14.Fejezet..

95 3 2
                                    




Veronica Lodge:




Mikor felkeltem , és megnéztem mennyi az idő és láttam hogy már majdnem dél van ezért felkeltem. Lementem a konyhába és csináltam magamnak reggelit. Persze kávét is csinálok. A lányok már a suliban vannak és Archie az edző teremben. Amikor kész voltam leültem az asztalhoz és elkezdtem enni és megittam a kávémat. Ma nem kell dolgoznom legalább. Szóval inkább csak pihenek és sorozatokat fogok nézni. Elmosogattam a tányérom és a bögrémet és utána felmentem a szobámba sorozatot nézni.




 Maya Lodge:




Most éppen egy unalmas matek órán ülök Dylan mellett. Alig vártuk, hogy vége legyen ennek az unalmas órának. Mikor vége lett bementünk a rajz terembe és mivel még csak mi voltunk bent elkezdtünk beszélgetni.


- Dylan, van valami amitől félsz? - kérdeztem tőle.




 Dylan Brooks:




A kérdés hallatán elgondolkoztam. De már tudom mit akarok mondani.


- Nos azon kívül, hogy elveszíthetlek bármikor semmitől. - mondtam neki.

- Te mitől félsz? - kérdeztem tőle.




 Maya Lodge:




Én sok mindentől félek, féltem a testvérem és félek, hogy elveszthetem Dylant.


- Én sok mindentől félek Dylan, például attól, hogy elveszíthetlek. Meg féltem Anittát is.
-  mondtam neki.

- Miért? - kérdezte Dylan.

- Kiderült a suliban, hogy leszbikus és elkezdték szekálni, órákat tölt a fürdőszobában szünetekben és hallom a sírását de nem tudom, hogy segíthetnék rajta Dylan. mondtam neki könnyekkel a szememben. Szorosan magához ölelt és ekkor elkezdtek hullani a könnyeim.

- Néha annyival egyszerűbb lenne, ha csak ketten lennénk egy univerzumban, ahol nem lennének gondjaink senkivel és csak magunkkal foglalkoznánk. -mondta Dylan.

- Én is így gondolom. - mondtam neki és ezután, megcsókoltam gyengéden. Pár perccel később mindenki bejött órára, Anittán kívül.

- Meg kell keresnem. - mondtam Dylannek és ő csak bólogatott, hogy menjek. Elindultam a folyosón és megint sírást hallottam a mosdóból. Odamentem és amikor benéztem láttam, hogy Anitta a földön ül és zokog.

Between You and MeWhere stories live. Discover now