Bérgyilkosból testőr

Az új megbízók-prológus

Elvira az ágyán ült és olvasott. Egy bérgyilkosról, aki a saját világában a legjobb.
- Héj, El! – lépett be a szobájába egy magas, vékony, sötét hajú és szemű fiú. Elvira felnézett a könyvből és legjobb barátja szemébe nézett. Fekete nadrágja és meztelen, izmos felsőteste kiemelte szinte fekete szemében megcsillanó jókedvet. – Mit olvasol? – ráncolta homlokát Sam.
- Egy bérgyilkos történetét. – mondta sejtelmesen a lány és egy apró mosolyt küldött a fiú felé. Fagyos, mindig rideg, kék szemei ellágyultak, szőke hosszú haja pedig arcába hullott.
- Na és? – kérdezte huncut mosollyal Sam. – Jobb, mint te? – nevetett fel hangosan.
- Nálam jobb bérgyilkos nem létezik. – mondta tetettet sértődéssel Elvira.
- De van. – mondta elkomolyodva a fiú. – Úgy hívják, hogy Sam. – a lány erre csak letette a könyvet a kezéből, felugrott az ágyból és rátámadott a fiúra. Egy kisebb küzdelem után Elvirának sikerült kisöpörnie az idősebb és erősebb fiú lábát, így Sam a hátára esett. A lány ráült a mellkasára, Sam kezeit pedig a fiú feje mellé szorította.
- Ha nem te lennél, akkor már megöltelek volna. – mosolygott a lány önelégülten.
- Jó, oké. – adta meg magát a fiú. – Egyébként Finn küldött. Azt mondta új megbízód van. – Elvira azonnal felpattant Samről.
- Ezt miért csak most mondod?
Elvira kilépett a szobából, amelynek a fala, ami az edzőterem felé nézett, hiányzott. Tőle jobbra volt még egy ilyen szoba, ahol Sam lakott, balra pedig egy folyosó, ami hátra vitt a többi szobához és a mosdókhoz. Csak Elvira és Sam kapott különleges bánásmódot, a többiek együtt laktak pár háromfős szobában. A szoba előtt volt nagyjából három méter hosszú, pár centi vastag fémtalaj, aztán az edzőterem két méterrel mélyebben, mint az emelet. Az emelet jobb végén volt egy létra a falnak támasztva, azon szoktak felmászni.
A lány leugrott az emeltről, átvágott az edzőtermen, aminek baloldalán tükrök voltak, jobboldalán céltáblák, az emelet alatti részen pedig tatamik és bokszzsákok. Egyenesen Finn dolgozószobájába ment, ami jobb oldalt a sarokban volt. Elvira szinte kitépte az ajtót a helyéről, amikor benyitott.
- Elvira. Végre. – nézett rá Finn az asztala mögött ülve. Vele szemben egy középkorú hölgy és férfi ültek. Az új megbízók. – Mr. és Mrs. Tonkin, ő itt Elvira. A legjobb a szakmában. – állt fel Finn a székéből. – Elvira, ők Mr. és Mrs. Tonkin, az új megbízóid.
A lány mereven állt, szeme újra fagyos volt. Régóta nem kapott megbízást, és akármennyire is volt izgatott, tudta, hogy nem mutathat ki érzelmet. Mert a profik így csinálják, és Elvira profi volt.