki más út. Mi csak ezt akarjuk megmutatni neki. - nevetett az alak. - Itt van ebben a kis gyöngyszemben. - mutatott fel egy apró kék gömböt.

- Add vissza! - üvöltött Izuku.

- Adjam vissza? De hát ő sehova sem tartozik! Ő a maga ura. - folytatta suttogó hangon nevetve.