32. Fejezet.

67 2 1
                                    




Nicole Rayson: 



Reggel amikor felébredtem, felültem az ágyban és megnéztem hány óra van. Csak hajnal 5 óra van, viszont úgyse tudnék visszaaludni. Nem tudom mennyire volt jó döntés az, hogy szakítottam Anittával. De tegnap, csak az igazat mondtam meg neki. Barátnál nem tudom többként elképzelni őt. Azt hittem pár hónappal ezelőtt, hogy ez a helyes döntés és éreztem is valamit, viszont New Yorkban rájöttem a lényegre. El kellett engednem Anittát, hogy keressen valakit akivel boldog lehet. - gondoltam magamban, miközben felálltam és elmentem zuhanyozni.





 Lucy Scott:



Egész este azon járt az agyam, hogy most mégis mi legyen. Szakítottam Evelynel és hiába maradtunk barátok, egy kicsit rosszul érzem magam azok után amiket a fejemhez vágott mondjuk én se voltam egy minta barátnő. Eldöntöttem, hogy leszokom a cigiről mivel csak rosszabbul érzem magam tőle, elővettem a telefonomat és felhívtam Nicolet mivel szeretnék találkozni vele. Annyit mondott, hogy oké. Azt mondta menjek át hozzá ezért felöltöztem, utána beültem a kocsimba és el is indultam.







 Nicole Rayson:




Amikor készen voltam utána lementem a nappaliba és pont ekkor hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. Kinyitottam és Lucy volt az akit be is engedtem utána meg leültünk a a kanapéra.


- Szia Lucy. - mondtam neki mosolyogva.

- Szia Nicole. - mondta Lucy.

- Valamit el kell hogy mondjak neked. - mondtam neki.

- Miről van szó? - kérdezte Lucy.

- Szakítottunk Anittával. -mondtam neki.

- Én is Evelynel. - mondta Lucy.

- Sajnálom... mondtam neki és megfogtam a vállát.

- Nem gond, magamnak köszönhetem egyébként meg a vége felé nagyon sokat veszekedtünk, mondhatni féltékeny volt mivel veled többet beszélgettem mint vele amikor New Yorkban voltál. - mondta Lucy.

- Komolyan? Anittával is ez a helyzet, de barátok maradtunk. - mondtam neki.

- Mi is Evelynel... amit nem is bánok mert nekem mást tetszik. - mondta Lucy.

- Kicsoda? - kérdeztem tőle, de válasz helyett az ő ajakit éreztem az enyémen. Először meglepődtem, de utána visszacsókoltam. Olyan jól esik Lucyvel csókolózni, hogy el sem tudom mondani.





Lucy Scott:




Between You and MeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora