Between You and Me

5.Fejezet..

Veronica Lodge:

Reggel amikor felkeltem, Archie még mellettem feküdt. Megnéztem hány óra és láttam, hogy még csak hajnal 4 óra van. Viszont nem tudok már visszaaludni, de most megint csak Bettyn tudok agyalni. Mégis miért érzek másként amikor a szemébe nézek? Nem tudom egyszerűen. - gondoltam magamban. - A gondolataimból az hozott ki, hogy megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az és láttam, hogy apa az.

- Szia Mija, eljönnél velünk ebédelni? 

- Szia apa persze, hányra menjek és hová? 

- Majd érted megyünk délre.

- Rendben.

Ezután leraktam a telefonom és eldöntöttem, hogy lezuhanyzok és átöltözök.

Betty Cooper:

Egész éjjel csak forgolódtam, és nem tudtam másra gondolni csak is Veronicára. Nem tudom őt kiverni a fejemből és bevallom örülnék neki, ha összejönnénk. Minél többet látom, csak annál jobban beleszeretek. Viszont nem léphetek ki a munkából, mert nincs más esélyem a megélhetésre. De most az érzéseim eluralkodtak rajtam. Mivel elkezdtem bőgni és a tenyerembe temettem arcomat. Éreztem ahogy a könnycseppek elkezdtek lefolyni arcomon. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást. De erőt vettem magamon és megnéztem mennyi az idő és láttam, hogy már majdnem dél van. Ezért felkeltem az ágyból és lementem Kevin nappalijába a cuccaimmal a kezemben.

- Máris elmész Betty?-  kérdezte Kevin.

- Igen, kösz Kev, hogy itt aludhattam. - mondtam neki, egy hamis mosollyal az arcomon.

- Szívesen Betty, bármikor ha úgy érzed egyedül vagy akkor gyere ide hozzánk. - mondta Kevin, miközben Jug megölelte a derekát.

- Köszi srácok. - mondtam nekik és kimentem a kocsihoz. Beültem és elindítottam. A rádióban Lewis Capaldi: Bruises című száma ment. Amitől megint elkezdtem bőgni. Mikor hazaértem felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. Nem tudom mit tegyek.. Ha nem lehet az enyém, én abba belehalok. De nem akarok öngyilkos lenni, mert így az esélyt is elvesztem arra, hogy talán egy nap találkozzak vele. Ezért eldöntöttem, hogy estefelé inkább elmegyek a közeli bárba és leiszom magam. - Ilyen gondolatokkal a fejemben elaludtam.

Anitta Lodge:

Éppen a suliban voltunk, és Nicoleal voltunk órán amit mondhatni végig dumáltunk. Én nem szeretem ezt a tanárt mert látom, hogy néz Nicolera. Én csak a szemeimet forgatom és tovább beszélek Nicoleal, amíg nem halljuk meg a csengőt. Végre. - gondoltam magamban és elindultunk volna kifelé, de a tanár megállított minket. Odamentünk hozzá.